Apajogi Mozgalom Amerikában
- ‹ előző
- 23 of 44
- következő ›
ELÉG VOLT!
Az Apajogi Ellenállási Mozgalom program tervezete
Kivonat a szerző „Háború az apaság ellen” c. közeljövőben megjelenő könyvéből
Írta: Mark Charalambous főisk.tanár /Boston,Mass.,USA/
2008.aug.21.
Fordította: Keresztes Csaba
Tartalomjegyzék
I. Bevezető
1. Az Apajogi Mozgalom kulturális kontextusa
2. Az Apajogi Mozgalom mint ellenforradalom
II.Ellenállás
1. Ez egy APAJOGI mozgalom
2. A háború az apaság ellen
3. A probléma alapvető oka
4. Az Apajogi Ellenállási Mozgalom elsődleges tennivalója: támadni az ellenséget
5. Értékes energiát és erőforrásokat vesztegetünk el azzal,hogy „megnevelni” akarjuk ellenségeinket
III. Az Apajogi Mozgalom egy fajta ellenállási mozgalom
1. Mikro-szintű ellenállás – az egyedi bírósági eset
2. Makro-szintű ellenállás – minden egyéb hely!
2.1 Terjesszük ki a háborút az utcára: ellentüntetések
2.2 Terjesszük ki a háborút a bíróságokra
2.3 Terjesszük ki a háborút a tudomány területére,az egyetemi előadó termekbe
IV.Összefoglalás
Melléklet: Az abúzus igazi „kereke”avagy a visszaélések igazi mikéntje
Ennek a dolgozatnak a munkacíme „Az Apajogi Ellenállási Mozgalom program tervezete” volt. Azonban, ahogy az írással előre haladtam és ahogy alkalomról alkalomra a dolgozat mind terjedelmesebbé vált, egyszercsak beláttam: egy Apajogi Mozgalom felépítésére szolgáló összefoglaló,részletes program tervezet megírása egy könyv-hosszúságú feladat.Ezért,amit jelen dolgozatban megírtam,nem lehet más csak egy áttekintése azoknak a szempontoknak,amelyeket ajánlatos lesz figyelembe venni,amikor majd megalkotjuk egy sikeres Apajogi Mozgalom tényleges program tervezetét.
I. Bevezetés – a probléma megértése
A probléma – az apák szisztématikus diszkriminációja,üldözése és kriminalizálása azon a jogcímen,hogy őket a bíróságok „szülői felügyeletre nem jogosult szülők”/non-custodial parents = NCP – Ford./ kategóriájába sorolják – már jó 30 éve létezik.
A probléma megszünésének semmi jele nem tapasztalható.Ugyanis - felületesen tekintve - ez egy láthatatlan probléma.Az első kérdés,amit fel kell tenni és meg kell válaszolni:ez alatt a 30 év alatt miért nem történt előrelépés?
A másra mutogatás az Apajogi Mozgalom tagjainak egyik fő ismertetőjele.Ez mindig is így volt,hiszen misem természetesebb,mintsem azzal magyarázni egy mozgalom sikertelenségét,hogy másra hárítjuk a felelősséget a sikertelenségért.
1. Az Apajogi Mozgalom kulturális kontextusa
Hogy a probléma óriási és sokrétű,ebben mindenki egyetért.Azonban amit mindenek előtt meg kell értenünk,az a társadalmi és kultúrális környezet,amelyben ez a probléma é s vele együtt a mi mozgalmunk létezik.
Mozgalmunkat gyakran párhuzamba állítják más,a „társadalmi igazságért” küzdő polgárjogi mozgalmakkal. .Példálódzásukkal mintegy ösztönözni akarnak bennünket arra,hogy szervezzük át mozgalmunkat és akkor – hozzájuk hasonlóan – mi is sikeresek leszünk. Azonban nincs még egy olyan polgárjogi mozgalom,amelyet össze lehetne hasonlítani azzal a mozgalommal,amelyet én csak”Háború az Apaság ellen” névvel címkézném.Rögtön megmondom,miért.
Melyek voltak azok a társadalmi-politikai mozgalmak,amelyek meghatározták legújabbkori történelmünket?
Mindenek előtt az afro-amerikaiak polgárjogi mozgalma ugrik be a tudatomba.Azon tény ellenére,hogy a rabszolgaság 100 évvel korábban,a polgárháború /Civil War – Ford./ után megszünt,a faji alapu igazságtalanság folytatódott. A 60-as évek nagy Polgárjogi Mozgalmának célja az volt,hogy véget vessen minden latens diszkriminációnak,amely a fekete amerikaiakkal szemben még fennállott.
Egy évtizeddel később a nők mozgalma kezdett szárnyalni.A „nők felszabadítása”/women’s lib” – Ford.// és a „feminizmus” kifejezések mindennaposakká váltak az amerikai háztartásokban.
Jelenleg,a legutóbbi népcsoport,amely külön figyelmet követel magának az identitást méltányoló politikától és az egész társadalomtól,a homoszexuálisok. Mivel egyrészt vitatható,hogy ez a magát megbántva érző társadalmi csoport csupán egy „születési véletlen” folytán keletkezik,mint ahogy a különböző fajú és nemű emberek,másrészt azért is,mivel a homoszexualitás általános elfogadása még messze nem lezárt kérdés,azért ebben a dolgozatban nem foglalkozom velük. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal is,hogy az azonos nemüek házassága és a homoszexuálisok általi örökbefogadás valójában olyan szempontok,melyek jelentős kihatással vannak az apai jogokra.
Nem lehet letagadni,hogy mielőtt a 60-as és 70-es évek ezen „társadalmi igazságért” kűzdő mozgalmai megjelentek volna,a fehér férfi uralta a társadalmat.A fehér férfi talán nem mindig uralkodott a családjában,a családi tüzhelynél és az otthonában,azonban minden egyéb helyen túlnyomóan ő uralta a pénz,a hatalom és a befolyás pozícióit.
Mindkét,a „szociális igazságért” kűzdö mozgalom egyirányú volt,a mozgalom csak egyirányban haladt: hatalmat adni a színeseknek az európai eredetü fehérekkel szemben és hatalmat adni a nőknek a férfiakkal szemben.Ilyen politikai környezetben gyakorlatilag lehetetlen,hogy olyan kezdeményezések szülessenek, amelyek előnyben részesítenék a fehéreket a nem-fehérek rovására vagy a férfiakat a nők rovására.Arról nem is beszélve,hogy egy ilyen kezdeményezés semmiféle politikai előnnyt nem jelentene a kezdeményező számára.Ez kőkemény reálpolitika,aminek semmi köze sincs valamilyen sajátos szempont vagy ügy érdemi értékéhez!
Azonban, ez a két mozgalom nem ugyanabban a stádiumban van!A feketék hatalomhoz juttatása beérett,abban az értelemben,hogy az inga kilengett addig,amíg csak kilenghetett.Most már egy ellenkező irányú paradigmaváltás kezd körvonalazódni,mely már mentes a „fehér bűn” túlzásaitól.Boritékolható,hogy néhány éven belül a faji alapú előnyben részesítés,az ú.n.”affirmative action” a Legfelsőbb Bíróság által alkotmányellenesnek lesz nyilvánítva és ezzel remélhetőleg egyszer és mindenkorra meg is szűnik.
Ezzel szemben a nők hatalomhoz juttatásáért kűzdő mozgalom él és virul,sőt,egyre csak erősödik!Fény az alagút végénél még nem látható.Azt mondják,hogy mi most egy „post-feminista” világban élünk.Ebbe a nyelvhasználatba burkoltan az is beleértendő,hogy a feminista forradalom visszafordíthatatlan.Egy politikus „kiátkozást” vonna magára,hacsak puszta szimpátiáját fejezné ki egy olyan törvényjavaslat vagy politikai kezdeményezés iránt,amelynek eredményeként csökkenne a nők hatalma és növekedne a férfiaké.
Kiváló bizonyíték erre Samuel Alito bíró esete,akit – kinevezésével kapcsolatos meghallgatása során – Dianne Feinstein szenátorasszony valóságos kínvallatásnak vetett alá.A szenátorasszony szigorúan megdorgálta a bírót,amiért a Planned Parenthood/”Tudatos Családtervezés” elnevezésű civilszervezet – Ford./ kontra Casey perben a bírói tanács többségi véleményével ellentétes bírói véleményt nyilvánított.A bírói tanács ugyanis azt a többségi ítéletet hozta,hogy egy szabályos házasságban élő nőt sem jogilag,sem erkölcsileg nem lehet arra kötelezni,hogy akárcsak informálja férjét – arról nem is beszélve,hogy esetleg férje beleegyezését kérje – ha meg akarja szakítani terhességét.
Úgy gondolom,mi sem példázza jobban a férfiak feminista forradalom szekértolói által történő „kasztrálásának” riasztó állapotát,minthogy már az is visszataszító „bűnnek” számít,ha valaki csak javasolni meri:legyen joga a férjnek ahhoz,hogy a felesége informálja őt terhességéről és abortálási szándékáról azaz a feleség ne ölhesse meg meg nem született gyermeküket a férj tudta nélkül.
De,várjunk csak!A java még hátra van!
Miután a nők kizárólagos jogot nyertek arra,hogy megölhessék meg nem született gyermeküket,nem kellett sokáig várni arra sem,hogy a nők hatalmat kapjanak férjeik tényleges megölésére,majd mindezt megúszva, ráadásul még a gyerekeket is megkapják!
Mary Winkler - akit szándékos emberölésért csupán 3 évi börtönre ítéltek,amiért 2006-ban agyonlőtte férjét,Matthew Winkler lelkipásztort – összesen 12 napot töltött börtönben és két hónapot egy pszichiátriai intézetben.M.Winklert e hónap/2008.augusztus – Ford.// elején kiengedték és visszaadták neki 3 gyermekét! Szülői felügyeletének kérdése még függőben van,mivel a meggyilkolt tiszteletes szülei nem hajlandók átadni a gyerekeket egy olyan nőnek,aki fiúkat egy vadászpuskával hátulról lelőtte.Hiszen,bűnösnek találta őt az esküdtszék,bár azt hozta fel mentségül,hogy évek óta szenvedett férje fizikai és lelki kegyetlensége miatt.
Ezek a bírói atrocitások a „feminista jogtudomány” termékei:példázzák a feminizmusnak,mint társadalmi elméletnek a jog világában történő megnyilvánulását és térhódítását.
Ha elfogadjuk azt,hogy mi egy visszafordíthatatlan post-feminista világban élünk,akkor jobb,ha feladjuk a kűzdelmet és elkezdünk tárgyalni a megadás feltételeiről.
Az Apajogi Mozgalom értelemszerűen arra törekszik,hogy a férfiak visszanyerjék azt a hatalmat,amit elvesztettek.Következésképpen,ez azt jelenti,hogy a nőket meg kell fosztani túlhatalmuktól. Aki ezt máskép gondolja,az kétségbe vonja az igazságot és stratégiai hibát vét. Az apák csak akkor nyerhetik el a gyermekeik feletti szülői felügyeleti jogot és csak akkor szabadulhatnak meg a nők hamis vádaskodásán alapuló abuzusok stb.által gerjesztett kriminalizációtól,ha elveszik a nőktől azt a hatalmat,aminek birtoklása folytán megtehetik ezeket a dolgokat.
Ezért,mielőtt a „közös szülői felügyeleti jogok” és egyebek elnyerésére irányuló bármiféle nagy „hadműveletre” sor kerítenénk,el kell ismerni a realitásokat és azokat kell „kezelni”.El kell ismernünk, ,hogy a kulturális,társadalmi és politikai környezet jelenleg semmi olyat nem képes befogadni,ami ellentétes lenne a nők hatalmának növelésével. Csak ha tudatában vagyunk ennek,leszünk képesek ésszerü stratégiai és következetes taktikai terveket kovácsolni.Mintegy parafrázisként hadd utaljak itt Paul Newman „Cool Hand Lucas” c. filmjének klasszikus mondatára. Ugyanis, az Apajogi Mozgalomra is érvényes,hogy ”mielőtt harcba szállnánk,először a tudatunkban kell rendet tenni”.
2. Az Apajogi Mozgalom mint ellenforradalom
Az Apajogi Mozgalom lényegében egy ellenforradalom.Célja:megbuktatni azt feminista kulturális forradalmat, amely már több mint két nemzedék óta uralkodik és irányt szab.Ha ezt egyszer felfogtuk,akkor világossá válik: az Apajogi Mozgalom nem egy vákuumban létezik,meg nem is létezhet egy vákuumban.A feminista szociológia professzor,aki azt tanítja az egyetem „gólyáinak”,hogy a patriarchátus és a biológiai nukleáris család egy primitív,a felvilágosodásból kimaradt világ pusztulásra itélt maradványai;…a „social worker”,aki a kórházak ügyeleténél kujtorog,hogy meginterjúvolhassa a nőket és gyermekeket:vajon nem a családi erőszak áldozatai-e?...az angol tanár,akinek tantervében több helyet foglal el Alice Walker/ismert afro-amerikai feminista író – Ford./ , mint William.Shakespeare;…a US szenator és elnökjelölt/Joe Biden – Ford./,aki azzal henceg,hogy ő az egyik fő szerzője a VAWA /Violence Against Women Act = Nők elleni erőszakról szóló törvény – Ford./-nek;…a leszbikus szociológia tanár,aki „Házasság és család”.c. kurzusa alatt az egyneműek házasságát támogató aláírásokat gyűjt a diákjaitól a törvényhozás számára;…a Fox televízió hírmagazinjának konzervatív műsorvezetője,aki időnként apajogi szószólókat hív meg műsorába csak azért,hogy ott kedvére gúnyolódjon velük;…stb.,stb. – ezek mind részei a problémának,nemcsak a bíró,aki elvette a gyermekedet és távolságtartó végzést bocsátott ki ellened feleséged kérésére.
II. Ellenállás
Alapjában véve egy propaganda háborúról van szó.Egy információs - jobban mondva - egy dezinformációs háborúról.Ezért érthető,hogy a probléma egyik legnagyobb szeletét a közvélemény reagálása jelenti.Elcsépelt klisét használva: a szívek és elmék háborúját vívjuk - a szó nagyon is valódi értelmében.
Állítom,hogy egy szívekért és elmékért vívott háborút nem lehet megnyerni hamis,megtévesztő módszerekkel. Az Apajogi Mozgalom eddigi erőfeszítései,amelyek arra irányultak,hogy a problémát egy politikailag jobban elfogadható – politikailag „korrekt” - jelmezbe öltöztessük,a Mozgalom legalapvetőbb tévedései közé tartoznak.
Bármiféle propaganda elemzése a nyelvvel,nyelvezettel kezdődik és végződik.Ha átveszed az ellenséged szóhasználatát,akkor ez metafórikusan egyenlő azzal,hogy átengeded a csatatér megválasztását az ellenséges hadseregnek.Ebben a propaganda háborúban,amelyet vívunk,az alkalmazott nyelv a csatatér.Az ellenség szótárában olyan szavak szerepelnek mint a,szociológusok által konstruált „gender” szó/eredetileg nyelvtani nemet jelentett,manapság társadalmi nemet – Ford./ a biológiailag meghatározott „szex” helyett vagy a „szülő” az „apa”és „anya” helyett vagy a „partner”a „férj” és „feleség” helyett vagy „választási lehetőség”/choice/ az „abortusz” helyett vagy az „abuser”/kb.veszélyeztető,kegyetlenkedő,valamivel vagy valakivel visszaélő – Ford./ és a „batterer” /kb.verő,bántalmazó – Ford./ mint szinonímái azoknak a férfiaknak,akik harcba szállnak gyermekeik szülői felügyeletéért.
Meg kell teremtenünk a saját szótárunkat és el kell terjesztenünk azt mindenütt a Mozgalomban.Az Apajogi Mozgalom legyen egy tulajdonnév.A mi Mozgalmunk tulajdon neve.Ezért írjuk nagybetűvel,macskakörmök nélkül!
1. Ez egy Apajogi Mozgalom
Amióta csak részt veszek a Mozgalomban,tartja magát az az uralkodó paradigma,hogy a probléma tudatosítása nem bír vonzerővel,mert a társadalom telítve van egyfajta „veleszületett”, sztereotípiás ellenétekre alapozott „szexizmussal”. Ez - kétségtelenül – igaz. Azonban nem mindegy,hogy miként reagálunk erre! A Mozgalom vezetőinek túlnyomó többsége „bölcsen”/?/ úgy véli,hogy ha a problémát nem nemi alapon közelíti meg, hanem első sorban a gyermekekre koncentrálva,akkor elejét veheti ennek a „veleszületett”részrehajlásnak,mely nem hajlandó elismerni a férfiakat semmint társadalmi csoportot,semmint áldozatokat.
Az ember azt hinné,hogy a különböző „szülői jogokat” és „gyermeki jogokat” hangoztató szervezetek és elméletek elmúlt évtizedek során tapasztalható siralmas eredménytelensége mára már mindenkit meggyőzött ennek a felfogásnak a tarthatatlanságáról. Azonban - sajnálatos módon - még ma is tartja magát,sőt,egyenesen virágzik a Mozgalomban ez az ósdi,béna logika.
Újra csak ismételni tudom: szíveket és elméket nem tudunk és nem fogunk megnyerni hamis,raffinált propagandával,címkézéssel és üzenetekkel. Talán a legjobb példa a probléma e fajta megközelítésének sikertelenségére a „Gyermeki Jogok Tanácsa”/Children’s Rights Council – Ford./. Ez a szervezet kínosan ügyelt mindig arra,hogy megnyilvánulásaikkal és üzeneteikkel azt a benyomást keltsék: ők a gyermekek érdekében és nem az apák érdekében tevékenykednek. Azt hajtogatták,hogy a gyermekek érdekeit az szolgálja a legjobban,ha a gyermekek mindkét szülő gondozását és társaságát élvezhetik.
Szívet melengető,”puha” nézeteik előmozdítása érdekében szóvívőként és igazgatósági tagként beszerveztek ismert,hiteles nőket. Ez azonban nem változtatott meg semmit. A polítikusok csakúgy mint a média hallgatag maradt. Miért? Mert a CRC által javasolt bármiféle jogszabályi- vagy jogpolitikai változtatás – még akkor is,ha azok kizárólag a gyermekek legfőbb érdekeinek szempontjából lettek is megfogalmazva – kihatásaiban az apák jogait növelte volna a nők által birtokolt hatalom rovására!Ez a mindenki számára nyilvánvaló igazság!S ha akadna polítikus,aki mindebben kételkedne,a feministák ugyancsak tennének róla,hogy ő is „jó útra térjen!”
A gyermekek azon problémája,hogy megfosztják őket szüleiktől,túlnyomóan azt jelenti,hogy megfosztják őket apáiktól.Ezt mindenki tudja.Azoknak a nőknek a száma,akik „ugyanabban a cipőben járnak” mint a legtöbb apa - azaz gyermektartásdíjat fizetnek vagy akár állitólagos abúzus miatti távolságtartó végzés sújtja őket – elenyészően csekély. Ők a „baráti tűz”/friendly fire – Ford./ áldozatai és sérelmük hasonló az apák sérelméhez.Ezért, mindkét szülő gondozását és társaságát nélkülöző gyermekek szenvedéseinek problémáját azzal lehet megoldani,hogy korlátozzuk a nőknek azt a hatalmát,amelyet nekik az állam a családjogi bíróságon keresztül adott és amellyel ők visszaélve,megvétózhatják az apák tevőleges részvételét gyermekeik életében.
Ismétlem:szíveket és elméket nem lehet megnyerni tisztátlan és hamis stratégiákkal. A gyakorlati életben is mindenki felismeri azt az utcai árust,aki értéktelen „bóvlit” akar ránk sózni. Ezért sikertelenségre van kárhoztatva az a mozgalom,amely szimpátiát és támogatást vár,miközben alapjaiban tisztességtelen módon fogalmazza meg problémáját. Egy sikeres Apajogi Ellenállási Mozgalomnak hitelességre van szüksége és nem egy ügyeskedő marketing kampányra!
Tekintsük a problémát annak, ami! Gondoljuk is azt,amit mondunk és mondjuk is azt,amit gondolunk! Rá fogunk döbbenni,hogy egyre több szív és elme – férfiaké és nőké egyaránt – nyílik meg mondanivalónk előtt, ha sutba dobjuk a taktikus,”okos”,reklámszerű üzeneteket és stratégiákat.
Álljon itt mégegyszer az igazi probléma. Következőképpen kell azt „tálalni”,mert ez az igazság:
Az állam felhatalmazta a nőket arra,hogy kriminalizálhassák gyermekeik apját. Különböző financiális ösztönzők és uzsora szerű gyermektartásdíjak megitélése arra bátorítják a nőket,hogy ezt a hatalmat,amit az állam adott nekik, az apa-gyermek kapcsolatok komoly beszűkítésére vagy egyszerűen az apának gyermeke életéből való eltüntetésére használják. Ez még csak a kezdete egy sokkal nagyobb bajnak! Ugyanis,az előbbiek következményeképpen: nemzetünkben /i.e.:az amerikai nemzetben – Ford./ ma a gyermekek egyharmada nő fel apa nélkül. A társadalomtudomány lényegében egybehangzóan elismeri az apai nevelésnek a gyermekek fejlődésére gyakorolt sajátos, jótékony hatását /Ez nem azt jelenti,hogy szükséges lenne ráütni az egyetértő pecsétjét egy viselkedés-tudományi szakértőnek arra,ami kétségtelenül nyilvánvaló bárki számára,aki csak szemernyi valóságérzékkel bír is./.A bűnözői magatartás,a társadalmi és magatartási devianciák statisztikái csalhatatlanul összefügnek az apák hiányával. Mindez a családdal kapcsolatos törvénykezésben és politikában jelenleg uralkodó feminista paradigma megdöntéséért és a józan észhez való visszatérésért kiált.Az apák hiánya egy társadalmi rák-betegség,amelynek valójában beláthatatlan és életre szóló következményei vannak a modern élet minden területén.
2.Háború az apaság ellen
Az angol nyelvnek van a legnagyobb szókincse. Sokkal több szava van a jelentés árnyalatok leírására,mint bármelyik másik nyelvnek.Szerencsére,rendelkezik egy olyan szóval,amely ennek a tragédiának minden oldalát felöleli: apaság.Egy apa és gyermeke közötti kötelék és minden,ami ebből következik.Semmi szükség arra,hogy külön beszéljünk az apáknak- és külön a gyermekeknek okozott kárról. Amit támadnak,az maga az apaság intézménye!Annak,ami folyik helyes megnevezése - mert közvetlenül és egyértelmüen utal az igazi problémára - „háború az apaság ellen”.Ebbe a háborúba beleértendő a kevert családok/blended families/,a gyermeket egyedül nevelő anyaság,az egyneműek házassága és az egyneműek általi örökbefogadás problematikája is..
Ki lehet a tagja az Apajogi Ellenállási Mozgalomnak?
Az,aki elismeri a problémát és hajlandó harcolni az ellenség ellen!
Az Apajogi Ellenállási Mozgalomnak van egy bejárati ajtója. Belépésre csak azok kapnak engedélyt, akik elismerik az igazi problémát és hajlandók aláírni a lenti belépési nyilatkozatot. Ez biztosíték arra,hogy a mozgalom teljesítse küldetését és megszabaduljon sok olyan ostobaságtól,amely eddig jellemezte és amely oly hosszú időn át energiát és forrásokat kötött le. Így van remény arra,hogy a mozgalom egy szilárd ellenállási mozgalommá fejlődjön.
Belépési nyilatkozat:
Elfogadom, hogy egy háború dúl az apaság ellen. Csatlakozom a háborús erőfeszítésekhez. Kész vagyok harcolni azok ellen, akik ezt a háborút ellenem, gyermekeim ellen és az apaság intézménye ellen folytatják.
………………………………………
Dátum és aláírás
3. A probléma alapvető oka
Miként a vakok,akik az elefánt különböző részeit tapogatva eltérő véleményre jutnak az elefánt alakját illetően, mozgalmunk is híres arról,hogy tagjai közül sokan tévesen ítélik meg az apák elleni háború alapvető okát.A leggyakoribb tév-diagnózis az a hiedelem,hogy itt minden a pénzről,az állami korrupcióról és a hatalomért fiolyó féktelen harcról szól.Tagadhatatlanul igaz,hogy a szövetségi és állami kormányzati rendszerek,amelyek - hasznot húzva a szülői felügyelettel nem rendelkező ,gyermektartásdíjat fizető apák futószalagon történő „gyártásából” – létrehozták azt a „tökéletes monstrumot”,amely állandósítja a problémát.Ez azonban nem a forrása a problémának.A családon belüli erőszak-,a gyermek-abuzus-,a felügyelet melletti láthatás- rendszereit/melyek oly sok bevételt és munkahelyet generálnak/ nem pusztán jövedelem utáni vágytól vezérelve alakították ki.
A „tökéletes monstrumot” én egy felhőkarcolónak képzelem. A szociális jogosultságok rendszere/Title IV-d - Ford./,A Nők elleni Erőszakról szóló Törvény/VAWA – Ford./,a családon belüli erőszak és abuzus rendszere a felhőkarcoló felépitményét és nem az alapjait jelentik.Az acél vázszerkezetet képezik,amelyen nyugszanak az emeletek és az irodák,melyek kitöltik a felhőkarcolót.Az irodákban szorgos méhecskeként végzik a mindennapi tényleges munkát a hivatalnokok.Ők gondoskodnak arról,hogy zökkenő mentesen működjön a „gépezet”.
A probléma megoldásának azon kisérletei,amelyek csak a hivatalnokokra összpontosítanak vagy amelyek csupán az épület vázszerkezetét próbálják támadni,nem fognak eredményre vezetni.Mindaddig,amíg az alapok érintetlenek,addíg a felhőkarcolót meg lehet és meg is fogják javítani illetve újjá lehet és újjá is fogják építeni. Meg kell találnunk magának a betegségnek a gyógyszerét,semmint fájdalomcsillapitókkal kezeljük a betegség tüneteit!
A probléma alapvető okát már évekkel ezelőtt világosan beazonosították,azonban az Apajogi Mozgalom vezető férfiai csökönyösen elutasították annak elismerését.Nem véletlen,hogy majdnem minden személy,aki nyilvánosan rámutatott az alapvető problémára, nő volt! Phyllis Schlafly,Kathleen Parker,Christina Hoff Sommers és Erin Pizzey neve jut hirtelen eszembe,mint olyan világosan fogalmazó nőké,akik közvetlenül érzékelik: milyen következményei vannak annak,hogy a férfiak elmulasztják kollektíve felvenni a harcot a feminizmussal.
Miként az előző részben rámutattam,a probléma alapvető forrása az a szociológiai és kulturális mozgalom, amely kb.40 évvel ezelőtt kezdett nagyon komolyra fordulni:a nők hatalomhoz juttatásáról,azaz a feminizmusról van szó!A feminista mozgalom célja a nők hatalomra jutása.Nem pedig a nemek egyenlősége! Legvégső célja: az eddigi - úgymond - patriarchalis társadalom átalaítása matriarchálissá!
Ez nem valami titkos információ!Gyakorlatilag minden olyan főiskolásnak-egyetemistának tanítják,akinek valamilyen szinten vizsgáznia kell magatartástudományból vagy általános pedagógiából. Szociológiai és nőtudományi/women’s studies – Ford./ kurzusokon a patriarchátust egy kalap alatt tanítják az olyan társadalmi-politikai betegségekkel mint rasszizmus,kolonializmus és nácizmus. Hatalmas mennyiségű, politikai célzatú, áltudományos,társadalomtudományi „kutatás” áramlik ki folyamatosan az egyetemekről. Ezt a „kutatást” aztán felöklendezik az előadó termekben,ahol mindkét nembeli befolyásolható diákok kérődznek rajta. Majd egyetemi tanulmányaik befejezése után ezek a diákok az itt szerzett tudást magukkal viszik a való életbe és átitatják vele leendő munkakörüket. Ő belőlük lesznek az orvosok,jogászok,rendőrtisztek,bírók, szociális munkások,politikusok,újságírók és …tanárok…hogy bezáruljon a „hibás kör”.
A családjogi bíróságokon bántalmazóként és gyermekeikre nézve potenciális veszélyként kezelni gyermekeik szülői felügyeletéért harcoló apákat csak azért lehetséges, mert a bírósági tragédiák szereplőibe belenevelték ezeket a tanokat,azok részét képezték neveltetésüknek és kiképzésüknek. Mi mással lehetne magyarázni azt,hogy a felnőtt lakosság fele jogainak „nagybani” eltörlése mellett érzéketlenül megy el a média?Egy olyan világban,amelynek falánk étvágya van a botrányra s amelyet olyan média-ipar tömköd információkkal,amely – „a népnek joga van mindent tudni” jelszó jegyében - nem ismer semmiféle korlátozást, miként lehetséges az,hogy a média nem tudósít azokról a tömeges méretű,törvény nevében elkövetett igazságtalanságokról,amelyeket az apák nap mint nap elszenvedni kénytelenek?
Az ok kulturális és szociológiai. S hogy gyógyítani tudjuk a kórt,kulturális és szociológiai paradigmákat kell megkérdőjeleznünk és megdöntenünk. Ezt nem lehet elkerülni!
Az összeesküvés meghatározása a következő: „egy törvénytelen,káros vagy felforgató cselekmény együttes elkövetésére irányuló egyezség”.A Mellékletben található „Az abuzus igazi kereke avagy a visszaélések igazi mikéntje” című.illusztráció jól mutatja az okozati összefüggést,amely a tudományos és oktatási intézményekben,a médiában és a törvénykezés területén kifejtett feminista propaganda,az apáknak a családjogi bíróságokon elkövetett „megerőszakolása”,az apák hiányának és a családon belüli erőszaknak össztársadalmi költségei között fennáll. Amivel tehát nekünk szembe kell néznünk,az bizony – a szó legszorosabb értelmében - összeesküvés!
A férfiak megengedték a feministáknak,hogy ők határozzák meg a vita „szaknyelvezetét”,ezzel – képletesen szólva – mintegy átengedték nekik a csatatér megválasztásának jogát.A közös szülői felügyeletre és az abuzus elleni védelemre vonatkozó reform törvényjavaslatokkal kapcsolatos törvénykezési meghallgatásokon az apajogi szószólók panaszkodnak a törvényhozóknak,hogy a jelenlegi törvényekkel tisztességtelen módon visszaélnek az apák rovására és - ennek következményeként - a gyermekek elvesztik apjukat. Ezzel szemben a feminista tanúságtevők arra a veszélyre hívják fel a törvényhozók figyelmét,amely a nőket „abuziv”, bántalmazó férjük vagy barátjuk részéről fenyegeti. Áltudományos,politikai célzatú kutatásokból idéznek statisztikákat a nők elleni erőszak állítólagos járványszerű terjedéséről. Alkalmanként „túlélőket” mutogatnak tanúként. Mindezzel azt akarják mondani: „Ne merjétek támogatni a bántalmazókat és az ő nőellenes törvényjavaslataikat!”
A szülői felügyeletért vívott háború minden veteránja tudja,hogy a családjogi bíróságon az egyik fél által hangoztatott vádakat igaznak tekintik,ha azt a másik fél szó nélkül hagyja és nem cáfolja meg. Sajnálatos,hogy a férfiak nem képesek ezt a tudást makro-szinten,azaz a politikai kűzdőtéren hasznosítani.
Manapság az apajogokért kűzdő férfiak állandóan csak védekeznek. A feministák viszont állandóan támadnak. Támadják a férfiakat,a férfiasságot és a patriarchátust. Eltökélt határozottsággal állítják a törvényhozóknak, hogy az a néhány férfi,aki harcol gyermekei szülői felügyeletéért,végül is azért veszít,mert alkalmatlanok és/vagy bántalmazók. Terjesztik azt a hazugságot,hogy a nők ritkán hazudnak a családon belüli erőszak vonatkozásában. Többé-kevésbé sikerült nekik az is,hogy az apajogi szószólókra „a bántalmazók lobbyja” címkét ragasszanak.
Válaszként a férfiak csupán néhány tanulmányt idéznek,melyek kimutatják,hogy milyen jó hatással van a gyermekekre az apa-gyermek kapcsolat. Panaszkodnak,hogy a gyermek tartásdíjak Massachusetts államban indokolatlanul magasak. Némelyek odáig „merészkednek”,hogy kritizálni merik az abuzus elleni törvényeket, melyeket a nők gyakran – taktikai megfontolásból - arra használnak,hogy elnyerjék a gyermekek szülői felügyeleti jogát. Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban meg kell említeni,hogy Mozgalmunk közmegegyezéses „bölcsessége”/?/ szerint a legelső cél a közös szülői felügyelet jogszabályi rendezése és ha ez már sikerült,akkor fordíthatjuk figyelmünket a családon belüli erőszak jogszabályi átalakítására. Ez a felfogás a Mozgalom egy másik óriási tévedése!Ugyanis a közös szülői felügyelet jogszabályi rendezését a családon belüli erőszak „femináciai”-nak – többnyire kulisszák mögötti – ellenvetései akadályozzák. Ha ezek azt mondják a törvényhozóknak: „Ugorjatok!”,akkor a törvényhozók visszakérdeznek: „Milyen magasra?”Ezért a közös szülői felügyelet tekintetében nem lehet új törvények elfogadására számítani,amíg a családon belüli erőszak femináciainak méregfogát ki nem húzzuk! Tehát: az abuzus prevenciós törvények elfogadtatásának kell legelőször elsőbbséget biztosítani!
Ezen törvénykezéssel kapcsolatos maradi gondolkodás jellemzi a Mozgalom egy másik alapvető tévedését is: nem merjük ténylegesen megtámadni ellenségeinket!Például a törvénykezési meghallgatásokon az apajogi szószólók sohasem látják azt helyénvalónak,hogy megtámadják azokat,akik démonizálják őket. Annyira félnek attól,hogy esetleg „nőgyűlölőknek” bélyegzik őket,hogy még csak gondolni sem mernek arra,amit – tudják - tenniük kellene,hasonlóan ahhoz,amikor saját ügyükben harcolnak a családjogi bíróságon.
Hadd éljek itt egy sport hasonlattal! Az Apajogi Mozgalom manapság uralkodó legfőbb stratégiája hasonló ahhoz,mint amikor egy labdarugó csapat úgy akar maximálisan védekezni és úgy akar minimális számú gólt kapni,hogy a csapat minden tagja a 16-oson belül tartózkodik. Nem valószínű,hogy ezzel a módszerrel 90 percen keresztül sikerül majd elkerülni a gólt. Az viszont biztos,hogy ez a csapat sohasem fog az ellenfélnek gólt rugni,ha nem jön ki a 16-osból és – ne adj Isten! – nem merészkedik át az ellenfél térfelére
.
4. Az Apajogi Ellenállási Mozgalom elsődleges tennivalója: támadni az ellenséget!
A sikeres Apajogi Ellenállási Mozgalomnak egy agresszív,támadó jellegű stratégiája kell legyen!Ehhez hozzátartozik,hogy vizsgáljuk meg ellenségeink köz- és magánéleti tevékenységét,teregessük ki szennyesüket és dobáljunk rájuk sarat! A bántalmazott nők szószólói közül vajon hányról kell még bizonyítanunk,hogy ők maguk azok,akik erőszakot követnek el,amíg a közvéleményben és talán a törvényhozókban is gyümölcsöt érlelnek a kételkedés magjai?
Az Apajogi Ellenállási Mozgalom rendelkezésére álló források és energiák tekintélyes részét olyan támadó jellegű cselekményekre és tevékenységekre kell fordítanunk,amelyek közvetlenül ellenségeinkre irányulnak.
Minden személy és szervezet,amely hiedelmeivel és cselekményeivel az apaság elleni háborút támogatja, ellenség!
Példaként álljon itt egy rövid felsorolás helyi ellenségeinkről:
• „femináci” jogászok, pl. Wendy Murphy és Gloria Allred
• Marilyn Ray Smith, a Massachusetts Állami Adóhivatal Gyermek tartásdíj behajtási részlegének /egykori?/ vezető jogtanácsosa és az eredeti „Gyermektartásdíj Írányelvek” fő kidolgozója
• bírók mint pl./a nemrég nyugalomba vonult/ Edward Ginsburg,akik szemmel láthatóan örömüket lelik abban,hogy a családjogi bíróságokon - képletesen szólva - „megerőszakolják” az apákat
• feminista,apa ellenes családjogi ügygondnokok/Guardians ad litem/ mint pl. Lundy Bancroft és az ijesztően nagyszámú homoszexuális ügygondnokok és családjogi bírók,akik diszfunkcionális életstílusukat saját honlapjaikon is reklámozzák
• media termékek,melyek egyoldalúan és teljes mértékben csak a nőket favorizálják mint pl.”The Boston Globe”és a „The New York Times”
• családon belüli erőszakból élő feminácik mint pl.Toni Troop és valamennyi ebből élő szervezet,ügynökség mint pl. a Jane Doe,Inc.
• „elnőiesedett” polítikusok,akik szociális és politikai kérdésekben a feminista vonalat követik mint pl. Massachusetts Állam kormányzója Deval Patrick és Delaware Állam szenátora/és az USA jelenlegi alelnöke – Ford./ Joe Biden /az utóbbi fő szerzője a Nők Elleni Erőszakról szóló Törvénynek – VAWA/ - A tudatlanság nem mentség a bűnre!Aki rosszat cselekszik,az bűnös!
Ezt a listát folytathatnánk,ameddig csak akarjuk. Rákerülhetnének pl. azok az oktatók,nevelők, /egyetemi/ tanárok,akik agymosásban részesítik diákjaikat az iskoláinkban,főiskoláinkon és egyetemeinken.
Először hiteltelenítsük,majd demonizáljuk őket!Ha lehetséges,csináljunk belőlük bűnözőket!Teregessük ki a szennyesüket!Romboljuk le a hírnevüket,tegyük tönkre a karrierüket!Ha lehetőségünk van rá,okozzunk nekik anyagi és gazdasági nehézségeket!Ezen törekvésünkben – ne feledjük! – az ellenségem ellensége az én barátom!Kössünk szövetséget olyan emberekkel,akik más,esetleg teljesen más okból kifolyólag vannak „fasírtban” ellenségeinkkel. Osztozzunk meg az információkon és működjünk együtt csak azért,hogy kárt okozzunk nekik!
5. Értékes energiát és forrásokat pazarolunk el,ha megpróbáljuk „megnevelni” ellenségeinket
Az egyik legelkeserítőbb dolog látni azt,hogy egyes új aktivisták,különösen a magasabban képzett,hívatással rendelkező férfiak „felfedezik”:a Mozgalom azért nem ér el sikereket,mert az apajogi „harcosoknak”imázs problémáik vannak!Ugyanis olyan dühös embereknek mutatják magukat illetve olyannak érzékelik őket mások is,akik a válásukkal kapcsolatos rossz tapasztalataik miatt vesztették el lelki egyensúlyukat.Ezeket a „zöldfülü” aktivistákat a politikusok gyakran megkörnyékezik és magántalálkozókon figyelmeztetik őket a „helyes”politikai magatartásra. Ilyenkor ezek a hiszékeny újoncok izgatottan harapdálják zabláikat,csakhogy tekintélyt szerezzenek maguknak a politikusok előtt és elképesztően sok időt,energiát és forrásokat fordítanak a politikusok meggyőzésére.Arról győzködik a politikusokat,hogy nem a dühös apák,hanem ők maguk - akik tartózkodnak a dühtől ,akik tudatosan kerülik a nőkkel vagy a feminizmussal kapcsolatos negatív beszédet és akik mindenekelőtt sohasem mutatnak haragot – ők képviselik az apajogi harcosok korrekt imázsát.
Az én véleményem ezzel szemben az,hogy Mozgalmunk sikertelenségének egyik oka éppen az: eddig még sohasem volt együtt egy helyen egy időben elegendő számú dühös apa!
Itt,Massachusetts Államban két példa jut hirtelen eszembe.Az első: néhány évvel ezelőtt egyik jóhiszemű új aktivistánk mindenáron meg akarta „nevelni” Margaret Marshallt,a Legfelsőbb Bíróság elnökét.Aktivistánk számtalan levelet írt és postázott neki,mégsem ért el semmit!
A második: a legutóbbi időben töméntelen időt,energiát és forrásokat vesztegettünk el Deval Patrick kormányzó megnyerésére.Hiszen,a kormányzó honlapján egy blogot is fenntartott,kifejezetten az állampolgári „input”-ok számára.Rengeteg energiánkba került,míg sikerült elérnünk,hogy a „közös szülői felügyelet” kérdése – legalább érintőlegesen – a kormányzó ezen listájának az élére került.
Bár figyelmeztetéseket kaptunk arra vonatkozólag,hogy Deval Patrick – őszintén vagy nem őszintén – már elkötelezte magát a másik oldal mellett – felesége „családon belüli erőszak” elleni aktivista volt;ő maga apa nélkül nőtt fel;egész életében liberális demokrata volt etc. – lévén egy feministák által alaposan beoltott és agyamosott egykori egyetemi polgár,apajogi aktivistáink saját kárukon keresztül szereztek tanúbizonyságot minderről.Két évvel később,egy nyilvános politikai összejövetelen a kormányzó bevallotta,hogy az apajogok nem különösebben érdeklik őt.
Ezeket mondotta: „A közöttünk /mármint a kormányzó és apajogi aktivisták közötti – Ford./ folyó hosszadalmas vitáknak az volt a célja,hogy engem,az állam kormányzóját megnyerjenek az apajogok bajnokának,ahelyett,hogy az állam 40 törvényhozóját igyekeztek volna „megdolgozni”.Igyekeztem elodázni ezt az ügyet,mivel más kérdések is voltak a listámon.Nem azért,mintha nem érdekelne a dolog.Nem azért,mintha nem éreznék szimpátiát azok iránt a problémák iránt,amelyek az apák és lányaik és/vagy volt feleségeik stb. között fennálnak.De,engem más dolgok jobban érdekelnek! Ennek ellenére az apajogi aktivisták minden alkalommal azt akarják rám erőltetni,hogy az ő fő problémájuk legyen az én fő problémám is.”
Két év kellett tehát ahhoz,hogy aktivistáink többé-kevésbé elismerjék:időpocsékolás volt „nevelni” az ellenséget!
Engem különösen az szomorít el,hogy mi mindent lehetett volna véghezvinni az alatt az idő alatt,amig rengeteg energiát elvesztegettünk egy ismert ellenség nevelésére,ha ugyanezen energiákat Deval Patrick elleni támadásokra fordítottuk volna/természetesen csak egy kötelező megkeresés eredménytelenségét követően /. Lehet ,hogy semmit. De,a kormányzó legalább tudatára ébredt volna annak,hogy a szavazók egy csoportja célbavette őt!
III. Az Apajogi Mozgalom mint ellenállási mozgalom
Mivel a gyermektartásdíj fizetésre kötelező bírósági végzések óriási kárt okoznak az apaságnak, Mozgalmunk egyik sarkalatos kérdése:vajon helyes-e bátorítani a gyermektartásdíj fizetésének megtagadását. Ezek az uzsoraszerű,zsarolással felérő végzések arra szolgálnak,hogy a térdre kényszerített apák „elkotródjanak”a porondról és hagyjanak fel a gyermekeikért és az igazságért folytatott további pereskedéssel.
Ha kivitelezhető lenne,a gyermektartásdíj fizetés általános megtagadása – azaz egyfajta „sztrájk” – olyan katasztrofális hatással lenne a rendszerre,mint egy atombomba. Bár mindig lesznek hősies egyének,akik készek lesznek bárgyún eltűrni miként fosztja meg őket az állam otthonuktól,munkájuktól,megélhetésüktől és végül személyes szabadságuktól,el kell ismerni,hogy fizetésből és bérből élő,szülői felügyeleti joggal nem rendelkező apáktól nem lehet reálisan elvárni,hogy tömegesen hagyják ott munkahelyeiket,hogy tanulják meg,miként lehet „fekete munkából” megélni és hogy lényegében illegalitásba vonuljanak. Mindez talán nagyon nemes lenne,de a csendes reménytelenségben élő férfiak nagy tömegei számára kivitelezhetetlen álom marad csupán.
Mindazonáltal,én nem akarok senkit sem lebeszélni erről a taktikáról,bár tudom,hogy gyakorlatilag ez nem egy túl jó megoldás. Minden embernek magának kell megharcolnia a lelkiismeretével. Ezért itt és most több szót nem vesztegetek arra a kérdésre,hogy érdemes-e támogatni egy gyermektartásdíj fizetést megtagadó szervezett akciót.
1. Mikro-szintű ellenállás – az egyedi bírósági eset
Jó hír viszont az,hogy számtalan egyéb olyan terület van,ahol az ellenállás nemcsak lehetséges,de rendkívül hatékony is tud lenni. Továbbá: ahol kicsi a kockázata a személyes szabadság elvesztésének és az apák kriminalizásának. Igazából a jövőbeni Apajogi Mozgalom valódi központját ezek a személyes,mikro-szintű ellenállások kell,hogy képezzék.
Ha a férfiak egy jelentős része megtagadná az együttműködést a válási/gyermekelhelyezési mechanizmussal, ezzel alaposan legyengítenénk azt és kikényszerítenénk a rendszer odafigyelését.Ha megtámadnánk a mechanizmus életelemét,a pénzt,akkor ezzel eredményesen viszonozhatnánk a ránk zúduló tüzet.
Az induláshoz szükséges meggyőznünk a férfiakat az önképzés és továbbképzés fontosságáról,mert csak ezek által alakulhat ki bennük az az önbizalom,aminek birtokában képesekké válnak saját kezükbe venni a saját ügyüket /lásd a Liberty Bell Union önképző programmját a www.libertybellunion.org c.honlapon!/.Az apákat bátorítani kell arra,hogy gyermekeik közös fizikai és jogi szülői felügyeletét követeljék/kivéve,ha az adott esetben az egyik szülő kizárólagos felügyelete a helyes megoldás/ és ne engedjék meg ügyvédeiknek/ha egyáltalán felfogadnak egyet/,hogy a bíróságon belekényszerítsék őket egy olyan megoldásba,miszerint „szülői felkügyeleti joggal nem rendelkező szülő”/Non-Custodial Parent = NCP/ státuszba kerülnének egy túlélhető pénzügyi megegyezésért cserébe.Jelenleg sokkal több férfi mint gondolnánk valójában beleegyezik,hogy NCP szülő legyen.Természetese,valamennyien tisztában vagyunk azzal a jogi nyomással,amely az apákra nehezedik,azonban végső elemzésben szerintünk mégiscsak túlsok férfi választja ezt a kompromisszumot.
Ha több apa utasítaná vissza ezt a szokásos NCP státuszt, ennek önmagában is erős hatása lenne.Ugyanis a bíróságok még jobban túlterhelődnének! A fizika törvényei szerint egy test azon a pályán mozog,amely a legkisebb „erőfeszítést” igényli,azaz amelyen a legkisebb az ellenállás. Az együttműködés megtagadása egy,a „status quo”-val ellentétes erőt jelentene.Azzal a „status quo”-val ,amely arra kényszeríti az apákat,hogy NCP-szülőkké változzanak át.
A következő lépés az lenne,hogy meggyőznénk ezeket az apákat - akik a szülői felügyelet vonatkozásában nem adják be a derekukat és akik készek ezért perre menni – hogy tagadják meg az együttműködést a szokványos eljárási mód vonatkozásában is. - Mi a szokványos eljárási mód? – Ügygondnok/”guardians ad litem”= GAL/ kinevezése – különböző pszichológiai vizsgálatok elvégzése – több és több „szakértő” bevonása – felügyelet melletti „láthatás” elfogadása – újabb ügyvédek felfogadása stb. Egy bíró senkit sem kényszeríthet arra,hogy működjön együtt az ügygondnok vagy egy pszichológus vizsgálataiban. Természetesen,a bíró és valószínűleg az ügyvéd is fel fogja hívni a figyelmünket arra,hogy ezzel a magatartással hosszú távon csak árthatunk magunknak.
Ezért nem elég, hogy a tárgyaláskor a bíróval csupán közöljük: nem vagyunk hajlandók együttműködni pl.az ügygondnoki vizsgálatokban.Meg is kell indokolnunk ellenkezésünket és fel kell sorolnunk az okokat miért.Pl. azt mondjuk:„ az ügygondnokok alaposan elfogultak az apasággal szemben”.Képzeljük el,mi történne,ha négy válókereset/viszontkereset közül három nyelvezetében azt állítaná az apa,hogy a rendszer lényegét tekintve hátrányosan diszkriminál a férfiak ellen és állításának alátámasztására felhasználná az apajogi szervezetek által rendelkezésére bocsátott bizonyítékokat,melyek szerint a bíróságok durva feminista befolyás alatt állnak!
Képzeljük el milyen hatást váltana ki az együttműködés megtagadása azokból az ügygondnokokból,akiknek a jövedelme a bírósági megbízásoktól függ! Ugyanis,egy ügygondnok általában összesen kb.10 órát számol fel a szülők és a gyermekek körüli egyéb fontos személyek vizsgálatára. Az együttműködés megtagadása esetén ez a jövedelem hirtelen megfeleződne! Továbbá: egy,az együttműködést megtagadó apa nem kényszerülne bogarászni a különböző jogszabályokban,hogy azokra hivatkozva megindokolja,miért nem hajlandó fizetni az ügygondnoki vizsgálat díjának felét. Ugyanis nem lehet őt fizetésre kényszeríteni,ha mindjárt az elején,az ügygondnok kinevezésekor írásban megtagadta az együttműködést!
Egy szülői felügyeletért indított perben – akár van egy korlátozó végzés / 209A Restraining Order – Ford.//,akár nincs – az apa álláspontja egyszerűen a következő:
„Követelem gyermekeim közös fizikai és jogi szülői felügyeletét. Amennyiben az én nemsokára csak „volt” feleségem ebbe nem egyezik bele,akkor magamnak követelem a gyermekek kizárólagos szülői felügyeletét.Ez utóbbi esetben volt feleségemnek annyi „láthatást” engedélyezek,amennyit csak akar – az ésszerűség határain belül.Továbbá: ha a bíróság megtagadja tőlem gyermekeim – általam még elfogadható - minimum közös szülői felügyeletét,követelem ,hogy a bíróság tényszerűen bizonyítsa: miért és hogyan jelentek veszélyt és miért és hogyan vagyok káros gyermekeim számára.Amennyiben a bíróság gyermekeim szülői felügyeletétől engem megfosztani szándékozik,követelem sorolja fel az okokat,miért vagyok én alkalmatlan a szülői felügyelet ellátására és miért képezek veszélyt a gyermekeim számára.”
Ezután fond össze melleden karjaidat,dőlj hátra és figyeld miként pörögnek a rendszer kerekei!
Természetesen,az itt leírt módszer semmiféle garanciát nem nyújt arra,hogy egy adott apa jobban fog boldogulni a bíróságon,ha megfogadja ezt a tanácsot.Ez csupán a megfogalmazása annak,hogy egy sikeres Apajogi Ellenállási Mozgalomnak miként kell a mikro-szinten,azaz az egyedi bírósági esetek szintjén működnie.Ez valami olyasmi,amit gyakorlatilag minden apa megtehet anélkül,hogy tartania kellene a kriminalizációtól. Ezért – úgy gondolom – egy „nagy konfliktusos” válás esetén minden apának önként vállalt kötelessége kellene legyen ez a fajta megközelítés. A „Fatherhood Coalition” nevű apajogi szervezet már régóta arra bátorítja - mindezidáig vegyes sikerrel - a Massachusetts Állambeli apákat,hogy ez legyen az apák szabvány-viselkedése.
2. Makro-szintű ellenállás – mindenütt
A „tökéletes monstrum”-mal szembeni ellenállásnak túl kell terjednie a személyes egyedi eseteken. Rengeteg derék férfi /vagy férfiak csoportja/ vívja a maga harcát egymástól elkülönülten. A különböző szervezetek és egyének tevékenységének nagy részét együttesen olyan ellenállási mozgalomnak lehet tekinteni,ahol minden számít. Minden autóút mellett elhelyezett reklámtábla. Minden szerkesztőségbe írt levél. Minden tiltakozó megmozdulás. Egy politikai gyűlésen elhangzott minden hozzászólás. Ez mind-mind ellenállás és amelynek – természetesen – folytatódnia kell. A „Fathers-4-Justice”/”Apák az Igazságért”:egy eredetileg angliai apajogi szervezet - Ford./ meghökkentő akrobatikai mutatványokkal fémjelzett reklám kampánya kitünő példája a tiltakozás „direct akció”-nak nevezett tipusának.A Matt O’Connor által kiagyalt és levezényelt kampány az apajogi mozgalmak történetének legsikeresebb vállalkozásának tekinthető. Ennek során a humort vegyítették az apaság elleni háború legtarthatatlanabb kérdésével,a „szülői felügyeleti jog”-gal nem rendelkező apák „láthatási jog”-ának megtagadásával. A kampány átszakította a média gáláns csipkefüggönyét és a „Fathers-4-Justice”illetve az apák sérelmei egyszerre a közérdeklődés középpontjába kerültek.
2.1 Terjesszük ki a háborút az utcára:ellentüntetések
Mindaddig,amíg itt az USA-ban az apajogok támogatására nem vagyunk képesek ezreket az utcára felsorakoztatni,csak annak van értelme,hogy nyilvános tiltakozó ellentüntetésekre szorítkozunk. Az ilyen lehetőségekben nem szenvedünk hiányt. Kormányon belüli és kormányon kívüli ellenfeleink a nyilvános események olyan folytonos áradatát kínálják,melyek „megérnek” egy-egy tiltakozást. Jogpropagandai rendezvények, a gyermektartásdíj végrehajtásával és a családon belüli erőszakkal kapcsolatos propaganda események,a kormányzó tanácsadó testületének törvényi jóváhagyásokkal foglalkozó meghallgatásai – hogy csak egy néhányat említsek. Ilyen eseményeken még egy viszonylag kis létszámú ellendemonstráció is sikeres lehet.
Fontos megjegyezni: Ezeknek az ellentüntetéseknek nem kell szükségszerűen békésnek és tiszteletteljesnek lenniük.Mi tiltakozók vagyunk és ami vagy aki ellen tiltakozunk,azok nem tiszteletet,hanem megvetést érdemelnek.Ami pedig a „békés” vagy „nem békés”-t illeti – úgy gondolom – Mozgalmunk sikere esetleg civil engedetlenséget fog megkövetelni.Ez esetben viszont a „békés” rögtön viszonylagossá válik.
2.2 Terjesszük ki a háborút a bíróságokra
Az államhatalom szereplőivel szembeni jogi fellépéseknek - történjenek azok akár alkotmányjogi alapon vagy próba-perek formájában,irányuljanak a szövetségi szociális gyermek támogatásra vonatkozó rendeletek vagy a korrupció vagy bármely jogi mechanizmus ellen és melyekkel már számtalan apajogi aktivista próbálkozott – folytatódniuk kell.
Ez az a terület,ahol az Apajogi Mozgalom azon emberei,akik az idők folyamán jogi szakértőkké nőtték ki magukat, „villoghatnak” . Az Apajogi Ellenállási Mozgalomnak állandó nyomást kell gyakorolnia a jogi és bírósági hatalom szervezeteire. A bírósági hatalom kapuit a perek özönével kell állandó „tüzérségi tűz” alatt tartani.
2.3 Terjesszük ki a háborút a tudomány területére:vigyük a háborút be az egyetemekre
Mozgalmunknak politikai indíttatású,de tisztességes és pontos kutatásokat is kell végeznie. Steve Basile,a „Fatherhood Coalition” egyik oszlopos tagja, nemrég két,nagy visszhangot keltő tanulmányt közölt az egyik Massachusetts-i körzeti bíróság által kibocsátott, abuzus elleni korlátozó végzésekről/Restraining Orders – Ford./.A tanulmányokra azóta számtalan újabb társadalomtudományi kutatás is hívatkozott. Basil munkájára azonban az állam „vasököllel” válaszolt:a további „bajkeverést” megelőzendő,gyorsan hoztak egy rendeletet,miszerint az abuzus elleni védő intézkedések irattári aktáihoz való hozzáférés tilos a nagyközönség számára.Ebből az következik,hogy Massachusetts Államban a jövőben még nehezebb lesz hozzájutnia bírósági adatokhoz annak,aki elfogulatlan kutatást óhajt végezni a bíróság munkájával kapcsolatban.Basil kutatásának és az arra adott válasznak részletesen dokumentált története megtalálható a www.fatherhoodcoalition.org/cpf/Gardner_209A_study_ index.htm c.honlapon.
Azonban nincs hiány a gyümölcsöző kutatási területekben. Kiemelten kellene foglalkozni azzal,hogy a vezető médiák milyen elfogultan tudósítanak a családon belüli erőszakról. Nem lenne túl nehéz feladat annak bizonyítása,hogy egy olyan tekintélyes sajtó organum mint például a „The Boston Globe”mennyire eltérő nyelvezetet és hangnemet alkalmaz a családi erőszakkal foglalkozó cikkeiben attól függően,hogy az áldozat nő vagy férfi volt.
IV. Összefoglalás
Miként az ismert régi példabeszéd szellemében legelőszöris abba kell hagyni az ásást annak,aki egy gödör fogságába esett,úgy a mi Mozgalmunk esetében is a legelső tennivaló „megállítani a vérzést”,azaz ki kell javítanunk a múlt legnagyobb tévedéseit.
1. Ne próbáljuk tovább a politikai korrektség jegyében „gyermekjogi” vagy „szülőjogi” mozgalomnak álcázni az Apajogi Mozgalmat! A probléma a férfiak hátrányos megkülönböztetése,üldözése és kriminalizálása azáltal,hogy őket a családjogi bíróságok „szülői felügyeleti joggal nem rendelkező apák” –ká /NCP/ nyilvánítják.
2. Ne használjuk tovább ellenségeink nyelvezetét! ”Szülő” helyett álljon „apa”, „partner” helyett „férj” vagy „feleség”,”nem” helyett „szex”stb. A szavak hatalmát nem lehet eléggé túlbecsülni!
3. A legeslegfontosabb tennivaló a törvényhozásban az abuzus elleni védelem reformja legyen! A valódi közös szülői felügyeletre irányuló törvénykezés nem lehet sikeres addig,amíg legfőbb ellenségeink méregfogát ki nem húzzuk!A szülői felügyelet kérdésében gyorsabb lesz az előre haladás,ha először az abuzus megelőzésére vonatkozó törvényeket „tesszük rendbe”.Ezek a reform-törvények értelemszerüen megfosztják majd hatalmától a családon belüli erőszak jelenleg uralkodó rendszerét,melynek ez idáig sikerült megakadályoznia,hogy a közös szülői felügyeletre vonatkozó törvényjavaslatokból törvény legyen.
4. Ne pazaroljuk energiánkat és forrásainkat tovább arra,hogy nevelni,meggyőzni igyekszünk ellenségeinket! A nevelés egy forrásigényes folyamat. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust,hogy korlátozottan rendelkezésünkre álló forrásainkat a nevelhetetlenek „nevelésére” fordítsuk.
Ami pedig az Ellenállási Mozgalom gyakorlati oldalát illeti,valamennyi itt említett,makro-szintű tevékenységet össze kell hangolni,a részleteket meg kell tervezni és ki kell dolgozni,azaz egy igazi program tervezetet kell készíteni. Mindazok a tevékenységek,amelyeket az emberek a különböző apajogi honlapokon/ blogokon/email listákon egymással megosztanak,csodálatos példái Mozgalmunk gyakorlati részének. Természetesen,talán mondanunk se kell: minél szervezettebbek,minél összehangoltabbak ezek az erőfeszítések,annál jobb!
Mindazonáltal,úgy gondolom:legelső tennivalónk a Mozgalom másik,ideológiai oldalának tisztázása. El kell ismerni és a gyakorlatba át kell ültetni a Mozgalom azon alapelveit,amelyeket én ebben a dolgozatban oly nagy kínnal igyekeztem megfogalmazni. Azaz: az Apajogi Mozgalom sikere érdekében rendet kell tenni a tudatunkban.
1. Értsük meg a probléma igazi lényegét és ne titkoljuk el céljainkat!
2. Értsük meg azt a társadalmi,kulturális és politikai környezetet,amelyben a Mozgalom létezik! Gondoljuk át alaposan: mik voltak a Mozgalom eddigi sikertelenségének okai.
3. Keltsünk általános érdeklődést az apaságért folytatott háború jelentősége iránt! Szólítsuk meg azokat,akik hajlandóak harcba szállni az ellenség ellen!
4. Terjesszük a saját szóhasználatunkat! Mi az „apaságért vívott háború” katonái vagyunk. Mozgalmunk neve:”Apajogi /Ellenállási/ Mozgalom”. Mi „apák” vagyunk .Nekünk nem „partnereink” vannak, hanem „feleségeink” és „barátnőink”.Ha abortusz-pártiak vagyunk,akkor abortusz jogokat követelünk a férfiak számára is. Ha ellenezzük az abortuszt,akkor „abortusz ellenesek” és „élet-pártiak” vagyunk.
5. Támadjuk meg ellenségeinket! Ne bajlódjunk a „megnevelésükkel”! Neveljük a nevelhetőket!
6. Terjesszünk el egy ellenállási gondolkodásmódot illetve beállítódást a lehető legtöbb válással érintett apa között!
Nincs hiány frontokban ebben az apaságért vívott háborúban. Győzzük le az ellenséget: mindegyiket a maga helyén,a maga idejében,a maga fegyverével! Virágozzék ezer virág!
Melléklet
Az abuzus igazi „kereke” avagy a visszaélések igazi mikéntje
1. A média részrehajlása
A média nemtől függő elfogultsággal – nőpártisággal és férfi ellenességgel – tudósit a családon belüli erőszak áldozatairól/akik mindig csak nők!/ és gerjeszti a tömeghisztériát
2. A bántalmazott nők szószólói
A bántalmazott nők szószólói mint pl.Jane Doe/ Massachusets/, azért lobbiznak,hogy még szigorúbb törvényeket hozzanak a családon belüli erőszak ellen és ezzel még több hatalomhoz juttassák a nőket,akik így még jobban kriminalizálhatják az ártatlan férfiakat.
3. A politikusok cinkosságot vállalnak a nőkkel
A politikusok – azon a címen,hogy „védeni kell a nőket” – a nőknek kedvező törvényjavaslatokból törvényeket csinálnak és – az adófizetők számlájára – pénzelik a „családon belüli erőszak ipart”.
4. A bírók ugyancsak felsorakoznak a nők védelmében
A bírók érvényt szereznek a nőpárti törvényeknek, annak ellenére,hogy azok kirívóan alkotmányellenesek. Felháborító módon megsértik az ártatlanság vélelmét és a – minden állampolgárt megillető – tisztességes eljárás elvét.
5. A nőket ösztönzik a válásra
A jog ezen fegyvereivel megerősítve,azok a nők,akik elégedetlenek férjeikkel,egyszerűen „eldobják”, ”lecserélik” férjüket. Ezáltal anyagi előnyökhöz,vagyonhoz,tulajdonhoz jutnak,sőt – ami talán a legfontosabb – zsarolással felérő gyermektartásdíjjal is jutalmazza őket a családjogi bíróság.
6. A gyermekek elvesztik apukájukat
A gyermekek apa nélkül nőnek fel. Megfelelő férfi szerep-modell hiányában bandákba verődnek és/vagy bűnöző és embertelen viselkedést tanúsítanak,esetenként nőkkel erőszakoskodnak.
7. Úgynevezett” társadalom tudósok”
„Társadalom tudósok” olyan politikai célzatú,áltudományos tanulmányokat eszkábálnak össze,melyek félremagyarázzák az igazi családon belüli erőszak jellegét és körét.
Forrás: www.fatherhoodcoalition.org Boston,Massachusetts/USA/ - 2008
Fordította: Keresztes Csaba Budapest/Hungary/ - 2008 email: csabakeresztes@freemail.hu
www.keresztescsaba.gportal.hu www.keresztescsaba.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Nyomatatóbarát változat
Keresztes Csaba
http://www.angstermaria.hu/
Keresztes Csaba
Szülői elidegenítés: egy lelki betegség?
Néhány szakember állítja: a szélsőséges gyűlölet,amelyet egyes gyermekek éreznek elvált szülőjük iránt egy lelki betegség
Írta: Lindsay Lyon /US News & World Report/ Fordította: Keresztes Csaba
Annának már kicsi korától kezdve azt tanította az anyja,hogy féljen az apjától. Az apa háta mögött arra figyelmeztette őt,hogy az apa kiszámíthatatlan és veszélyes. Ezért,ha az apja hívta őt valami közös programra – pl. sétálni egyet az erdőben vagy megnézni egy művészeti kiállítást – mindig kitalált valami ürügyet,amire hivatkozva,nem ment vele. „Az volt a benyomásom,hogy apám bolond,aki bármikor „bekattanhat” és valami ártalmas,erőszakos cselekményt követ el ellenem.” – mondja Anna,aki kérte,hogy a róla szóló riportban ne használjuk az igazi nevét,mert családja magánéletét szeretné titokban tartani. Az egyes lélekgyógyász szakemberek által „szülői elidegenítés”-nek elnevezett jelenségre jellemző módon, Anna apa-képe oly annyira negatívvá vált,hogy - engedve anyja rábeszélésének - hazudott szülei válóperes tárgyalásán. Az akkor 14 éves Anna azt mondta a bírónak,hogy apja fizikailag visszaélt vele. „Valóban?”- kérdezte szigorúan a bíró. Mire Anna: „Tulajdonképpen ne-e-e-m,de az volt a meggyőződésem,hogy bármikor képes rá.” --- Miután anyja megkapta a kizárólagos szülői felügyeletet, Anna hosszú évekre mindennemű kapcsolatot megszakított apjával.
Ha a lélekgyógyászok egy napról-napra gyarapodó csoportja szabad utat kap,az Anna által tapasztaltak egyszer majd mint egy sajátos lelki betegség lesz elismerve. A szakmai körökben erősen vitatott „szülői elidegenítés”-nek az a lényege,hogy a gyermekek rendkívül ragaszkodnak az egyik szülőhöz,míg visszautasítják a másikat. Teszik mindezt abban a hamis meggyőződésben,hogy ez a másik szülő „rossz” és veszélyes. - „Szívszorító átélni azt,hogy a Te 10 éves gyermeked hirtelen,néhány hét leforgása alatt megváltozik. Az,aki eddig Téged szeretett,akivel együtt kirándultatok,játszottatok most egyszer csak azt vágja a fejedhez,hogy Te egy szörnyeteg,egy undorító személy vagy.” – mondja William Bernet,a Vanderbilt Egyetem Orvosi Karának professzora,jeles gyermek- és felnőtt pszichiater. „Ezek nem olyan gyermekek,akik egyszerűen jobban szeretik az egyik szülőjüket mint a másikat. Ez teljesen normális. Ezek a gyermekek makacsul elleneznek minden kapcsolatot az egyik szülővel, sokszor hosszú időre vagy akár örökre is,mert irracionális gyűlöletet vagy félelmet éreznek iránta.”
Bernet egyik vezetője annak a szakember csoportnak,amely szeretné elérni,hogy a „szülői elidegenítés”-t mint külön kórismét vegyék bele az Amerikai Pszichiaterek Társasága „Bibliájának” tekintett Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders /rövidítve:DSM – „Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve”/ 2012-ben esedékes átdolgozott, frissített kiadásába. Ő és kb.50 másik,10 különböző országból származó társszerző jövő év elején ki fogják fejteni ezzel kapcsolatos álláspontjukat az American Journal of Family Therapy hasábjain. A „szülői elidegenítés”-nek a Kézikönyvben külön betegségként történő elismerése komoly változtatásokat eredményezne a betegbiztosításban,ösztönözné a rendszeresebb kutatást,hitelt adna a bíróságokon a szülői elidegenítést sérelmező állításoknak és megnövelné a valószínűségét annak,hogy az érintett gyermekek időben kezelést kapjanak.
Azonban sok szakember ellene van annak,hogy a jelenséget lelki betegségként címkézzék. Pl. Elissa Benedek,gyermek- és felnőtt pszichiater/Ann Arbor,Mich./,az Amerikai Pszichiaterek Társasága korábbi elnöke azt mondja: „Komoly fenntartásaim vannak azzal szemben,hogy a lelki betegség fogalmát ilyen tágan értelmezzük." Ő sem vitatja azt a tényt,hogy sok válás folyamán a gyermekek – okkal vagy ok nélkül - elidegenednek az egyik szerető és jó szülőjüktől. Ő maga is nagyon sok olyan gyermeket látott,akik üvöltöttek és rugkapáltak, amikor erőszakkal akarták kikényszeríteni náluk a „láthatást”.Azonban Elissa Benedek szerint ez normális reakció a gyermekek részéről: „Ezek a gyermekek nem nevezhetők lelkileg betegnek” – állítja.
A jelenséget már évtizedekkel ezelőtt leírták,de csak akkor vált nemzetközileg is ismert és vitatott üggyé, amikor Richard Gardner,a Columbia Egyetem klinikai pszichiatria professzora 1985-ben kitalált neki egy nevet: „szülői elidegenítés szindroma”. Gardner megfigyelte,hogy miközben egyre több apa kezdett ádáz harcot a közös szülői felügyeletért,egyre több válásban érintett gyermeknél jelentkeztek sajátos tünetek illetve tünet együttesek. Pl. a gyermekek tevékeny szereplőivé váltak az egyik szülőjük elleni befeketítési,becsmérlési kampánynak, sokszor szexuális abuzusra utaló hamis állításokat hangoztattak és általában papagáj módjára ismételgették a másik szülő nézeteit.
A kritikusok azt állítják,hogy a jelenség önálló lelki betegségként történő elismerésének nincs elegendő,kutatásokkal alátámasztott tudományos alapja. Az Amerikai Pszichológusok Társasága kiadott egy közleményt,miszerint: „A pszichológiai szakirodalomban nincs fellelhető bizonyítéka egy diagnosztikailag elkülöníthető szülői elidegenítés szindromának.” Sőt! „A szülői elidegenítés szindroma /angol rövidítése: PAS/ mint lelki betegség elismerése komoly aggodalomra ad okot. Ugyanis a „PAS”-t egyes abuzív szülők a szülői felügyelet megszerzésének eszközeként használhatják. Különösen akkor,amikor a gyermeknek jó oka van megtagadni a kapcsolattartást.” – állítja Janet Johnston,klinikai szociológus és jogász professzor,aki a a San José Állami Egyetemen kutatta a „PAS”-t. Ő úgy véli: tinédzsereknél a szülő visszautasítása fejlődéslélektanilag teljesen normális reakció. Szóbeszéd szintjén felbukkantak olyan értesülések is – mondja Janet Johnston - hogy néhány „elidegenítettnek” címkézett gyermek öngyilkosságot kisérelt meg,amikor a bíróság megváltoztatta a szülői felügyeletet és elrendelte,hogy a jövőben a gyermek a „gyűlölt” másik szülővel kell éljen.
Bárhogy is van,az elváló szülőkben tudatosítani kell,hogy az ellenségeskedések komolyan árthatnak gyermekeiknek. A gyermekek szülők általi manipulálása sokszor kirívó. Pl. amikor a szülők letagadják a telefonhívásokat,ajándékokat és leveleket,így akadályozva meg a kapcsolattartást. Majd a kapcsolathiányt úgy állítják be,mint a bizonyítékát annak,hogy a másik szülő nem szereti a gyermeket. – Más esetekben a befolyásolás kifinomultabb/”Biztos vagyok benne,hogy semmi rossz nem fog történni Veled a Mama házában”/ vagy akár akaratlan is lehet /”Betettem egy mobiltelefont a táskádba. Ha már mindenki elaludt, hívjál,hogy tudjam:jól vagy.”/. – „Fontos,hogy megóvjuk a gyermekeket a kártékony kommunikációtól.” – mondja Richard Warshak,klinikai pszichológia professzor a Texasi Egyetem Orvostudományi Központjában és egyben szerzője a „Divorce Poison”/”A válás mint méreg”/ c. siker könyvnek. „Ha mégis elkerülhetetlen,hogy az Ex-szel kapcsolatban valami „rosszat”,kellemetlent kell közölnünk a gyermekkel,használjunk olyan hangnemet, mintha most is boldog házasságban élnénk és pl. a Mamika depresszióját kellene megmagyaráznunk neki.” - tanácsolja Warshak.
„A „szülői elidegenítés” hosszútávú következményei meglehetősen súlyosak.” – mondja Amy Baker, a New York-i V.J.Fontana Gyermekvédelmi Központ kutatási igazgatója és egyúttal társszerzője a Bernet-féle kezdeményezésnek.Ő 2007-ben megjelentetett egy könyvet „Adult Children of Parental Alienation Syndrome”/”A szülői elidegenítés felnőtt gyermekei”/ címmel,melyben összefoglalja kutatásainak eredményeit. 40 – szülői elidegenítést – „túlélőt” interjúvolt meg és azt találta,hogy sok volt közöttük a depressziós,a bűntudattal és önutálattal terhelt. A gyermekek önazonossága mindkét szülőjükhöz fűződő kapcsolataik útján fejlődik ki. Ha beléjük sulykolják,hogy az egyik szülőjük „rossz”,akkor azt hiszik: „Én is félig rossz vagyok.”
Anna - aki 23 éves,elvált és maga is szülő – csak nemrég ismerte fel,hogy gyermekkorában őt is manipulálták. Ezért benne az apjáról kialakított és sokáig fenntartott kép – enyhén szólva – pontatlan,hamis. Most 2000 mérföldre élnek egymástól,de naponta beszélnek egymással telefonon. „Azzal,hogy gyerekkoromban nélkülöztem az apukámmal való jó barátságot,óriási veszteség ért engem. Nagyon fáj,hogy így történt.” – vallja Anna.
Forrás: US News & World Report - Friday,November 6,2009
Posted by Lindsay Lyon - Oktober 29,2009 http://health.usnews.com/articles/health/childrens-health/2009/10/29/par...
Fordította: Keresztes Csaba csabakeresztes@freemail.hu www.//keresztescsaba.hu
www.keresztescsaba.gportal.hu
Keresztes Csaba
http://keresztescsaba.gportal.hu/gindex.php?pg=11976507&nid=5302607
Keresztes Csaba
http://keresztescsaba.gportal.hu/gindex.php?pg=11976507&nid=5264947
Keresztes Csaba
http://keresztescsaba.gportal.hu/gindex.php?pg=11976507&nid=5264959
Keresztes Csaba
A gyermek váltakozó lakhelye és a szülő költözése
A franciaországi helyzet 2008-ban
Írta: Prof.Frédérique Granet /Robert Schuman Egyetem,Strasbourg/
Fordította: Keresztes Csaba
Bevezetés
A gyermekek váltakozó lakhelyét/alternating residence/ a 2002.márc.4-i Törvény szabályozza. A váltakozó lakhely vagy a szülők megegyezésén vagy – ha ez lehetetlen – bírói döntésen alapul. Természetesen,a közös fizikai szülői felügyelet/joint physical parental authority//Lásd Megjegyzések 1./ magába foglalja a megfelelő anyagi körülményeket,de egyúttal arra is utal,hogy a szülők kölcsönösen tiszteletben tartják egymást és képesek kommunikálni egymással, biztosítva ezzel a gyermek neveléséhez és felneveléséhez szükséges harmonikus környezetet.
Mindazonáltal,a gyermekre vonatkozó ilyen típusú elrendezés bármikor megváltoztatható,ha és amikor a körülményekben valami lényeges változás áll be. Pl. ha a gyermek valamelyik szülője elköltözik,lakóhelyet változtat. Azonban akár az ilyen típusú elrendezés létrehozásáról,akár annak megszüntetéséről legyen is szó,a mérlegelés legfőbb szempontja a gyermek mindenek felett álló érdeke kell maradjon.
A törvényhozás már 2002.márc.4-e előtt is meghatározta a szülői felügyelet közös gyakorlásának lehetőségeit. A 2002.márc.4-i Törvény két további szabály megalkotásával bővítette ezeket a lehetőségeket. Ezek a szabályok – az ENSZ Gyermekek jogairól szóló egyezménye 18.cikkely/1/ bek.-ének szellemével összhangban - egyformán vonatkoznak mind a házas-, mind pedig a nem-házas szülőkre.
Az első szabályt a Francia Polgári Törvénykönyv/Code Civil/ 372.cikkelye rögzíti. Ez kimondja:”Az apának és az anyának a szülői felelősséget közösen kell gyakorolniuk.”Ez az általános/generális/ szabály,amely azonban számtalan megszorításnak van alávetve.
Először is: a családjogi bíró/juge aux affairs familiales/ ennek az alapelvnek az alkalmazását megtagadhatja azokban a helyzetekben,amikor ennek végrehajtása lehetetlen lenne vagy ellentétes lenne a gyermek legfőbb érdekeivel. Ilyen esetekben a bíró a szülői felügyelet gyakorlásával vagy az apát vagy az anyát bízhatja meg. Ehhez a – ritka – megoldáshoz azonban indokolt döntésre van szükség. Ha ezt a döntést a bíró az egyik szülő kérésére kimondja,a bírónak világosan meg kell fogalmaznia azokat a nagyon komoly okokat,amelyek nem teszik lehetővé a közös szülői felügyelet gyakorlását/Lásd Megjegyzések 2./. Meg kell azonban jegyezni,hogy tisztán a fizikai/földrajzi távolság nem elegendő a közös szülői felügyelet megtagadásához, mint ahogy nem lehet egy szülőtől megtagadni a közös szülői felügyeletet pusztán a szülő szexuális vagy vallásos orientációja alapján sem. Ha csak az egyik szülő gyakorolja a szülői felügyeletet, akkor a másik szülőnek joga van a kapcsolattartáshoz/látogatási és szállásadási jogok/. Ennek feltételeit a bíró szabályozza. Azt a szülőt,aki nem jogosult a szülői felügyeletre – egészen kivételes esetektől eltekintve - nem lehet megfosztani ezektől a kapcsolattartási jogoktól.
Másodszor: a fent említett generális szabály/alapelv alkalmazhatóságát szigorítja Code Civil 372./2/ cikkelye. Ez arra az esetre vonatkozik,amikor a szülők nem kötöttek házasságot és először csak az egyik szülő/anya/ lett bejegyezve,míg a másik szülő/apa/ csak később. Ez a cikkely ugyanis kimondja: két esetben csak az egyik szülő gyakorolja a szülői felügyeletet. Mégpedig: a./ ha kezdetben csak az egyik szülőt jegyezték be míg a másikat csak a gyermek születésétől számított egy éven túl és b./ ha a „második szülő” bejegyzése bírósági végzéssel történt. Ezekben az esetekben a Parlament úgy ítélte meg,hogy a gyermek szempontjából nem lenne hasznos,ha a „második szülőt” automatikusan megilletné a közös szülői felügyelet joga. Azonban,a Code Civil 372./3/ cikkelye megengedi a szülői felelősség közös gyakorlását ilyenkor is,ha mindkét szülő egy elsőfokú bíróság hivatalvezetője/le greffier en chef du tribunal de grande instance/ előtt személyesen közös nyilatkozatot tesz/Az új Polgári Perrendtartási Törvénykönyv – Nouveau Code de Procédure Civile - 1180-1 cikkelye/.
Mindezen túlmenően, az egyik szülő akár kérelmet is nyújthat be egy családjogi bíróhoz,aki kibocsáthat egy közös szülői felügyeletet elrendelő végzést,ha úgy látja,hogy az a gyermek legfőbb érdekeinek megfelel.
A második fontos szabályt a Code Civil 373-2/1/ cikkelye tartalmazza. Ez kimondja: „A szülők különválásának/különélésének nincs semmiféle következménye a szülői felügyelet odaítélésére vonatkozó szabályok alkalmazására.” Következésképpen: érintetlen marad az az alapelv,hogy a szülői felügyeletet a szülők közösen gyakorolják. A szülői felelősség különélő szülők általi mindennapos gyakorlását számtalan új előírás szolgálja.
A 372-2 cikkely – mely mindkét szülőre vonatkozik,függetlenül attól,hogy együtt élnek-e vagy külön – kimondja:”Mindegyik szülőtől elvárható,hogy a másik szülő vélhető egyetértésével cselekedjen,amikor – bármely más őszinte/becsületes „harmadik” személlyel szemben - egyedül jár el a gyermek személyével kapcsolatos szülői felelősség körébe tartozó szokásos ügyekben.” A szülői felelősség/kötelezettség mindennapos gyakorlását elősegítendő, ez a kitétel majdnem minden európai jogrendszerben megtalálható. Ez a vélelem csak „más őszinte/becsületes személyek” vonatkozásában és csak a gyermekkel magával kapcsolatos „szokásos ügyekben” alkalmazható. Alkalmazhatóságának feltételeit a szülők korábbi gyakorlatához viszonyítva lehet mérlegelni. Fontos feltétel az is,hogy ezek az egyedül hozott döntések ne legyenek a gyermek jövőjére nézve lényeges hatással. Pl. a gyermek beíratása az iskolába,sport egyesületbe, zenei képzésre,szokásos orvosi-fogorvosi kezelésre vagy a szülő útlevelébe stb. - ezek mind olyan lényeges és kritikus kérdések,melyekben az egyik szülő egyedül,a másik szülő előzetes elvi egyetértése nélkül nem hozhat döntést.
Ezen vélelem által felkínált minden lehetőség és a szülői felügyelet közös gyakorlásának alapelve – függetlenül attól,hogy a szülők elváltak-e vagy különmentek,valaha is házasságot kötöttek-e vagy nem,valaha is együttéltek-e vagy sem /lásd 373-2/1/ cikkely/ - ellenére,a szülők jogainak, kötelezettségeinek és felelősségeinek gyakorlatba történő átültetéséhez szükség van minden egyes eset sajátosságainak egyedi értékelésére. A törvény azonban minden egyes esetben tekintetbe veszi a gyermeknek mindkét – egymástól különélő - szülőjéhez való viszonyát. Mivel a gyermeket nem szabad megfosztani egyik szülőjéhez fűződő kapcsolatától sem,számtalan intézkedést/ kiigazítást hoztak abból a célból,hogy megőrizzék a szülők egyenlőségének alapelvét /pl.coparentalité/.Erre való tekintettel a 373-2 cikkely kimondja: „Mindegyik szülőnek személyes kapcsolatot kell fenntartania a gyerekkel és tiszteletben kell tartania a gyermek kötődését a másik szülőjéhez”. Így mindegyik szülőnek kettős kötelezettsége van: egy kötelezettség a gyermek irányában és egy kötelezettség a másik szülő irányában.
Ami pedig az Emberi Jogok Európai Bíróságát illeti, a Bíróság kinyilvánította: minden egyes esetben törekedni kell arra, hogy a szülők válása/elkülönülése után megmaradjon a gyermek és mindkét szülője közötti meghitt családi viszony.Ez azt jelenti, hogy a gyermeknek mindkét szülőjéhez fűződő kapcsolatát fenn kell tartani. Ez az a globális kontextus,amelyben a váltakozó lakhely/amikor mindkét szülőt közösen illeti meg a szülői felelősség/ hipotézisét, illetve az egyik szülő költözéséből/lakhely változtatásából adódó problémákat vizsgálni kell.
1./ A gyermek váltakozó lakhelye kialakításának feltételei
A 2002.márc.4-i Törvény előtt válás esetén a szülők közösen döntöttek arról,hogy melyikük otthona legyen a gyermek lakhelye. Megegyezés hiányában a bíró döntött a gyermek lakhelyéről. A bíró a másik szülőt feljogosította arra,hogy személyes kapcsolatot tartson fenn a gyermekkel és élvezze kapcsolattartási/láthatási és szállásadási jogait. A Legfelsőbb Bíróság erősen elítélte a megosztott/váltakozó lakhelyes elrendezést, azonban némely alacsonyabb szintű bíróság nem volt teljesen ellene ennek a megoldásnak,ha a szülők megegyeztek benne. Ezért hasonló végeredmény elérése érdekében ezek a bíróságok ilyen esetekben tekintélyes mértékű kapcsolattartási/láthatási jogokkal ruházták fel azt a szülőt,aki – hivatalosan – nem a gyermekkel együtt élt.
A 2002.márc.4-i Törvény kifejezetten engedélyezi a váltakozó lakhelyes megoldást, függetlenül attól,hogy az az apa és anya kölcsönös akaratán vagy – szülői megegyezés hiányának ellenére – bírói döntésen alapul. Valóban, a 373-2-9 cikkely 1.§. így szól:”A gyermek lakhelyéül kijelölhető egy váltakozó bázison akár mindkét szülő otthona is vagy akár csak az egyik szülő otthona.”A szülők így maguk megszervezhetik,hogy különválásuk/ különélésük következményeként hol és hogyan éljen a gyerek és – ami a legfigyelemreméltóbb – a váltakozó lakhely engedélyezésének köszönhetően közös megegyezésre juthatnak anélkül,hogy bíróságra mennének. Ugyanakkor,az is megengedett, hogy a szülők bírósági jóváhagyását kérjék azon írásos egyezségüknek,melyben megszervezik a szülői felelősség gyakorlásának feltételeit,azaz egy előzetes,pontos tervet/”menetrendet”/ készítenek a váltakozó lakhelyes megoldás részleteiről. A bíró hivatalosan jóváhagyja ezt a megegyezést,kivéve ha az ellentétes a gyermek legfőbb érdekeivel vagy ha kiderül,hogy az egyik szülő nem szabad akaratából járult hozzá az egyezséghez/lásd Civil Code 373-2-7 cikkely/.
A váltakozó lakhelyes elrendezés egy bírói döntés alapján akkor is létrejöhet,ha a bíró – a gyermek lakhelyére vonatkozó szülői egyezség hiánya ellenére is - ezt a megoldást tartja a gyermek legfőbb érdekében állónak. Ugyanis,a francia jog szerint nem szükséges a szülők egyezsége ahhoz,hogy a bíróság váltakozó lakhelyes megoldást rendeljen el. A 2002.márc.4-i Törvénynek megfelelően ilyenkor a bíróság egy ideiglenes váltakozó lakhelyes megoldást rendelhet el,melynek időtartamát a bíróság határozza meg. Ezen időtartam elteltével a bíróság meghatározza a gyermek lakóhelyét: vagy elrendeli a váltakozó lakhelyes megoldás folytatását vagy elrendeli,hogy a jövőben melyik szülő otthona legyen a gyermek lakóhelye /Civil Code 373-9 cikkely,2.§./. Az ideiglenes váltakozó lakhelyes elrendezést a bíróság egy próba időszaknak,egyfajta ”lakmusz-tesztnek” tekinti,mely segíti a szülőket abban,hogy beszüntessék szembenállásukat és alkalmazkodjanak az új körülményekhez. Mindazonáltal, a váltakozó lakhelyes megoldásra vonatkozó szülői egyetnemértés esetén is,a bíró elrendelheti ezt a megoldást, akár ideiglenes próba időszak nélkül is.
A gyakorlatban a váltakozó lakhelyes elrendezésre vonatkozó kérelmek 80 %-át a szülők közösen nyújtják be és a bíró ezeknek a 95 %-át jóváhagyja. Ezzel ellentétben,ha a szülők nem egyeznek,a bíró az eseteknek csupán 25 %-ában rendel el váltakozó lakhelyes megoldást. A bírók ilyen ügyekben - mielőtt határoznának – mintegy szükséges elővigyázatosságból általában környezet tanulmányt rendelnek el,hogy megelőzzék a döntésük majdani megvalósításakor keletkező problémákat.
Pontosítva: egy váltakozó lakhelyes megoldáshoz nyilvánvalóan szükség van kedvező feltételekre. A szülők lakásainak elegendően közel kell feküdniük egymáshoz ahhoz,hogy a család rendszeres és állandó életvitele ne szenvedjen kárt. A bíróság csak ritkán ítél meg váltakozó lakhelyes elrendezést iskoláskornál /6 évnél/ fiatalabb korú gyermekek esetében,bár ez a megoldás két különböző iskolába történő regisztrálást von maga után. Ezen túlmenően, mindkét szülőnek képesnek kell lennie arra,hogy a gyermek számára külön-külön megfelelő elhelyezést és életfeltételeket biztosítsanak. Továbbá: a szülőknek képesnek és hajlandónak kell lenniük az együttműködésre és az egymással történő kommunikációra,hogy megfeleljenek a gyermek nevelésével kapcsolatos követelményeknek. A közös fizikai szülői felügyelet ezen – váltakozó lakhelyes – módja nem lehet sem ellentétes a gyermek legfőbb érdekeivel,sem pedig káros a gyermek lelki egyensúlyára nézve. A gyermek érdekének helyes megítélése általában függ az életkorától és az életkorának megfelelő szükségleteitől. Következésképpen: váltakozó lakhelyes megoldást ritkán rendelnek el nagyon fiatal korú /2-3 évnél fiatalabb/ gyermekek esetében. Ilyenkor a bíróság leggyakrabban az anya otthonát jelöli ki a gyermekek lakhelyéül.
Az esetjogban a fizikai távolság egyik várostól a másikig vagy egyik városrésztől a másikig értendő. De, vonatkozhat a szülők otthonainak egymástól való 10-20 kilométeres távolságára is. A váltakozó lakhelyes megoldást úgy kell megszervezni,hogy az összhangban legyen a szülők munkába járásával,a gyermek iskolai órarendjével és a gyermek iskolán kívüli elfoglaltságaival. A váltakozó lakhelyes elrendezés működhet heti bázison/minden második héten ugyanannak a szülőnek otthonában tartózkodás/,havi bázison/minden második hónap/,évi bázison/minden második évben ugyanannál a szülőnél lakás/ vagy akár napi bázison is. Végül: a bírók azt is mérlegelik,miként lehet a leginkább biztosítani a gyermek és féltestvérei közötti érzelmi kötelék kialakítását illetve fenntartását. Pl. az egyik bíróság egy fiú esetében azért ítélt váltakozó lakhelyes megoldást,mert úgy látta,hogy ez az elrendezés szolgálja leginkább a gyermek érdekét. Ugyanis, ezen a módon lehet csak megakadályozni a fiú és féltestvérei közötti érzelmi kötődés leépülését. Néha az is előfordul,hogy a gyermek maga kéri ezt a fajta váltakozó lakhelyes megoldást. – A jelenlegi feltételek mellett az egyetlen jogi viszonyítási pont a gyermek legfőbb érdeke kritérium. A bíróság nagy figyelmet szentel ennek a döntő ismérvnek. Ez az oka annak,hogy csak a főbb tendenciák vonatkozásában lehet javallatokkal szolgálni. Ugyanis, a bírói döntések egymástól nagy mértékben eltérnek. – A váltakozó lakhelyes megoldás elrendelésének nyilvánvalóan következményei vannak a gyermek tartása tekintetében is. A bíróságnak vizsgálnia és döntenie kell: melyik szülő milyen arányban és milyen módon járuljon hozzá a közös gyermek tartásához.
A váltakozó lakhelyes elrendezés kihat más területekre is, így pl. az adózás és a szociális támogatások rendszerére. Az erre vonatkozó előírásokat speciális jogszabályok tartalmazzák. A jövedelemadó vonatkozásában a szülők – eltekintve a kivételektől – megosztják egymás közt az általános családiadó kedvezmény összegét /lásd az Általános Adó Törvénykönyv – Code generál des impots - 196.cikkelyét/. A Társadalom Biztosítás finanszírozásáról szóló 2006-1640 sz.Törvény/2006.dec.21./ megengedi,hogy a szülők egymás közt egyenlő arányban megosszák a gyermeknevelési támogatásokat. Kivéve, ha erről másként egyeznek meg egymással vagy ha nem tudják eldönteni, ki legyen a kedvezményezett /lásd Társadalom Biztosítási Törvénykönyv – Code de la sécurité sociale – L.521-1 cikkelyét/.
Értelemszerűen,ha a körülmények megváltoznak és nem lehet tovább fenntartani a váltakozó lakhelyes rendszert – pl. mert nem igazolja a hozzá fűzött reményeket – akkor ezt a fajta elrendezést meg kell szüntetni/Lásd Megjegyzés 3./. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is,amikor az egyik szülő úgy határoz,hogy elköltözik eddigi lakhelyéről. Mindazonáltal,önmagában a szülő lakhely változtatása nem vonja maga után a váltakozó lakhelyes megoldás automatikus megszűnését. Minden a konkrét körülményektől függ.
2./ Az egyik szülő lakhely változtatásának következményei
A gyermek és szülője közötti kapcsolat további fenntartásának módja az egyik szülő lakhely változtatása esetén mindig heves viták tárgya volt. A 373-2-13 cikkely szerint: „A szülők bíróság által jóváhagyott egyezségében lefektetett szabályokat és minden,a szülői felelősségre vonatkozó bírósági döntést a családjogi bíró bármikor módosíthatja vagy kiegészítheti,ha ezt az egyik vagy mindkét szülő vagy egy rokon vagy nem-rokon, harmadik személy által behívott ügyész ezt kérelmezi.”Valóban, a szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó szabályokat/intézkedéseket hagyományosan ideiglenesnek tekintik. Függetlenül attól,hogy azokat egy bírói döntés rendelte el vagy hogy azok egy bíróság által jóváhagyott szülői egyezség részét képezték. Ezeket a szabályokat ezért bármikor meg lehet változtatni. Feltéve,ha ezt a változtatást a megváltozott körülmények indokolják. Ez a megoldás természetesen egyaránt vonatkozik minden olyan bírói végzésre és minden olyan bíróság által jóváhagyott egyezségre,amely a gyermek lakhelyével kapcsolatos kérdések részleteit taglalja.
Bár a 2002.márc.4-i Törvény igyekezett elébe menni a várható nehézségeknek, a fenti cikkely megteremtette a lehetőségét annak is,hogy egy aggályoskodó szülő – egyetnemértés vagy vita esetén – újabb ügyet varrjon a családjogi bíró nyakába. Ez a szülő az új körülményekre való hivatkozással kérheti a szülői felügyelet gyakorlásának bírósági kiigazítását. A kiigazítási kérelem vonatkozhat a gyermek lakhelyének és/vagy a tartási kötelezettség teljesítésének részleteire vagy a gyermek utaz/tat/ásának költségviselésére stb. A költözködéssel összefüggő kiigazítási kérelemmel kapcsolatban a 373-2 cikkely 3.§.-a következőket mondja:
„Az a szülő,aki megváltoztatja a lakóhelyét – amennyiben ez a változtatás a szülői felelősség eddigi gyakorlásának módjára kihatással lesz – előre és kellő időben értesíteni köteles a másik szülőt. Ha a szülők között nincs egyetértés,bármelyik szülő a bírósághoz fordulhat. A bíró - a gyermek legfőbb érdekeit mérlegelve - döntést fog hozni. Dönteni fog – többek között – arról, hogy miként osszák meg egymás közt a szülők az utazási költségeket és újólag szabályozni fogja a gyermek tartásának és neveltetésének költségeihez való hozzájárulás módját és mértékét.”
Ennek az előírásnak a célja: megakadályozni,hogy az egyik szülő megkísérelje kisajátítani és eltávolítani a közös gyermeket a másik szülő közeléből. Ez az előírás megfelel a 373-2 cikkely szellemének,miszerint: mind az apa,mind az anya köteles tiszteletben tartani a gyermek és a másik szülő közötti meghitt kapcsolatot. A bíróságok büntetik azt a szülőt,aki a másik szülő előzetes értesítése nélkül hirtelen megváltoztatja lakhelyét és nem tartja be a gyermek lakhelyére vonatkozó előírásokat. Ilyen esetekben módosítani szokták a gyermek lakhelyét és a másik szülő otthonát határozzák meg a gyermek lakhelyéül. Továbbá: azt a szülőt,aki semmibe veszi a gyermek jogát a másik szülőjéhez fűződő kapcsolathoz,a büntető bíróság megbüntetheti /Büntető Törvénykönyv – Code pénal – L.227-6 cikkely/.
Mindazonáltal,miként az az esetjogból is kiviláglik,a váltakozó lakhelyes megoldás megvalósítása nem kényszerítheti a szülőket arra,hogy közel lakjanak egymáshoz. Függetlenül attól,hogy a váltakozó lakhelyes elrendezés a szülők egyezsége vagy egy bírói döntés eredményeként jött létre,mindegyik szülőnek jogában áll szabadon megválasztani, hogy hol él.
Ezért,ha az egyik szülő olyan helyre költözik,amely nagyon távol esik a másik szülő lakhelyétől,akkor az új helyzethez alkalmazkodni kell: változtatni szükséges a szülői felügyelet gyakorlásának részletein. A leggyakrabban megszűnik a váltakozó lakhelyes elrendezés. Egyszerűen azért,mert a nagy fizikai távolság miatt kivitelezhetetlenné válik. Függetlenül a szülők nevelési képességeitől,ha a váltakozó lakhelyes elrendezés szempontjából kedvező feltételek megszűnnek, többé már nem szokás visszaállítani ezt a rendszert. A gyermek legfőbb érdekeinek meghatározásakor a mérlegelés legfőbb szempontja a gyermek állandóság- és biztonság igénye. Pl. egy apa – munkahelyével összefüggésben – 40 kilométerrel arrébb költözött korábbi lakhelyétől. Ezért az ő esetében meg kellett szüntetni a gyermek váltakozó lakhelyét és az anya lakhelyét kellett a gyermek állandó lakhelyéül kijelölni. Csak így lehetett fenntartani a gyermek eddigi életvitelét: folytatni nevelését, iskoláztatását. Itt tehát a fizikai távolságnak döntő jelentősége volt. – Egy másik,hasonló példa: amikor egy anya több száz kilométerrel arrébb szándékozott költözni,nyilvánvalóvá vált,hogy esetében sem tartható fenn tovább a váltakozó lakhelyes megoldás. Ezért a bíróság a 4 éves fiúgyermek állandó/szokásos lakhelyéül az apa lakhelyét jelölte meg. Döntésekor mérlegelte a szülők képességeit,az eddigi és az új rendszer pénzügyi kihatásait,a gyermek lakáskörülményeit,a gyermek családi-és érzelmi kötődéseit. Úgy ítélte meg,hogy ennek a gyereknek a családi élete inkább az apa lakhelye körül összpontosul.
Ha a váltakozó lakhelyes elrendezés megszüntetése pereskedéshez vezet, a bíróknak mindig a gyermek legfőbb érdekében kell dönteniük. Még azokban az esetekben is,amikor a szülők nézeteltérése csupán a gyermek lakhelyének részlet kérdéseire vonatkozik. A családjogi bírók döntéseinek helyességét – végső fokon – a francia Legfelsőbb Bíróság /Cour de cassation/ ellenőrzi. A bírók mérlegelve az ügy legfontosabb szempontjait, számba veszik – a konkrét körülményeknek megfelelően – a gyermek életének azokat az új feltételeit,amelyek biztosítják számára a stabilitást; vizsgálják a gyermek és mindkét szülője közötti kapcsolat fenntartásának anyagi vonzatait,valamint a gyermek és azon szülője közötti érzelmi kötődés mértékét,akivel a jövőben már nem fog együtt élni.
Általánosabban fogalmazva: a váltakozó lakhelyes elrendezés az egyik szülő elköltözése ellenére is fennmarad,ha a szülők lakása elég közel fekszik egymáshoz ahhoz,hogy az iskola köteles gyermeket ugyanabba az iskolába tudják továbbra is járatni. Abban az esetben,ha az egyik szülő közelebb költözik ahhoz a másik szülőhöz,akinek a lakása volt eddig a gyermek szokásos/habitual/ lakhelyének kijelölve,lehetséges átállni a váltakozó lakhelyes rendszerre,ha egyébként ehhez a döntéshez megvannak a kedvező feltételek. Azaz: ha az apa és az anya képesek kommunikálni egymással és képesek egyezségre jutni a gyermek nevelésének kérdéseiben. – Arra is akadt már példa,hogy egy szülő messze elköltözött a másik szülő otthonától,mégis a bíróság úgy döntött: az egy lakhelyes megoldásról a szülők térjenek át a két lakhelyes azaz váltakozó lakhelyes rendszerre. Ugyanis a bíróság ezt a megoldást találta megfelelőnek ahhoz,hogy a 3 éves fiúgyermek megőrizze mindkét szülőjéhez fűződő szoros kapcsolatát,amire a gyermek egészséges személyiség fejlődéséhez feltétlenül szükség van/A bíróság döntésében szerepet játszott az is,hogy a gyermek még nem volt iskola köteles korú /.
Összefoglalás
Mindenek előtt fontos kihangsúlyozni: a családjogi bírók nem haboznak jóváhagyni bármilyen váltakozó lakhelyes megoldást,ha a szülők ebben megegyeztek és – megegyezés hiányában – nem haboznak elrendelni ilyen megoldást,ha ez nem bizonytalanítja el a gyermeket,sőt,inkább képessé teszi őt arra,hogy szoros kapcsolatban maradhasson mindkét szülőjével. – Mindazonáltal,a bírók nem haboznak akkor sem,ha meg kell róniuk egy szülőt,aki a másik szülő előzetes értesítése nélkül lakhelyet változtat vagy megakadályozza a másik szülőt abban,hogy megszervezze a gyermek szükségleteinek megfelelő új élet- és lakhatási feltételeket vagy bármilyen módon gátolja,rombolja a gyermek és a másik szülő közötti szeretetteljes kapcsolatot.
A fontos kérdésekben döntő bíróknak minden esetben szuverén hatalmuk van az adott eset tényeinek megállapításakor. Ennek értelmében,hogy mi felel meg leginkább a gyermek legfőbb érdekeinek,azt ők esetről esetre döntik el. Dönthetnek úgy,hogy váltakozó lakhelyes megoldást rendelnek el vagy fenntartják vagy megszüntetik azt. Ha megszüntetik és az egyik szülő otthonát jelölik meg a gyermek „szokásos” lakhelyéül,akkor a gyermek szempontjából lehető legkedvezőbben módosítják a gyermek és a másik szülő kapcsolattartásának részleteit. A szülők otthonainak egymástól való távolsága és a gyermek életkora/mely viszont meghatározza a gyermek iskolai kötelezettségeit/ a bírói döntés fontos elemei. Ezek a főbb szempontok kiegészülhetnek bármilyen más sajátos feltételekkel. Mindenesetre, a bírói mérlegelés legfőbb szempontja – miként azt a „Gyermekek jogairól szóló New York-i Egyezmény” szelleme megkívánja - mindig a gyermek legfőbb érdeke marad.
Megjegyzések
1. A váltakozó lakhelyes elrendezés több mint egyszerű közös fizikai szülői felügyelet. Ugyanis,nem csak azt jelenti,hogy a gyermek jelentős mennyiségű időt tölt mindkét szülőjével,hanem azt is feltételezi,hogy – váltakozó módban – egyenlő mennyiségű időt tartózkodik mindkét szülőjénél. A váltakozó lakhelyes megoldás nem feltétlenül jelent szigorú értelemben vett megosztott fizikai szülői felügyeletet. A váltakozó lakhelyes elrendezés egyfajta „kettős lakhely”-nek,”kettős otthon”-nak tekinthető.
2. Pl. abban az esetben,ha az egyik szülő nyilvánvalóan és tartósan semmiféle érdeklődést nem mutat a gyermek iránt; vagy ha az egyik szülő rendszeresen konfliktusos magatartást tanúsít: ellenségeskedik a másik szülővel szemben; állandóan becsmérli,szidalmazza,befeketíti őt; vagy ha fennáll egy nemzetközi „gyermekrablás” kockázatának lehetősége stb.
3. Pl. ha a zsenge korú gyermekben stresszt vált ki az anyjától való elválás; vagy ha a gyermeknek nagyobb fokú állandóságra van szüksége,mert a váltakozó lakhelyes megoldás miatt leromlottak iskolai eredményei és szorongás alakult ki nála stb.
Forrás: Utrecht Law Review,Volume 4,Issue 2/June/ 2008
http:// www.utrechtlawreview.org/
Fordította: Keresztes Csaba /2009/ csabakeresztes@freemail.hu
http://www.keresztescsaba.gportal.hu http://www.keresztescsaba.hu/
Keresztes Csaba
http://keresztescsaba.gportal.hu/gindex.php?pg=11976507&nid=5227484
Keresztes Csaba
http://patent.org.hu/n%C3%B5i-jogok/
Keresztes Csaba
http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=21235
Keresztes Csaba
Arany középút? – a váltott elhelyezés első tapasztalatai Franciaországban
Írta: dr.Gyengéné dr.Nagy Márta
csoportvezető bíró/Szegedi Városi Bíróság
Tudjuk,hogy a „bonus pater familias” gondossága az antikvitás filozófiájának erény-fogalmából levezethető jogi alapelvvé transzformálódott a rómaiak jogrendszerében. Tulajdonképpen az e kategória mögött rejlő erkölcsi tartalmat látjuk kifejeződni a modern-kori jogterminológia „szülői felügyeleti jog” kifejezésében is. De hogyan juthatunk el az arisztotelészi erény fogalomtól a szülői felügyeleti jog,az apai és anyai jogok egyenlőségét,a közös szülői felügyelet gyakorlását,illetve az elvált szülő jogait magába olvasztó „váltott elhelyezés” új,a hazai jogrendszerben eddig még nem kanonizált intézményéhez? A kérdés aktualitását az adja,hogy az új Polgári Törvénykönyvünk Családjogi könyve a szülők megegyezése esetén lehetővé teszi akár a gyermek ú.n. váltott elhelyezését is,feltéve,hogy ez nem sérti a gyermek kiegyensúlyozott életvitelét.
Arisztotelész azt mondja,hogy az emberben megvan az a képesség,hogy konkrét helyzetekben felismerje,mit kell tennie. Ezt nevezi „okosságnak”/phronézisz/:”helyes gondolkodással párosult lelki alkat,ami arra irányul,ami az embernek jó”. Az erény pedig a helyes gondolkodásnak megfelelő lelki alkat,a közép/meszotész/ felismerése az akaratban és a cselekvésben. Az egyén szabad akarata miatt maga felelős jórészben lelki alkatáért és tetteiért. A szabad választást az ész irányítja,s az embernek ezt módjában áll követnie vagy elutasítania./1/
Vajon a XX.század második felében a társadalmi és a politikai színtéren robbanásszerűen megjelenő apajogi mozgalmak és küzdelmek által generált jogi,és elsősorban családjogi változások érvényre juttatják-e az arany középút/aurea mediocritas/ elvét a gyermekek feletti szülői felügyeleti jog a gyermekek érdekében történő kölcsönös együttműködésen és megegyezésen alapuló gyakorlása során,vagy még tágabb teret engednek a szabad akarat másik szülővel szembeni érvényesítésének? Együttműködésként vagy egymás mellett működésként definiálható-e a váltott elhelyezés gyakorlata? Egyszóval, képes-e garanciát nyújtani az új jogszabályi lehetőség a szülői szerepek egyenlőtlenségének kiküszöbölésére?
Ez a kérdés vetődött fel jogász-,szociológus-,és orvos elemzőkben is a váltott elhelyezés jogintézményének bevezetését követő első eredmények láttán Franciaországban. Tudjuk,hogy a közös szülői felügyelet,mint a szülői felügyeleti jogok gyakorlásának módja,nem teszi hazánkban sem mellőzhetővé a gyermek egyik szülőnél történő elhelyezését. Ez pedig jogi és gyakorlati síkon is egyenlőtlenséget teremt a szülők között,hiszen a látogató szülő pozíciójába kényszeritett szülő/az esetek 80 %-ában Franciaországban,más európai államokban és hazánkban is az apa/ csak korlátozott mértékben,elsősorban havonta kétszer hétvégeken és az iskolai szünetek felében élhet a kapcsolattartás jogával.
Franciaországban a Polgári Törvénykönyv/Code Civil/ 2002.május 4-ei törvénnyel módosított 371.§-a rendelkezik a váltott elhelyezésről,de 1999-et követően,a törvényi tiltás ellenére is,néhány bírósági döntésben szerepelt a közös szülői felügyeleti jog körében szabályozott kapcsolattartásnak egy nagyon széles módja,amely tartalmilag megfelelt a váltott elhelyezésnek /például a hét első fele,vagy egy héten három hétköznap/.Az új törvény újdonsága elsődlegesen az,hogy a gyermek mindkét szülőnél egy időben elhelyezhetővé válik, s egyik szülő sem élvez prioritást e jogok terén a másikkal szemben. Azonnal felvetődik a kérdés,hogyan valósítható meg mindez a gyakorlatban. Az első tapasztalatok azt mutatják,hogy annak ellenére,hogy a gyermeknek nincs kijelölve a lakóhelye egyik vagy másik szülőnél,időelosztása,a két szülőnél való tartózkodása nem feltétlenül a matematika szabályai szerint egyenlő arányú. Ami nyilvánvalóan mellőzhetővé teszi a matematika alkalmazását,nem más,mint a gyermek érdeke. A gyermek környezeti állandóságának, biztonságérzetének a megőrzése,mint elsődleges szempont,érvényre kell,hogy jusson a váltott elhelyezés elrendelésekor is. Nem mellőzhető tehát az elrendelés feltételeinek vizsgálata, többek között a szülők és a gyermek adaptációs képességének a felmérése az új szituáció gyakorláshoz. Ezzel is magyarázható,hogy az elmúlt néhány év tapasztalatai szerint,átlagosan az esetek 30-40 százalékában adtak helyt az ilyen irányú kérelmeknek a francia bíróságok./2/ Miért óvatosak a jogalkalmazók?
A Code Civil új szabályai azt mondják,hogy jóváhagyható a felek egyezsége,illetve a bíróság ítélettel szabályozza a váltott elhelyezést,ha ennek a feltételei fennállnak és a gyermek érdeke ezt kívánja. Lehetőséget biztosít a bíró számára,hogy ideiglenes intézkedés formájában elrendelje a váltott elhelyezés gyakorlását,majd néhány hónapos/általában 3-6/, a gyakorlati érvényesülés pozitívumait,negatívumait vizsgáló kísérleti időszakot követően dönt a végleges bevezethetőségről vagy elutasításról. A bírónak ezen időszak alatt vizsgálnia kell a szülők erre való képességét,alkalmasságát. Nyilvánvalóan,ha a szülők közösen kérik a váltott elhelyezést, feltételezhető,hogy mindkét fél kölcsönösen elismeri a másik gyermek iránti szeretetét, elkötelezettségét nevelése,fejlődése iránt,s ennek érdekében képesek egymással szembeni konfliktusaikat is csökkenteni. A szülők közötti konfliktus nem minden esetben akadálya a pozitív döntésnek. Abban az esetben semmiképpen,ha a szülők az ideiglenes időszak alatt családjogi mediáció igénybevételével hajlandóak kapcsolatuk minőségén változtatni. A mediáció kötelező igénybevételét maga a bíró is elrendelheti az ideiglenes intézkedésében,ha már a kommunikáció minimális esélye fennáll a felek között. Az elemzések szerint az ítéleti döntések között számos hivatkozik arra,hogy mivel a szülők nem tudtak megfelelően együttműködni az átmeneti időszakban,a bíróság elutasította az ez irányú kereseti kérelmet.
Természetesen nem ez az egyetlen feltétel,melynek – úgymond – maradéktalanul érvényesülnie kell a pozitív elbíráláshoz. Legalább ugyanilyen fontos követelmény a szülők lakóhelyének közelsége,még ha nem is ugyanazon városban élnek. Általában leszögezhető,hogy a nagy földrajzi távolság automatikus elutasítási ok. Ez részletesebb magyarázatot nem is igényel,hiszen nyilvánvalóan elképzelhetetlen egy gyermek állandó utaztatása,akár azért,mert túl kicsi,akár azért,mert iskolai kötelezettségei vannak. Ez konkrét kritériumnak tekinthető tehát,de természetesen pontos távolságot megmondani,ami a döntést automatikussá tehetné,nem lehet. A vizsgálatot végzők szerint a lakóhelyen belül is megvalósulhat, hogy a lakások és az iskola távolsága nem teszi megoldhatóvá a váltott elhelyezést,ugyanakkor akár 30 km-es távolság sem lehet akadálya egy jól működő alternatív elhelyezésnek. Ebből látható,hogy az egyes feltételek nem vizsgálhatók külön-külön,a bírónak az egyes elemeket a maguk komplexitásában kell vizsgálnia az ügydöntő határozata meghozatalakor.
Nem mellőzhető a családjogi bírák számára már olyan jól ismert objektív feltételek vizsgálata, amit a magyar bizonyítási rendszerben is alkalmazott környezettanulmány ismertet. A statisztikai adatok tükrében elmondható,hogy a bíróságok „elvárják” a szülőktől,hogy önálló lakással,és a mai kor követelményeinek megfelelő,szükséges komforttal rendelkezzenek. Továbbá,hogy biztosítani tudják a gyermek számára az önálló szobát. Megkövetelik a szülőktől azt is,hogy a két lakás közel azonos kondíciókkal rendelkezzen a fentiek terén. Szükségtelen talán megjegyeznem,hogy ezen objektív feltételek hiánya a kereset elutasításához vezet.
A szülők alkalmassága már olyan kérdés,amely számos nézőpontból vizsgálható,s különböző megállapításokhoz vezethet. E kérdés eldöntéséhez nélkülözhetetlen a pszichológus,illetve a pszichiáter szakember igénybevétele. Nem egy esetben döntöttek a francia bíróságok a kérelem elutasítása mellett,ha megállapítható volt,hogy a szülők valamelyike képtelen volt időt szakítani a gyermekkel való foglalkozásra a nála töltött idő alatt. E körben nagyon fontos elem volt a mérlegelésnél,hogy mindkét szülő képes-e nagyjából azonos szinten követni a gyermek iskolai tanulmányait,és ebbe segítséget nyújtani számára. A gyakorlatban élesen felvetődött az a kérdés,milyen jelentőséget kell tulajdonítani a háztartásban előforduló harmadik személy/bébiszitter,házvezetőnő,”mostohaszülő”stb./ jelenlétének. Néhány esetben előfordult,hogy szerepvállalásuk a gyermek szabadidős tevékenységének eltöltésében vagy tanulmányai figyelemmel kisérésében,önmagában nem tette alkalmatlanná jogi szempontból az adott szülőt a gyermeknevelésre. Mint a többi szempontnál,természetesen itt is,az összes körülmény mérlegelése adhatta meg a helyes választ a kérdésre.
A gyermek alkalmassága az új körülményekhez való igazodásra már tisztán szakértői kérdés a francia bírósági gyakorlatban is. A specialisták egy része úgy ítéli meg,hogy a kisgyermekek számára hosszú távon kiegyensúlyozatlansághoz vezethet a gyakori elhelyezés váltogatás. A pszichológusok és pszichiáterek többsége kifejezetten ellenzi csecsemőkorban e lehetőség alkalmazását,de nem kevés szakember,mint pl. Maurice Berger /3/, hat éves korig is tiltaná. A szakvélemények alapján a két szélsőség között a harmadik életév tekinthető vízválasztónak, ami persze nem azt jelenti,hogy a bíróság automatikusan elutasítja a kérelmet, ha ennél fiatalabb gyermeket érint. Ugyanakkor bizonyos uniformizáltság mutatható ki az ítéletekben,ami igazodik a szakemberek által felállított átlaghoz. Nyilvánvalóan a jogszabály helyes értelmezése úgy szól,hogy a megfelelő életkor a szakemberek véleményének függvényében dönthető el. Így található pozitív döntés három évesnél fiatalabb kisgyermek,és negatív hét évesnél idősebb esetében is,ahol úgy ítélte meg a bíróság,hogy míg a kicsinél egyaránt szükséges volt az egyenlő súlyú anyai és apai jelenlét,a nagynál,érzelmi labilitása kifejezetten akadálya volt a váltott elhelyezés elrendelésének. Akármilyen furcsán hangzik is, a következő kritikus időszak a 15-18 éves életkor. E korosztály esetében ugyanis az önmeghatározás igénye szükségképpen ütközik a szülők elvárásaival. Teljesen normálisnak tekinthető tehát,ha a bíró ez esetben a fiatal felnőtt kinyilvánított akaratára és saját,iskolai és iskolán kívüli időbeosztására van figyelemmel a döntés meghozatalánál. A fentiekből is kitűnik,hogy a gyermek pszichés állapota és reakciói döntőek nemcsak a szakemberek,hanem a bíróság véleményének a formálásában is. Mindazon esetekben,ahol a gyermekek érzelmi törékenységét csak fokozza a két szülő önálló életviteléhez való váltott alkalmazkodás,és a családi konfliktusok „életben tartása” a váltott elhelyezés platformján,egyértelmű,hogy adaptációs problémák miatt el kell utasítani a kérelmet. A bíróságok számára az okozhat nehézséget,hogy elhatárolják,mely okokra vezethetők vissza a gyermeknél jelentkező „tünetek” – fizikális betegségek,iskolai eredmények romlása - ,egyszerűen az életközösség megszakadásával jelentkező családi konfliktusokra,vagy az alternatív elhelyezés hatására.
Bizonytalanság tükröződik a bírói gyakorlatban a gyermek kifejezett akaratának az elbírálása terén is. Nehézséget jelent ugyanis annak eldöntése,hogy a kiskorú explicit akarata vajon saját érdekét tükrözi-e. Egyrészről,eltudja-e dönteni önmaga,mi a legjobb a számára,vagy verbális megnyilvánulása valamelyik szülő másik szülő elleni befolyásolásának veszélyét rejti magában. Megint szakember segítségére van szükség,s megint csak a gyermek életkora,érettsége befolyásolhatja a döntést. Szinte minden bíróság maga alakítja ki saját gyakorlatát,hogy vállalja-e a gyermek tárgyaláson történő meghallgatását,amely kontradiktórius jellegénél fogva a kedvezőtlen szülői reakciók megnyilvánulásának is teret engedhet,avagy szakvizsgálatot rendel el,ahol a gyermek akaratát a szakértő közvetíti,s így nem marad egyedül a családi és az egyéni szituáció helyes értékelésénél. A fentiek egyértelműen megkövetelik,hogy teljes körűen feltárják a bíróságok akár még a tágabb értelemben vett családi/nagyszülők szerepe/,valamint iskolai/pedagógusok véleménye/ környezetet is. Csakis ez teszi lehetővé,hogy a gyermek valós vágya,s ne egyik vagy másik szülő akarata legyen körvonalazható. Nyilvánvaló,hogy a bíró döntési szabadsága korlátlan mérlegelési jogkörében nyilvánul meg,de a fenti felvetések is bizonyítják,hogy a váltott elhelyezésről való döntés legalább ugyanolyan széleskörű bizonyítást igényel,mint a gyermek egyik vagy másik szülőnél való elhelyezésének kérdése. S egy biztos, ahhoz,hogy a bíróságok helyt adjanak a váltott elhelyezésre irányuló kereseti kérelemnek,több feltétel együttes fennállására van szükség,ahhoz,hogy elutasítsák,egy is elég.
Az óvatosság talán nagyon is érthető,ha a bírók nyomon követik a pszichiáterek és a családjogi mediátorok reakcióit. Az előbbiek időről-időre felhívják a figyelmet a gyermekek érzékenysége szempontjából végrehajthatatlan ítéletekre/pl. egy hét alatt ötszöri váltakozás/, amelyek a gyermekeknél magatartászavarokhoz,kimerültséghez,túlzott ragaszkodáshoz vagy éppen agresszivitáshoz vezethetnek. Figyelmeztetik a bírókat arra,hogy a válási szituáció épp az a helyzet,amelyben a gyermek legfőbb érdeke nem feltétlenül egyezik meg a szülők érdekével, akiknél a váltott elhelyezés rossz értelemben vett alku tárgya lehet. Többször felhívják a figyelmet arra is,hogy a szülői felügyeleti jogok egyenlősége és a gyermek érési fejlődésében játszott szülői szerepek egyenlősége között valójában ellentét feszül. A gyermek elsődleges kötődési bázisai ugyanis születésétől fogva a táplálás,az egyazon személy állandó jelenléte nyomán alakulnak ki. Ha ez nyomban sérül,a gyermeknek később esélye sem lesz a másodlagos kötődési bázisok/intellektuális kötődés/ biztonságos kialakulására. Természetesen nem ideális a törvény adta keretek között a családok szakirányú követése sem,hiszen néhány hónap,esetleg egy év alatt sem lehet előre látni,hogy a gyermek hosszú távon képes-e alkalmazkodni ehhez a helyzethez. A szakértők e tapasztalatok alapján igénylik,hogy ez az időszak növelhető,vagy periódikusan visszatérő legyen. A mediátorok arról számolnak be,hogy a valóságban maguknak,a szülőknek is milyen gondot okoz,hogy konstruktívak legyenek a váltott elhelyezés tartalommal való megtöltésében. Miközben a mediátor igyekszik a szülők közötti kommunikációt „megtisztítani” destruktív sallangjaitól,a legtöbb munkát az igényli,hogy közösen kidolgozzák a váltott elhelyezés napi szervezést igénylő részleteit, egyenlő esélyeket teremtve a gyakorlatban is mindkét szülő számára,figyelemmel a gyermek elsődleges érdekeire. A szakértőkkel szemben szerepük igazán a szülők és nem a gyermek relációjában érvényesül. A családjogi bíró szerepvállalásukhoz előírja,hogy a mediáció keretében a mediátor tárja fel a szülők valós motivációit,szükségleteit a gyermek érdekére is figyelemmel,s a saját,egyéni családi szituációjukra legmegfelelőbb,legalkalmazhatóbb szervezési metódusokat dolgozzák ki együttesen a szülőkkel. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják,hogy a szülők közötti párbeszéd lényegesen javult,kultúrálódott,az adott problémára koncentrálódott,de csak akkor sikerült konszenzust találni,ha a szülők „földrajzi közelsége” is érvényesült.
A törvény szelleméből adódóan az elsődleges jogalkotói szándék az egyenlő arányú apai és anyai jelenlét biztosítására irányult. Az első külföldi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a bírói gyakorlat hamar deformálta ezt a szándékot. Akármennyire is megfelel a szülői felügyeleti jogok gyakorlásának e módja a szociológiai változásoknak,a női-férfi szerep egyenlőségének,a hagyományos anyai hivatás apák által is elérhetővé tételének,a gyakorlatban nem mindig működik jól a leggyakrabban megítélt heti váltás, leginkább péntektől-péntekig. Sok esetben a körülmények együttes értékelése nem teszi lehetővé csak a heti 2-3 alakalommal történő váltakozást,s – különösen kicsi gyermekeknél – az éjszakák „rögzítését” az anyánál.
Mint ahogyan a hazai joggyakorlat is sok újonnan megszavazott törvénynél mutatja,e törvény hézagai is azonnal megmutatkoztak az alkalmazás során. Az apák jogaiért síkraszálló szervezetek nyomására hirtelen,mondhatni körültekintés nélkül szavazta meg a parlament a törvényt Franciaországban, s nem volt idő a gyermek tartásához kapcsolódó egészségügyi, társadalombiztosítási,adójogi jogszabályok módosítására. Így a gyakorlatnak kellett kialakítani azt az új szemléletet a gyermekkel felmerülő költségek viselése terén,melynek alapján már folynak az egyes járulékos jogszabályok módosításai. A jogalkalmazóktól mindenképpen pragmatikus szemléletet követelt a gyermek szokásos költségeinek megosztása a szülők között. Szinte egységesnek tekinthető a gyakorlat a tekintetben,hogy az egyezségben és az ítéletben is pontosan,precízen felsorolják,hogy mely kiadást ki köteles vállalni. E körben leginkább az étkeztetés,a ruházkodás,az orvosi és a különfoglalkozások díjai nevesíthetők. Amennyiben utazási költség is felmerül,annak viseléséről is döntenek. Azt szükségtelen megemlíteni,hogy a szükséges háztartási költségeket mindig az a szülő állja,akinél a gyermek éppen tartózkodik. A tapasztalatok szerint nagyon fontos e körben a precíz döntés,mert a szülők között e téren kialakuló új konfliktusok a váltott elhelyezés működésének sikertelenségét eredményezhetik. Abban az esetben,ha a szülők jövedelme lényeges eltérést mutat,kiegészítő tartásdíj fizetésével,vagy a költségek egyik szülő általi vállalásával hidalható át a különbség. A vizsgált döntések alapján megállapítható,hogy az előbbi lehetőséget preferálják a bírók. Tapasztalataik szerint ugyanis a költségek egyik szülő általi vállalása megsokszorozza a vitákat.
Ennél sokkal érdekesebb kérdés,s a döntések is megosztottságot tükröznek a kérdésben,hogy ki a felelős a gyermek által okozott károkért. Ezzel kapcsolatban két álláspontot alakított ki a gyakorlat. Az egyik szerint a felelősség is,mint az elhelyezés módja,alternatív,tehát mindegyik szülő a nála töltött idő alatt bekövetkező károkozásért felelős. A másik vélemény szerint a felelősség közös marad,így az anyagi felelősség is egyenlő arányban megoszlik, hiszen a gyermek károkozása legtöbb esetben a szülők súlyos hanyagsága miatt következik be,a szülők viszont kölcsönös felelősséggel tartoznak egymásnak a gyermek felügyelete körében elkövetett mulasztások következményeinek viselésében. Ez utóbbi álláspont lett népszerűbb a jogalkalmazók között,s úgy gondolom,hogy ez helyes nézőpont,annál is inkább, mert a bonus pater familias elvének maradéktalan érvényesülése jelenik meg absztrakt szinten e döntésekben.
Több problémát vetett fel a családi támogatások,családi pótlék folyósításának mikéntje. A folyósító szervek ugyanis nem voltak arra felkészülve,hogy mit tegyenek,ha a gyermek mindkét szülőnél el van helyezve. Továbbra is csak az egyik szülőnek ítélték meg,illetve folyósították a támogatást. Így nélkülözhetetlenné vált a szülő kötelezése a családi juttatások arányos részének a megfizetésére,vagy ezen összegnek a figyelembevétele az egyéb költségek viselésénél. Arra,hogy az arányosság elvének és nem az egyenlő elosztás elvének kell érvényesülnie,Franciaországban a joggyakorlat egységesítéséért felelős Államtanács/Conseil d’État/ mutatott rá. Ez azt jelenti,hogy annak érdekében,hogy eredeti funkcióját ne veszítse el a támogatási forma,a szülők jövedelmi viszonyait és az eltartott gyermekek számát is figyelembe kell venni a döntés meghozatalánál vagy az egyezség jóváhagyásánál.
Az egyéb,adókedvezmények körében járó juttatások esetén az alapelv a gyakorlatban az egyenlő megosztás elve maradt. Amennyiben eltérő felosztási módot alkalmazott a bíróság,azt döntésében meg kellett indokolnia. A betegbiztosítási kedvezmények igénybevételéhez nélkülözhetetlenné vált,hogy mindkét szülő nevét rávezessék utólag a gyermek társadalombiztosítási kártyájára. Más esetekben,mint a lakbértámogatások,iskoláztatási kedvezmények,egyéb családtámogatási kedvezmények esetében nem maradt más eszköz a bírók kezében,minthogy,nevesítve a juttatásokat,a támogatásban részesülő szülőt a támogatás természetéből fakadóan a támogatás arányos részének vagy felének a megtérítésére kötelezze a másik szülő javára.
Azt hiszem,nem árulok el titkot,ha azt mondom,hogy saját tapasztalataim szerint is örömmel hagyták jóvá a bírók azt az egyezséget,amelyben az egyik szülő úgy nyilatkozott,hogy nem tart igényt a szociális jellegű támogatásokra.
Megérte? – teszik fel mostanában szülők,bírók,különböző szakemberek ezt a kérdést. Kétségtelen,hogy a váltott elhelyezés rendkívüli előnyökkel szolgálhat: javíthatja a szülők közötti kommunikációt,finomíthatja a pénzügyi,tárgyi,erkölcsi kötelezettségvállalások terén a szülők kapcsolatát,a gyermek egyaránt élvezheti a hosszú távú érdekei szempontjából mindenképpen kívánatos apai és anyai jelenlétet,még ha ez nem egyidejű és együttes is. Mi az oka akkor annak,hogy mégsem érkeznek tömegesen ilyen irányú kérelmek a bíróságokhoz/4/, sőt közös megegyezésen alapuló válás esetén alig élnek ezzel a lehetőséggel a felek? Ráadásul a kutatások szerint a viszonylag kedvezőbb pénzügyi helyzetben lévő szülők kérik a váltott elhelyezést,talán a fenti okok miatt.
Természetesen további kutatásokra és elemzésekre lesz szükség,hogy a valódi motivációk alapján megfelelő következtetéseket vonjanak le a szociológusok,és egyetemi kutatócsoportok,de annyi mindenképpen megállapítható,hogy mindenki/szülő,bíró,szakember/ próbálkozik. A pszichológusok,pszichiáterek máris különböző alternatívákat kínálnak az apák részére a 0-6 éves gyermekük esetén a váltott elhelyezés helyes értelmezésére vonatkozóan./5/ A bírák rendkívül körültekintőek,hosszas bizonyítási eljárást követően mernek végleges döntést hozni. S a szülők? A szülők mintha megtorpantak volna. Lehetséges,hogy a legfontosabb számukra a váltott elhelyezés intézményét bevezető „SOS Apa törvény”-ként emlegetett jogszabály adta elvi lehetőség megteremtése volt? Vagy az,hogy igazolva lássák: a törvényhozás pozitív reakciója társadalmi szinten megnyilvánuló szimpátiát takar?
Akár egyik,akár másik,én semmiképpen sem vitatnám el az érdemet attól a szülőtől,aki szabad akaratából,felelősen dönt,mégsem él ezzel a lehetőséggel. Mint ahogy attól sem,aki szabad akaratából,felelősen arról határoz,hogy élni kíván vele. Az aurea mediocritas” érvényesülése mindenki számára morális kötelesség. Mi ez,ha nem az erény gyakorlása, amelyről kétezer éve folyik a diskurzus a filozófia színpadán.
Melléklet: 6 db táblázat
Jegyzetek:
/1/ Arisztotelész: Nikomakhoszi etika 1140.b.,1144.b.
/2/ A statisztikai adatok közlése a Gazette du Palais 2005.szept.2-3-ai számában megjelent elemzés kapcsán készült,s e cikkhez mellékletként csatolt táblázat kimutatásain alapul.
/3/ A Saint-Etienne-i egyetemi klinika gyermek pszichiátriai osztályának vezetője.
/4/ Egyes felmérések azt mutatják,hogy a váltott elhelyezésre irányuló kérelmek a kereseti kérelmek kb.10 %-át teszik ki.
/5/ Egyes szakemberek az alábbiakat javasolják: 3-6 éves korig a hagyományos ritmus szerinti váltott elhelyezés javallt,tehát a kéthetenként kétnapos hétvége és egy félnap hét közben,esetleges ott alvással. Ez egészülhet ki az óvodai-iskolai szünetek felével. Az adaptáció sikere esetén,a hétköznapokon történő váltások száma növelhető a későbbi életkorban,természetesen az egyéb körülményekre figyelemmel.
Forrás: Családi Jog, IV.évf. 2.szám, 2006.június /p.33-39./
Közreadja: Keresztes Csaba www.keresztescsaba.hu www.keresztescsaba.gportal.hu
csabakeresztes@freemail.hu
Keresztes Csaba
http://keresztescsaba.gportal.hu/gindex.php?pg=11976507&nid=5045866
Keresztes Csaba
http://keresztescsaba.gportal.hu/gindex.php?pg=11976507&nid=5045864
Keresztes Csaba
http://doktori-iskola.law.pte.hu/files/tiny_mce/File/Archiv2/Somfai_Bala...
Keresztes Csaba
Magas-konfliktusos válások hatása a gyermekek fejlődésére – hosszú távú következmények
Írta:Ursula Kodjoe,Ph.D. Fordította:Keresztes Csaba
Sok elvált szülő nincs eléggé tudatában azoknak a komoly veszélyeknek,amelyek gyermekeik egészséges személyiség fejlődését – azt,hogy magabiztos,életigenlő és versenyképes felnőtt emberekké váljanak – hátráltatják. Ezek a szülők szeretik gyermekeiket és nem akarnak nekik szándékosan kárt okozni. Mégis kárt okoznak nekik,mert gyakran lebecsülik a családi konfliktusok gyermekekre gyakorolt hatásait.
Jelenlegi ismereteink szerint krónikus konfliktus helyzetekben mindkét oldalon egy hamis érzékelés,torz felfogás alakul ki. Az apa harcol a gyermekeiért az ellenségkép-anyával, gyakran ugyanazokkal az eszközökkel,amelyeket boldogtalan házasságában megszokott. Az anya úgy gondolja,hogy meg kell védenie gyermekeit a haszontalan,agresszív,általa elutasított ellenségkép-apától. A gyermekek számára a kamaszkorig többnyire pozitív,ezt követően egyre növekvő mértékben reális kép az egyik vagy gyakran mindkét szülőről,lerombolódik. Ezáltal biológiai-genetikai adottságaik felét kénytelenek megtagadni és magukról leválasztani. A világos és sötét oldalak integrálása egy egyedi és egyszeri,felcserélhetetlen személyiséggé nem sikerül nekik sem a szülőkről ,sem pedig az önmagukról kialakított kép tekintetében.
Egyik szülő sem képes többé érzékelni és tudomásul venni,hogy a korábbi partner pozitív tulajdonságokkal is rendelkezik és hogy mindketten egy hiányos,torz ellenségképpel harcolnak, azzal,amelyet egymásról alkotnak. A gyermekek átveszik ezt a torzképet a gondozó szülőféltől,aki többnyire az anya és elfordulnak az apától. Az apáról nemsokára csak irreális fantáziák maradnak,legyenek azok idealizálók vagy éppen demonizálók. Ezeknek az apaképeknek többé semmi közük az erős és gyenge oldalakkal egyaránt rendelkező valódi apához.
Azonban minden gyermek tudatában van annak,hogy apai és anyai részt is hordoz magában. Ezért kárt szenvednek önértékelésükben és magabiztosságukban. Ezen tulajdonságaik meggyengülnek,mert azt hiszik,hogy van egy fontos,helyes,jó szülőfelük és van egy hamis, rossz, nélkülözhető. A megrendült önbizalom – „csak az egyik részem jó” – eredménye a saját képességekbe vetett legyengült önbizalom lesz.
Kifelé hatalmasnak,erősnek és pozitívnak mutatják magukat,befelé viszont bizonytalanok. Félnek attól,hogy csődöt mondanak. Nagy problémáik vannak a normális ambivalenciával és azzal,hogy embertársaik érzelmeit és magatartásformáit elfogadják,ha azok eltérnek a sajátjukétól.
Mindez – legkésőbb a kamaszkorban – problémás baráti kapcsolatokhoz vezet. A világot és benne az embereket sarkítottan látják: akik ugyanazon véleményen vannak,mint ők,azok a „jók”,a „szövetségesek”;azok,akik más véleményen vannak,azok a „rosszak”,az „ellenségek”.Amint ez utóbbira fény derül,azonnal megszakítanak velük minden kapcsolatot.
A nemi szereppel való azonosulás egy olyan fiatal fiú esetében,akinek alig van kapcsolata negatívnak beállított apjával, aligha lesz pozitívan férfias. Mert miként el kell utasítania apját,úgy el kell utasítania énjének férfias oldalát is. Így nem alakul ki benne egy természetes fogadókészség a férfias tulajdonságok iránt.
A lányoknak a nemi szerep azonosulással ugyancsak nagy problémáik vannak: hogyan fejlesszék ki nőiességükbe vetett hitüket,ha el kell utasítaniuk apjukat?! Ezért a férfinemhez való viszonyulásuk többnyire megalázkodó,bizonytalan vagy összességében agresszív lesz.
Ezen hiányzó azonosulási lehetőségek kihatásai a pubertás korban mutatkoznak meg, teljesítési- és kapcsolati félelmek,depressziók vagy agresszív kitörések és önártó magatartás formájában.
A hosszan tartó,megoldatlan szülői konfliktusok egyik legterhesebb következménye a hiányzó szülői modell: a gyermekeknek nincs kitől megtanulniuk,miként kell viselkedniük a nehéznek tűnő emberi kapcsolatokban. Ezeknek a gyermekeknek csökken a kontaktus készsége,nem fejlesztenek ki és nem próbálnak ki különféle probléma megoldó stratégiákat. Még a hasonkoruakkal való konfliktusokat is messzire elkerülik. Kialakul náluk egy kerülő magatartás: konfliktus kerülők lesznek. Így nem gyűjtenek maguknak tapasztalatot abban,hogy emberi kapcsolataik alakításában,kisebb-nagyobb problémáik megoldásában miként kell függetlennek,erősnek és kompetensnek maradniuk.
Korai felnőtt korban, az egyébként teljesen normális kudarcélmények esetén, ezek a gyermekek hajlamosak a szülőkre hárítani a felelősséget. Leegyszerűsítve ezt hangoztatják: „Ti vagytok/Te vagy az oka annak, hogy nekem az életben semmi sem sikerül!” Ezt a külső tényezőknek tulajdonítást,ezt a másra mutogatást,áthárítást otthon tanulják meg. Ugyanis a /”csonka” vagy újabban „egyszülős”/ családban mindig van egy megbízható, kéznél lévő ellenségkép – a kirekesztett apa – akit szinte minden előforduló problémáért és nehézségért okolni lehet. Ezért megszokják, hogy a problémákban és a nehézségekben a saját részüket nem kell vizsgálniuk, a saját viselkedésüket nem kell sem megkérdőjelezniük, sem pedig megváltoztatniuk.
Forrás: www.pas-konferenz.de www.ursula-kodjoe.net
Fordította: Keresztes Csaba /2009/ www.keresztescsaba.hu www.gportal.hu/keresztescsaba
csabakeresztes@freemail.hu
Keresztes Csaba
http://keresztescsaba.gportal.hu/gindex.php?pg=11976507&nid=5006946
Keresztes Csaba
A családjogi bíróság,az abnormális pszichológia és a szülői elidegenítés szindroma hátborzongató tánca – I.rész
Írta: Jayne A.Major,Ph.D. /2009/ Fordította: Keresztes Csaba
„Pereskedési rendszerünk túlságosan drága,túlságosan kínos,túlságosan romboló hatású és túlságosan hatástalan civilizált emberek számára.” – Warren Burger,bíró
Ha elfogadjuk,hogy a családjogi bíróságnak erkölcsi kötelessége keresni az igazságot és a lehető legkevesebbet ártani,akkor családjogi bírósági rendszerünk szánalmasan gyengén teljesít. Ami ezekre a bíróságokra nagyon sokszor jellemző az nem az igazság szolgáltatás, hanem az igazság látszatának szolgálata. A jelenlegi pereskedési rendszer nem alkalmas arra,hogy megvédje a gyermekeket attól a borzasztó ártalomtól,amelyet egyes zavarodott /sérült szülők okoznak nekik. A gyermekek elvesztik kritikai gondolkodásra való képességüket,elszenvedik fele örökségük pusztító hiányát és szembesülni kénytelenek annak valószínűségével,hogy életük tele lesz félresikerült társas kapcsolatokkal és pszichiátriai zavarokkal.
Kevés ügyvéd,bíró vagy laikus képes felismerni a súlyosan sérült,zavarodott embereket,mivel ezek normálisnak látszanak és gyakran normálisan cselekszenek is. Holott,ezeknek az embereknek a száma óriási és az általuk a „célszülőnek”,gyermekeiknek és a társadalomnak okozott kár megdöbbentő. A szociopaták kegyetlenek,nincs erkölcsi lelkiismeretük,beleérző képességük/empátia/,rokonszenv érzésük/szimpatia/,nem éreznek részvétet,könyörületet. Céljuk:győzni és uralkodni. A Harvard pszichológus Martha Stout „A szomszéd szociopata” /The Sociopath Next Door/ c. könyvében azt állítja,hogy minden 25. ember szociopata. Továbbá: az átlag népesség kb.20 %-ának valamilyen személyiségzavara van. A legveszedelmesebb egyének és személyiségzavarok leírását megtalálhatjuk a pszichiátriai betegségek amerikai osztályozásának kézikönyvében – DSM-IV,Axis II.Cluster B. – „borderline”,”narcissistic”,”histrionic” és „anti-social” címszavak alatt.
Feltételezhetjük,hogy ezek a sérült,zavarodott emberek sokkal nagyobb számban találhatók meg a családjogi bíróságokon,mivel képtelenek a kompromisszumokra és a családi problémák konfliktus nélküli megoldásának kimunkálására. Hiányzik náluk a belátási képesség, nem képesek felfogni saját részüket a problémában. Saját elképzeléseiket akarják megvalósítani. Mindenért másokat okolnak. Képtelenek az ön-korrekcióra. Nehezen tudnak kialakítani bizalmas kapcsolatokat. Túlzóak és követelődzőek. A környezetükben lévő emberek között zavart keltenek és feszültséget okoznak. Helytelen viselkedésüket jogosnak tüntetik fel. Gondolkodásmódjuk megrögzöttségére jellemző a „vagy úgy, ahogy én gondolom vagy sehogy” hozzáállás. Sajátos viselkedésük nem alkalomszerű, hanem egy mindig mindenütt megnyilvánuló jellemhiba.
Ezen egyéneken a terápia nem sokat segít, mert személyiség zavaruk gyógyíthatatlan.Gregory Lestor találóan mutatott rá ennek okára: „Egy problémáról nem lehet beszélgetni,ha a probléma a kérdés megválaszolása.” Ezen emberek esetében a terápiára küldés mint mindent gyógyító „csodaszer” hatástalan. Sőt! Mivel ezen szociopatáknak nincs morális lelkiismeretük, a terápia felvértezi őket azzal a szakzsargonnal és azokkal a készségekkel, melyek birtokában képessé válnak még hatékonyabban manipulálni másokat. Azaz: a terápia csak segít nekik abban,hogy még „tökéletesebbek” szociopaták legyenek. A bíróságon gyakran ők kerülnek nyeregbe,mert kiválóan értenek ahhoz,hogy hamis vádaskodásokkal, rágalmazással eltereljék magukról a figyelmet és így a bíróság a másik szülőt,a „célszülőt” állítsa vizsgálódásának középpontjába.
A bírók gyakran vesznek igénybe pszichológus szakértőket,mert úgy gondolják,hogy ez segít nekik abban,hogy a család szempontjából a legjobb ítéleteket hozzanak. A pszichológiai vizsgálat célja: megakadályozni a diszfunkcionális szülőt abban,hogy még több kárt tegyen. Nagyon gyakran azonban ennek pont az ellenkezője következik be.Ugyanis, ha csak egy szakember értékeli,vizsgálja meg a családot,nagy a tévedés lehetősége. Személyes elfogultság az egyik probléma. A pszichológusok sem „immunisok” egy ravasz és meggyőző szociopata igaztalan befolyásával szemben. Egy másik probléma az a legtöbb szakértő által folytatott gyakorlat,hogy rutinszerűen „szállítják”a „se hideg,se meleg”,”középutas” szakértői véleményeket,ahelyett,hogy nyíltan rámutatnának a pszichiátriai problémákra. A harmadik probléma: a szakértők nem hajlandóak azokat a címkéket használni,amelyek beazonosítanák ezeket a pszichiátriai zavarokat. Bár sok érvényes indoka lehet annak,hogy ne címkézzünk embereket,ezen címkék hiányában a szakértői vélemény végül is nem nyújt egy tiszta és pontos képet a felszín alatti családdinamikáról és a diszfunkció okairól.
Képzeljük el mit érezhet az a szülő,aki nap mint nap szembesülni kénytelen a másik szülő tébolyító viselkedésével és kénytelen tehetetlenül szemlélni,hogy a zavarodott szülőtárs – a szeretet nevében,gondoskodás és nevelés ürügyén - miként rombolja a közös gyermek lelkivilágát A „célszülők” nem értik,hogy az elidegenítő szülő miért olyan nehéz eset és miért viselkedik olyan irracionálisan. Leginkább azt szeretnék tudni,mit lehetne tenni a helyzet javítása érdekében. Világos állásfoglalás,egyértelmű megfogalmazás nélkül azonban nehéz az igazságot felismerni. A pszichológiai „szakértések” legtöbbjének az a szerencsétlen következménye, hogy a gyermek védelmére hívatott kemény döntések nem születnek meg időben. Emiatt még több pereskedés és még több „szakértés” következik. Mindeközben, a gyermeknek okozott kár csak tovább növekszik.
Ezen túlmenően,a pereskedések során az ügyvédektől azt várják,hogy a klienseik érdekét nézzék,nem pedig a kliensek gyermekeinek érdekét vagy a család egészének jólétét. Egy ügyvédnek nem esik nehezére úgy manipulálni helyzeteket,hogy az egészségesebb szülő nézzen ki „zavarodottnak” és az ő saját,”zavarodott” kliense tűnjön lelkileg egészségesnek, „felsőbb rendűnek”. Azok az ügyvédek, akik a pereskedést győztes és vesztes harcosok sportjának tekintik, „a gyermek érdeke mindenek előtt” elvét csak jelszóként használják arra,hogy igazolják azt,ami éppen hogy nem „a gyermek legfőbb érdeke”.Az eredmény gyakran katasztrofális: az a szülő,aki a legtöbb kárt okozza a gyermeknek kapja meg a lényegében egyedüli jogi és fizikai szülői felügyelet jogát. Az érintettek lelki egészségének állapota tekintetében ezen speciális esetekben folyó pereskedés mérhetetlen és tartós károkat okoz. Nem beszélve a család vagyonát ért veszteségekről és a rengeteg, kimondatlan szenvedésről. A családjogi bíróságok és az abnormális személyek közötti tánc valóban hátborzongató!
Tényleg, azt a gyakorlatot akarjuk folytatni,hogy hagyjuk: mentálisan labilis emberek kerekedjenek fölénk és megcsonkítsanak ártatlan gyermekeket,szülőket és családokat?!
Mi vagyunk a szakemberek,a vezetők,a kreatív gondolkodók. A mi felelősségünk,hogy a család ujjászervezésének kezelésére egy jobb,emberségesebb módot találjunk és ültessünk át a gyakorlatba. Családjaink,gyermekeink,javaink lerombolásának szörnyű és maradandó hatása van egész társadalmunkra nézve.
Az alábbiakban a családi újraszerveződés kezelésének egy példáját ismertetjük,mely nemcsak a szülői elidegenítést fogja megállítani,de a válás következtében átalakuló család valamennyi tagjának jólétét is meg fogja őrizni. A terv alapját mediáció,továbbképzés és gyors jogi beavatkozás képezi. Magasan képzett szakemberek,akik értik a családi rendszereket és akik képesek felismerni a mentálisan zavarodott/sérült szülőket,egy csapatban dolgoznak. A családokat egy „eset-menedzser”/”ügygondnok”/ felügyeli,tartja kézben. Egy 6 hetes „válási /továbbképző/ tanfolyam” kínálja azokat az alapismereteket,melyek képesek az ujjászerveződő családban megértést teremteni és a pozitív hozzáállást megerősíteni.Az anyagi jellegű kérdéseket olyan pénzügyi szakemberek dolgozzák ki,akik egyúttal kiképezik a szülőket arra is,miként osszák be a pénzüket. A szülők a kapott szolgáltatásokért anyagi helyzetüktől függő díjat fizetnek. Ami azonban a legfontosabb:a szülők számára van egy hely,ahová bármikor fordulhatnak,ha észlelik,hogy a család ujjászervezésének terve nem működik. Az alábbi modellben azokat a szülőket,akik szükségét érzik,hogy panaszkodjanak,meghallgatják és a meghallgatást - amennyiben indokolt - megfelelő intézkedés követi. A családbomlásból adódó problémák megoldásának ez a módja sokkal kevésbé költségigényes, mint egy kifinomult családjogi bíróság rendszerének fenntartása. Ezzel a módszerrel a magas-konfliktusos viták száma minimálisra csökkenthető vagy ezek a viták akár meg is szüntethetők. Ezen módszer alkalmazásának eredményeképpen egy egészséges hatást tudunk a társadalomra kifejteni. Ugyanis: nem fogjuk tovább adni egyik nemzedékről a másikra azokat az abuzív praktikákat,amelyek mentális bizonytalanságot hordoznak magukban a következő nemzedék számára.
A család ujjászervezésének modellja
Törvényes vélelmek:
A jogi és a fizikai szülői felügyelet a szülők megosztják egymásközt 50-50 % arányban. Az időmegoszlás ettől eltérhet,ha ezt a gyermek/ek/ fejlettségi foka és a család szükségletei /lehetőségei indokolják.
Vége az I. résznek
Forrás: http://www.acfc.org/site/DocServer/Jayne_Major_PA_Paper.pdf?docID=1821
Fordította: Keresztes Csaba /2009/ www.keresztescsaba.hu csabakeresztes@freemail.hu
www.keresztescsaba.gportal.hu
Keresztes Csaba
http://keresztescsaba.gportal.hu/gindex.php?pg=11976507&nid=4998797
Keresztes Csaba
Szülői felügyelet,kapcsolattartás és szülői felelősség
Útban egy igazságos és pártatlan szabályozás felé
Írta: Prof.Edward Kruk,M.S.W.,Ph.D.
Fordította: Keresztes Csaba – kivonatos ismertető 3.rész
A szülői felügyeletre vonatkozó jogpolitika nemzetközi összehasonlításban
Kanadához hasonlóan számtalan más jogfennhatóság is fontolgatja családjogi törvényeinek felülvizsgálatát,különös hangsúlyt helyezve a szülői felügyeletre és a kapcsolattartásra vonatkozó törvénykezés megreformálására. A következőkben az USA,az Egyesült Királyság, Franciaország,Svédország és Ausztrália ez irányú próbálkozásait tekintjük át.
USA
Az Amerikai Egyesült Államok egyes államai a szülői felügyeletre/kapcsolattartásra vonatkozó törvények és irányelvek reformja tekintetében meglehetősen élen járnak, mivel a szülői felügyelet szabályozása az egyes államok jogfennhatósága és nem a szövetségi jogfennhatóság alá tartozik. A társadalmilag előrehaladottabb államok a szülői felügyeletre/kapcsolattartásra vonatkozó újabb és újabb törvényeket vezettek be. Eleddig már legalább 6 államban törvénybe iktatták a közös fizikai szülői felügyelet jogi vélelmének valamilyen formáját/lényegében egyenlő időtartamú megosztott szülői felügyelet vagy ehhez hasonló megfogalmazásban/.Ezen államok közé tartozik Iowa /”Ha a bíróság közös jogi szülői felügyeletet ítél meg mindkét szülőnek,bármelyik szülő kérésére közös fizikai gondozást is megítélhet. Amennyiben a bíróság elutasítja a közös fizikai gondozásra vonatkozó kérelmet,a határozathoz csatolni kell egy speciális tényállást és egy jogi indokolását annak,hogy a közös fizikai gondozás ellentétes lenne a gyermek legfőbb érdekével”/,Kansas /”A preferencia sorrendben első a közös fizikai szülői felügyelet”/, Oklahoma /”A bíróság a gyermek számára lényegében egyenlő időtartamú hozzáférést biztosít mindkét szülőhöz…kivéve,ha a bíróság úgy találja,hogy ez a fajta megosztott szülői felügyelet hátrányos lenne a gyermek részére. Ezen megállapításra vonatkozó bizonyítási teher arra a szülőre esik,aki egyedüli szülői felügyeletet akar.”/, Texas /Ahol a Családjogi Kódex a közös gondviselés - joint conservatorship – vélelmét tartalmazza. Ez azt jelenti,hogy a szülői felügyeleti joggal nem rendelkező szülő is min.42 %,de bizonyos esetekben akár 50 %-nyi időt is tölthet gyermekével./, Wisconsin /”A bíróság azt vélelmezi,hogy a közös jogi szülői felügyelet felel meg leginkább a gyermek legfőbb érdekének”./ és Arkansas /”Ha a gyermek legfőbb érdeke úgy kívánja,a szülői felügyeletet akként kell szabályozni,hogy a gyermek számára biztosítva legyen a mindkét szülőjével való gyakori és folyamatos kapcsolat.”/.Mindenesetre,a szülői felügyeletre és kapcsolattartásra vonatkozó törvénykezés tekintetében az USA a kirívó ellentétek országa: 20 másik állam családjoga magába foglalja a „gyakori és folyamatos kapcsolatot mindkét szülővel” vagy ehhez hasonlót; 2 állam esetjogot alkalmaz;3 államban csupán preferálják a közös jogi szülői felügyeletet;7 államban csak akkor vélelmezik a közös szülői felügyeletet,ha ebben mindkét szülő egyetért; 13 állam semmiféle jogszabállyal nem támogatja a megosztott szülői felügyeletet.
Washington Állam: Ennek az államnak a törvénykezésében a különélő szülők szülői felügyeletének rendezése tekintetében az elsődleges eszköz az ú.n.szülői gondoskodási terv/parenting plan/.Ha a szülők képtelenek megegyezésre jutni a szülői gondoskodási terv vonatkozásában és ezért bírósági eljárásra van szükség,a bíróság szülői felügyeleti terv formájában hozza meg döntését/parenting order/.A szülői gondoskodási terv az az eszköz, amellyel a szülői feladatköröket és szerepeket elosztják a két szülő között. Ez biztosítja,hogy a szülők és a gyermek között egy állandó,következetes és nevelő jellegű kapcsolat maradjon fenn. Kitér a gyermek napi szükségleteinek ellátására,iskoláztatására és rendelkezik a gyermek eltartásának anyagi forrásairól.
A kutatások rámutatnak arra,hogy Washington Államban a „Szülői felügyeletről szóló törvény”/Parenting Act/ 1987-es elfogadása óta – a törvény célkitűzéseinek erős politikai támogatottsága ellenére – a törvény nem gyakorolt jelentős hatást a válás utáni szülői felügyelet tényleges gyakorlatára. Ugyanis,a gyermekek túlnyomó többsége válás után most is egyik szülőjével él és továbbra is az együtt élő szülő az,aki a gyermeket érintő lényeges kérdésekben döntési joggal bír. A szülők közötti pereskedések száma sem csökkent. Ezért - úgy tűnik – a szülői gondoskodási tervek önmagukban,a megosztott szülői felügyelet jogi vélelme nélkül,csak kis mértékben befolyásolják a válás utáni család szerkezetet vagy a szülők közötti konfliktus szintjét.
New York Állam: Ennek az államnak a törvényeiben,jogszabályaiban nem találunk a megosztott szülői felügyelet támogatására utaló passzusokat,mert itt az egyedüli szülői felügyelet a norma. Ugyanakkor,ez az állam a gyermekjóléti törvények reformja területén élen jár.Lakossága annyi mint Kanadáé,mégis itt csak fele annyi állami gondozott gyermek van és csak fele annyi bizonyított gyermek abuzus fordul elő. – Jelenleg a törvényhozás előtt fekszik az „A330” sz. törvényjavaslat. Ez megkövetelné a bíróságoktól:mindkét szülőnek ítélje meg a szülői felügyeletet abban az esetben,ha nem bizonyítható,hogy a közös szülői felügyelet ártalmas a gyermekre nézve. Az „A330” felállít egy preferencia sorrendet is és ebben a közös szülői felügyeletet teszi az első helyre.Továbbá: világosan meghatározza mi értendő „megosztott szülői felügyelet”-en és „szülői gondoskodási terv”-en. New York Államot úgy szokták tekinteni,mint a családjogi reformok harcmezejének államát,mert ami itt történik, annak mindig erős kihatása van a többi állam családjogára. A törvény javaslat létre hozná az egyértelmű,fizikai közös szülői felügyelet vélelmét,alátámasztva annak kijelentésével,hogy „ez a gyermek legfőbb érdeke”.Továbbá: annak bizonyítása,hogy a megosztott szülői felügyelet káros a gyermekre nézve,azt a szülőt terhelné,amelyik egyedüli szülői felügyeletet akar magának. A törvényjavaslat előterjesztői szerint az „A330” legfontosabb „újítása”az a megállapítás,hogy a gyermekek életében az anyák befolyásának állítólagos elsődlegessége van,egy kiegyensúlyozatlan,hamis perspektíva és ezért nem szolgálja a gyermek legfőbb érdekét.Az „A330”-nak az az üzenete,hogy a törvény szemében mindkét szülőnek egyenlő státusza kell legyen.
Michigan: A „Gyermekek szülői felügyeletéről szóló” 1970-ben elfogadott törvény módosítására nem rég benyújtott törvényjavaslat felállítja annak vélelmét,hogy az elvált szülők továbbra is fenntartják kiskorú gyermekeik közös szülői felügyeletét. Mindkét szülő megtartaná azt a törvényes jogát,hogy gyermeke orvosi kezelésére felhatalmazást adjon. Mindkét szülőnek hozzáférési joga maradna a gyermek iskolai előmenetelével kapcsolatos iratokhoz. Mindkét szülő megtartaná gyermekének fizikai szülői felügyeletét,melyet váltakozva, lényegében egyenlő időtartamokban gyakorolnának. A törvényjavaslat arra is kitér,hogy a közös szülői felügyelet vélelme megdönthető,ha valamelyik szülő „alkalmatlan, nem akarja vagy képtelen” a közös fizikai szülői felügyelet gyakorlására.
California: Ez az állam a spektrum másik végén található. Bár a California-i törvénykezés bátorítja mindkét szülőt a gyermekével való „gyakori és folyamatos kapcsolatra”,ez nem elég ahhoz,hogy a bíróságok felhagyjanak az egyedüli szülői felügyelet megítélésének „szokásával”. Az állam jelenleg egy olyan törvény bevezetésén munkálkodik,amely kiterjesztené a szülői felügyeletet gyakorló szülő költözködéshez való jogát.A törvénytervezet szerint:”A költözködéssel együtt járó szokásos,kellemetlen mellékkörülmények,mint pl.a szülői felügyeleti joggal nem rendelkező szülőtől való távolság megnövekedése,az iskola vagy a környék megváltozása,a szülői felügyeleti vagy kapcsolattartási „menetrend” átalakításának szükségessége, sem önmagukban,sem együttesen nem képezhetnek jogalapot arra,hogy a kapcsolattartó szülő - gyermek legfőbb érdekeinek sérülésére hivatkozva – a költözködés miatt a másik szülő ellen bírósági bizonyítási eljárást kezdeményezzen.”
Wisconsin: /Californiával ellentétben/ ennek az államnak a képviselőháza nemrég fogadta el az „AB400” sz. törvényjavaslatot,mely igyekszik gátat vetni a gyermekek költöztetésének. Ugyanis, ez a törvényjavaslat kimondja: a költözni kívánó szülőnek kell bizonyítania azt,hogy a költözés megtiltása hátrányos lenne a gyermekekre nézve.Az „AB400” felállítja annak megdönthető vélelmét,hogy a gyermekek érdekének az felel meg leginkább,ha abban a közösségben maradnak,amelyikhez már hozzászoktak.
North Dakota: ennek az államnak a belügyminisztere nemrég hagyott jóvá egy,a megosztott szülői felügyeletről szóló népszavazási kezdeményezést. A szavazók arról fognak dönteni, hogy ne lehessen megtagadni a szülőktől gyermekeik közös fizikai szülői felügyeletét,kivéve ha gyermekek nevelésére alkalmatlannak lettek ítélve. A készülőben lévő törvényjavaslat kimondja a megosztott szülői felügyelet vélelmét a szülők válása vagy elkülönülése esetében.
Massachusetts: itt 2004-ben,a szövetségi azaz elnökválasztással egybekötve, a megosztott szülői felügyeletről népszavazást is tartottak. Ennek során a szavazók 85 %-a egy nem kötelező megosztott szülői felügyeletet kimondó jogszabály mellett foglalt állást.Pontosítva, a kérdés így szólt:”Megkérné-e Ön parlamenti képviselőjét arra,hogy a törvényhozásban egy,a közös fizikai és jogi szülői felügyelet erős vélelmét kimondó törvényre szavazzon?Ezen törvény által - ugyanis - a bíróságok kénytelenek lennének olyan határozatokat hozni,amelyek a gyermekek részére mindkét szülőjükhöz való egyenlő hozzáférést/kapcsolatot biztosítana. Kivételt csak azok az esetek képeznének,ahol egyértelműen és meggyőzően bizonyított az egyik szülő alkalmatlansága vagy ahol az egyik szülő hibájából a közös szülői felügyelet eleve nem lehetséges.”
Egyesült Királyság/United Kingdom – UK/
Az 1989-ben elfogadott és 1991-ben hatályba lépett „Gyermekekről szóló törvény”/Children’s Act/ a „custody”/szülői felügyelet/ és „access”/hozzáférés,láthatás/ szavakat „parental responsibility”/szülői felelősség/,”residence”/lakóhely/ és „contact”/kapcsolattartás/ szavakkal helyettesítette.A válás utáni szülői felügyelet UK modelljének fő újdonsága a „szülői felelősség” fogalmának bevezetése.A törvény a régi,szülői felügyeletre és láthatásra vonatkozó határozatokat a határozatok négy típusára cserélte fel. Ezek: 1./lakóhelyre- 2./ kapcsolattartásra- 3./speciális kérdésekre- 4./ tiltott lépésekre vonatkozó bírósági határozatok. A „Gyermekekről szóló törvény” lényegében csak a válás jogi nyelvezetét változtatta meg.
A törvény kijelenti,hogy a családjogban „a gyermek jóléte a legfőbb szempont” és a gyermek jólétét leginkább az szolgálja,ha „a gyermek mindkét szülőjével a lehető legjobb kapcsolatot tartja fenn.”Ebből a meggondolásból „a megosztott lakóhelyet kimondó határozatnak kellene normának lennie.”Azonban a törvényben semmiféle utalás nincs sem a megosztott szülői felügyelet-,sem pedig a közös fizikai szülői felügyelet vélelmére.A szülői felügyelet/lakhely bíróság általi rendezésének végeredményei – annak ellenére,hogy a törvény bátorítja a gyermek mindkét szülőjéhez fűződő kapcsolatának fenntartását – azt tükrözik,hogy a bírók a gyakorlatban az anyai szülői felügyelet preferálásának vélelmét vallják magukénak. Bár a törvény a megosztott szülői felügyeletet mint opciót lehetővé teszi,ezt nem alkalmazzák következetesen. A bírói mérlegelés még midig a „zsenge évek”/tender years/ dogmájának követésére hajlik és azt tartja,hogy az egyedüli anyai szülői felügyelet szolgálja leginkább a gyermekek legfőbb érdekét.
A törvény kihangsúlyozza azoknak a szolgáltatásoknak a jelentőségét,amelyek a válási folyamathoz illeszkedve a szülők továbbképzését,nevelését szolgálják. Ezek a szolgáltatások fontos szerepet töltenek be a szülők közötti konfliktus csökkentésében és ezáltal a gyermekek számára is kedvezőbb kilátásokat biztosítanak. Egyes szerzők /pl.Freeman,1997/ ezt a mediálással összekötött válást „Bibliás válás”-nak nevezik. A kutatások/felmérések rámutatnak arra,hogy a törvény nem volt sikeres,mert semmivel sem csökkent a szülői felügyeletért és a kapcsolattartásért folyó pereskedések száma. Egyértelmű,hogy a szülők nevelése és a törvény nyelvezetének megváltoztatása önmagában csak igen csekély mértékű pozitív hatást eredményez.
Franciaország
Ebben az országban,melyben a polgári jognak komoly hagyományai vannak,gyakorlatilag minden gyermekekre vonatkozó jogszabály féltő gonddal ügyel a nemek egyenlősége elvének betartására. Az elmúlt évek során Franciaország jelentős reformokat hajtott végre családjogában. Miközben igyekeztek hatékonyabban figyelembe venni a családi szituációk és család modellek sokféleségét,a közelmúltban végrehajtott családjogi reformok központi, új elemévé a „szülői felelősség”/parental responsibility/ és a „szülői tekintély/hatalom”/parental authority/ vált.A reformok fő célja a válási folyamat „humanizálása” és „pacifikálása”volt. Ennek jegyében az új jogszabályok gondoskodnak arról,hogy a szülők több segítséget kapjanak és igyekeznek megteremteni a feltételeit a család olyan újjá szervezésének,mely felelősséggel vállalja a szülők válásának gyermekekkel kapcsolatos következményeit.
A „szülői autoritásról/hatalomról” szóló 2002-305.sz. törvényt a Francia Nemzetgyűlés 2002-ben elfogadta. Az új törvénykezés egyértelműen arra törekszik,hogy az apák aktív részvételét gyermekeik életében elősegítse,különösen a szülők válását követő időszakban. A törvény kimondja: „A szülők nem csupán felelősséggel tartoznak gyermekeik iránt,de aktív részvételük a gyermekek életében követelmény is,mert a gyermekek csak ez által lesznek képesek sikeresen szocializálódni.. Ezen követelmény alábecsülése gyengítené a szülőhöz fűződő kapcsolat jelentőségét.”Más szavakkal: a szülőknek jogokra van szükségük,mert csak a jogok teszik lehetővé,hogy eredményesen lássák el kötelességeiket. A Francia Polgári Törvénykönyv arra bátorítja a szülőket, hogy egyezzenek meg egy „váltakozó lakóhelyes” megoldásban és felhatalmazza a bíróságokat,hogy ilyen típusú határozatokat hozzanak. Az új francia családjogi törvény nem tartalmaz semmiféle jogi vélelmet, de hivatalosan elismeri a megosztott szülői felügyeletet,mint egy olyan megoldást,amikor a szülők válását vagy elkülönülését követően a gyermekek váltakozva hol az egyik,hol a másik szülőjüknél laknak. Az új törvény a család válás utáni újjá szervezésének ezt a módját részesíti előnyben. A szülői tekintélyt/hatalmat a szülők közösen gyakorolják és a gyermek váltakozó alapon mindkét szülőnél lakik. Az egyik parlamenti bizottság megállapítása szerint: az új törvény lehetővé teszi annak elkerülését,hogy az egyik szülő jogait szembe állíthassák a másik szülő jogaival.”A szülők helyett inkább a gyermeket tekintve kiindulási pontként,az új törvény kinyilvánítja a gyermeknek azt a jogát,hogy mindkét szülője gondozza,nevelje őt és hogy mindkét szülőjével meghitt, személyes kapcsolatban maradhasson”.Az új törvény azokban az esetekben is alkalmazza a „közös szülőség” elvét,amikor valamelyik szülő lakóhelyet kíván változtatni.Összegezve: a szülői autoritás és az állami intézmények azon kötelessége,hogy tisztelje ezt az autoritást, kulcs fontosságú elemei ennek az egyedülálló és a visszajelzések szerint sikeres törvénynek,mely a „megosztott szülői felelősség” felöl közelíti meg a válás/elkülönülés utáni szülői felügyelet kérdését.
Franciaország volt a színtere a családi jogokról és az egyenlő szülői jogokról szóló ú.n. Langeac Nyilatkozatnak is,melyet a világ minden részén működő szülői érdekvédő szervezetek képviselői írtak alá 1999 júliusában. A nyilatkozat felhívja a figyelmet arra,hogy az egyenlő szülői jogokat szolgáló törvények ne legyenek hosszadalmasak,bonyolultak vagy hozzáférhetetlenek a szülők és gyermekek számára.
Svédország
Ezen ország „Gyermekekről és szülőkről szóló Törvénykönyvének”egyik megkülönböztető jellemzője az,hogy kihangsúlyozza a szülők gyermekeik iránti közös felelősségét. A törvénykezésben eszközölt legújabb módosítások egyik célja az volt,hogy egyengesse az utat a közös szülői felügyelet gyakoribb alkalmazása előtt. A bíróság fel van hatalmazva arra,hogy akár a szülők kívánsága ellenében is közös szülői felügyeletet rendeljen el. A bíróság közös szülői felügyelet mellett dönthet vagy megtagadhatja a közös szülői felügyelet megszüntetését akkor is,ha ezt az egyik szülő ellenzi. A közös szülői felügyeletnek az egyik szülő akarata ellenére történő elrendelése kizárt, ha a másik szülő a család valamelyik tagjával szemben erőszakos,zaklató vagy egyéb abuzív magatartást tanúsított. A bíróságnak a szülői felügyelet rendezésekor mindenek előtt a gyermeknek azt az igényét kell figyelembe vennie,hogy ”szoros és jó kapcsolatban maradhasson mindkét szülőjével.”
Ausztrália
Ebben az országban az elmúlt évtized során a javasolt családjogi változtatásokról szóló viták központi témái a közös szülői felügyelet és a megosztott szülői felelősség voltak. Az 1995-ben bevezetett új családjogi reformok – melyek modelljéül lényegében az UK 1989-es „Gyermekekről szóló Törvénye” szolgált – ellenére az ausztrálok kénytelenek voltak felismerni,hogy a családjoguk pusztán felületes „kozmetikázása” – pl.”szülői felügyelet” helyett „elsődleges lakóhely” és „szülői felelősség”,”láthatás”/”hozzáférés” helyett „kapcsolattartás” szavak használata - nem elégséges. Ugyanis a törvény nem érte el azt a célját,hogy családi ügyekben csökkentse a pereskedések és konfliktusok számát.
Bár egyes jelentések úgy említik Ausztráliát,mint a megosztott szülői felügyelet és a közös fizikai szülői felügyelet vélelmének sikertelen példáját,tudnunk kell,hogy ez az ország csak a közelmúltban változtatott irányt az igazi megosztott szülői felelősség felé.Az ausztrál képviselőház Családi és közösségi ügyek Állandó Bizottságának „Minden kép egy történetet mond el” c. jelentése 2003-ban került az asztalra. Ez a jelentés a Családjogi Törvény módosításához a következő javaslatokat tartalmazta:
1. Létre kell hozni az egyenlő, megosztott szülői felelősség /megdönthető/ jogi vélelmét! /Kivételt azok az esetek képeznek, ahol súlyos,megoldhatatlan konfliktus van,családon belüli erőszak,drogozás és bizonyított gyermek abuzus fordul elő./
2. Meg kell követelni,hogy mediátorok,tanácsadók és jogászok segítsék a szülőket a szülői felügyeleti terv kialakításában.
3. Meg kell követelni,hogy a bíróságok első lehetőségként a lényegében egyenlő időtartamú,megosztott szülői felügyeletet rendeljenek el azokban az esetekben,amikor mindkét szülő magának követeli az elsődleges gondviselő szerepét.
4. A törvény szövegében és a jogalkalmazás során a „lakóhely”/residence/ és a „kapcsolattartás”/contact/ szavakat a „szülői felügyeleti idő”/parentig time/ kifejezéssel kell helyettesíteni.
5. Létre kell hozni a „Családi Kapcsolat Központok”/Family Relationship Centres/ országos hálózatát,amely a szülők közötti viták alternativ megoldását segítő szolgáltatásokat nyújt.
Válaszul a fenti jelentésre 2005-ben megszületett a Családjogi Törvény módosítására szolgáló ”Megosztott szülői felelősség” elnevezésű törvényjavaslat,mely hatálybalépése előtt még többszöri változtatáson esett át.
Ezt a törvényjavaslatot 2006 márciusában fogadták el. Az új törvény kimondja az egyenlő,megosztott szülői felelősség vélelmét és a bíróságok számára követelménnyé teszi,hogy válás vagy elkülönülés utáni vitákban első lehetőségként a megközelitőleg egyenlő időtartamú megosztott szülői felelősség/felügyelet elrendelését mérlegelje. Az új törvény célja az,hogy a szülők válásuk után a szülői felügyelet kérdését ne pereskedés útján,hanem a Családi Kapcsolat Központok javasolt országos hálózatának segítségével rendezzék. Ez a törvény a korábbi családjogi törvényhez képest nemcsak azért jelent előre lépést,mert törvénybe foglalta a megosztott szülői felelősséget mint megdönthető jogi vélelmet,de azért is,mert kimondja,hogy a szülők válása/elkülönülése után ez a megoldás áll leginkább a gyermekek legfőbb érdekében.
Az új törvény legfontosabb jellemzői:
1. A megosztott szülői felelősség gyakorlati megvalósítása során a bíróság először az egyenlő időtartamú szülői felügyelet lehetőségét mérlegeli. Ha ez nem megvalósítható, akkor olyan megoldást keres,ahol azért mindkét szülő lényeges és jelentős időt tölthet gyermekeivel/ A bíróság ilyenkor mérlegeli a szülők földrajzi közelségét egymáshoz,a szülőknek gyermekeikre fordítható idő kapacitását,a szülők kommunikációs készségét és végül mindezek várható hatását a gyermekekre/.
2. A gyermek legfőbb érdekeit a törvény két részre bontja:elsődleges és járulékos érdekekre. – „Elsődleges” érdekek:a gyermeknek mindkét szülőjével egy jelentőségteljes kapcsolata legyen;a gyermek védve legyen a fizikai és pszichológiai ártalmaktól,abuzustól vagy családon belüli erőszaktól. – „Járulékos” érdekek: a gyermek nézeteit,kívánságait meg kell hallgatni és lehetőleg figyelembe kell venni;a gyermeknek jó kapcsolata legyen más,számára fontos személyekhez is/pl.nagyszülők és egyéb rokonok/.
3. A törvény elrendeli,hogy a szülők kötelesek családi konfliktus kezelő intézmények szolgáltatásait igénybe venni,mielőtt a szülői felügyelet rendezése miatt bírósághoz fordulnának.
4. Az előbbi pontban említett kötelezettség alól a szülők csak akkor mentesülnek,ha a bíróságnak alapos oka van feltételezni,hogy az adott esetben gyermek-abuzus vagy családon belüli erőszak történt.
Az új törvény azt is előírja, hogy figyelemmel kell kísérni az ausztrál családjogi bíróságok tevékenységét: vajon élnek-e az új törvény adta lehetőségekkel annak érdekében,hogy a megosztott szülői felügyelet gyakorlata minél inkább elterjedjen Ausztráliában.
Forrás: http://www.fira.ca/cms/documents/181/ChildCustody.Kruk.Fullpdf.pdf
Fordította: Keresztes Csaba /2009/ www.keresztescsaba.gportal.hu www.keresztescsaba.hu
csabakeresztes@freemail.hu
Keresztes Csaba
http://keresztescsaba.gportal.hu/gindex.php?pg=11976507
Keresztes Csaba
Szülői felügyelet, kapcsolattartás és szülői felelősség
Útban egy igazságos és pártatlan szabályozás felé
Írta: Prof.Edward Kruk,M.S.W.,Ph.D.
Fordította: Keresztes Csaba – kivonatos ismertető 2.rész
Előszó
„Életünk bizonyos pillanataiban szembesülünk egy választással: vagy az erőszakot alakítjuk át szenvedéssé vagy a szenvedést erőszakká.” – Simone Weil
„Ha a fájdalmat nem tudjuk átalakítani,továbbadjuk.” – Richard Rohr
„Az elvált apák küzdelme nem az erőszakmentességről vagy a polgári engedetlenségről szól. Hanem arról,hogy átalakítsuk az egyik legnagyobb fájdalmat,amit ember érezhet – elszakítanak a saját gyermekeidtől – egy szerető önfeláldozássá azért,hogy a körülöttünk lévő nézők megváltozzanak.” – Egy elvált apa
Vannak emberi élmények,melyeket nem lehet igazán szóban vagy írásban kifejezni,csak átérezni. Az elvált apák esetében ilyen megfogalmazhatatlan,szívbemarkoló élmény,amikor egy szerető szülőt egy egyedüli szülői felügyeletet kimondó bírói határozattal kizárnak saját gyermekének életéből. Egyesek ilyen gyökeres,kíméletlen változás megtorlásaképpen erőszakos cselekményekre ragadtatják magukat,mások „világgá mennek” és „alámerülnek”. Az apák többsége azonban keresi annak konstruktív módját,miként maradhatna továbbra is része gyermekei életének és egyidejűleg igyekszik felhívni a közvélemény figyelmét gyászos helyzetére. Ez utóbbinak ékes példái a „Fathers for Justice”/”Apák az Igazságért”/ és a hozzá hasonló csoportosulások polgári engedetlenségi akciói.A gyermekek hiányának negatív fizikai,pszichológiai és társadalmi következményei óriásiak,mégis a politika csinálók jórészt nem vesznek róla tudomást.A szülői felügyeleti joguktól megfosztott szülők nézetei alig kapnak helyet az irodalomban,beleértve a publicisztikát is.A szülői felügyeletre és a kapcsolattartásra vonatkozó problémák nemcsak jogi kihívást jelentenek,de az egymástól elválasztott apák és gyermekek – ritkábban anyák és gyermekek - számára bio-pszicho-szociális-spirituális megpóbáltatást is.Rendkívül fontos az emberek figyelmét felhívni a jelenleg uralkodó ellenséges,egyedüli szülői felügyeleti rendszer ártalmaira illetve az azt kiváltani képes alternatívákra/mint pl.a megosztott szülői felügyelet/,mert Kanadában is – hasonlóan a legtöbb „fejlett” Nyugati országhoz – egyre nagyobb méreteket ölt a válás és a szülők elkülönülése
Ez a jelenlegi tanulmány a jelenlegi egyedüli szülői felügyeleti rendszer árnyoldalait fogja bizonyítani. Ugyanakkor a megosztott szülői felelősség formájában /megdönthető közös fizikai szülői felügyelet/ körvonalazni fog egy alternatívát,mely azokban az esetekben alkalmazható,ahol sem családon belüli erőszak,sem gyermek abuzus nem fordul elő. A tanulmány társadalom analitikai perspektívából közelít az egyes problémákhoz. A gyermekek szükségleteire,az apáknak/szülőknek/ ezen gyermeki szükségletekkel kapcsolatos felelősségeire valamint a társadalmi intézmények azon felelősségeire koncentrál,melyek értelmében ezek az intézmények az apákat/szülőket/ szülői felelősségeik teljesítésében támogatni kötelesek. Azoknak az apáknak a száma,akik önként kilépnek gyermekeik életéből,komoly problémát vet fel. Azonban azoknak az apáknak a kényszerű és fölösleges elidegenítése,akik aktív szerepet szeretnének játszani gyermekeik gondviselésében,ámde az egyedüli szülői felügyeletet kimondó bírósági határozatok ebben meggátolják őket,tragikus! Ez a tanulmány kísérletet tesz arra,hogy az ügyek ezen állásának megoldására egy járható alternatívát kínáljon.
Kedves Csaba,
olvasgatom az írásit és megértem a szenvedését, de ha bátorkodhatom megkérdezni: mi a túróért nem fog a kezébe egy célszerszámot és "hat oda" a másik félnek? A képei alapján nem tűnik rossz fizikumúnak... Az Ön helyzetében a jogi megoldást keresni (a weboldala átolvasása után) elég reménytelennek tűnik. Akkor mire vár?????
zS.
ÚJ MOZGALMAT INDÍTOK: TŰNJÖN EL VÉGRE EZ A CAPTCHA IZÉ!!!!!!
MÁSODIK KÖVETELÉS: TŰNJÖN EL AZ ELŐNÉZET GOMB!!!!
Keresztes Csaba
Szülői felügyelet,kapcsolattartás és szülői felelősség
Útban egy igazságos és pártatlan szabályozás felé
Írta: Prof.Edward Kruk,M.S.W.,Ph.D.
University of British Columbia,Vancouver,Canada – 2008.december
Fordította: Keresztes Csaba – kivonatos ismertető:1.rész
A jelenlegi /kanadai/ helyzet áttekintése
A szülői felügyeletre és kapcsolattartásra vonatkozó törvények és irányelvek továbbra is a családjog elméletének és gyakorlatának egyik legvitatottabb területét képezik.Egy,a jogok hangsúlyozására alapozott vitaszellem uralja a területet. Miként arra Mason/1994/ rámutatott: „a gyermek legfőbb érdeke” alapelv történelmileg tükrözi az anyák és az apák jogainak harcát,mert a gyermekek szükségleteit mindig valamelyik szülőfél helyzetéhez viszonyították. A különböző időszakokban a gyermekeket hol úgy tekintették,mint az apa tulajdonát,hol úgy mint az anyától elválaszthatatlan emberpalántát/”tender care”/,azaz mint hol az egyik,hol pedig a másik szülő „jogos tulajdonát”.
A legutóbbi években azonban – „a gyermek legfőbb érdeke” alapelv meghatározatlanságát kiküszöbölni hívatott tüzetes vizsgálatok eredményeképpen/Bala,2000/ - egy új erkölcsi hozzáállás van kialakulóban. Ez az új etikai standard elismeri azt a tényt,hogy a gyermekek szükségletei és érdekei elválnak/bár továbbra is kapcsolatban vannak/ szüleik jogaitól. Igy egy újfajta „szülői felelősség” van kialakulóban,mely lépésről lépésre érezteti hatását az elméleti vitákban, a jogi szabályozásban,a közvélemény formálódásában és a mindennapok gyakorlatában. A szülői felügyeletre és kapcsolattartásra vonatkozó jogpolitikai elemzéseknek ezután mindkét szempontot figyelembe kell venniük: az eleddig leginkább szülői jogokról folytatott viták korlátait illetve az új, a „szülői felelősségre”alapozó etikai hozzáállást.
A szülői felügyelettel és kapcsolattartással összefüggő korábbi,Kanadában végzett vizsgálódásoktól eltérően,ennek a tanulmánynak az a kiindulási perspektívája,hogy „a gyermek legfőbb érdeke”a szülők válása alatt és azt követően lényegében a következő: felismerni és kielégíteni a gyermek legalapvetőbb szükségleteit a család átalakulásának ezen kritikus idején.Ezeket a szükségleteket leginkább azáltal lehet kielégíteni,hogy – miként azt Penelope Leach és Gordon Neufeld és más gyermek fejlődéstani szakemberek állítják – támogatjuk a szülőket szülői kötelezettségeik teljesítésében. Márpedig ezt a célt hívatott követni számos társadalmi intézmény mint pl.a törvényhozás vagy a /családjogi/ bíróságok rendszere is.A gyermekek szükségleteinek,a szülők kötelezettségeinek és a társadalmi intézmények szülői kötelezettségek teljesítésének támogatására vonatkozó kötelezettségének középpontba állítása lényegében hiányzanak a jelenleg Kanadában folyó ez irányú társadalmi-jogi vitákból. Ez a tanulmány arra törekszik,hogy a jelenleg a kanadai feminista és apajogi csoportok között folytatott viták hangsúlya a jogokról áttevődjön a gyermekek szükségleteinek kielégítését célzó szülői kötelezettségekre.
A szülői felügyelet és kapcsolattartás társadalmi-jogi kérdéseinek gyermek centrikus perspektívából történő vizsgálata – támaszkodva a gyermek fejlődéstan és a családi rendszerek elméletének eredményeire – szembemegy azon elemzések áradatával,melyek a feminista és apajogi szervezetek egymással versengő perspektíváit helyezik a középpontba. Gyermekcentrikus perspektívából a gyermekek szükségletei az elsők és a szülői felügyelet rendezés új megközelítésének alapja az a ma már hatalmas méretű irodalom,amely a gyermekek szüleik válásának következményeihez való alkalmazkodásáról szól.A kutatások egyértelműen tanusítják,hogy a gyermekeknek egy válás utáni helyzetben akkor a legjobb,ha mindkét szülőjük irányában fennmarad egy olyan meghitt,rutinszerü szülő-gyermek kapcsolat,mely nem a kényszerű „láthatáson” vagy „kapcsolattartáson”alapul,hanem amely védi őket a szülők közötti konfliktus romboló hatásától és amely a lehető legnagyobb mértékben megkíméli őket életminőségük jelentős romlásától.A Kanadában fennálló jelenlegi gyakorlattal és uralkodó társadalmi-jogi felfogással ellentétben,ha a szülők különválás után nem tudnak megegyezni a gyermekek elhelyezésében,akkor – a legújabb kutatások szerint – az a legjobb megoldás,ha a megosztott szülői felelősség jogi vélelmét mint eszközt veszik igénybe.Ez azt jelenti,hogy a gyermekek idejük min.40 %-át töltik mindegyik szülőjükkel. Ettől eltérni csak akkor lehet,ha valamelyik szülő veszélyt jelent a gyermekre. Vitatott esetekben az uralkodó alapmegoldás jelenleg az egyedüli fizikai szülői felügyelet elrendelése,melyre az apák/ritkábban anyák/ nagy mértékű távolléte,a szülők közötti konfliktus kiéleződése és a gyermekek életszínvonalának érezhető romlása jellemző.
A szülői felügyelet eldöntésének gyermek centrikus vizsgálata magába kell hogy foglalja a gyermek abuzus és a családon belüli erőszak kérdéseinek gondos mérlegelését is. Ugyanis, nem lehet mindent egy kaptafára húzni.Még akkor sem,ha tudjuk,hogy a vitás,sőt,még az ú.n.”nagy konfliktusos” esetekben is csak ritkán fordul elő olyan fajta „intim erőszak”,mely szükségessé tenné az egyik szülőnek a gyermek rutinszerű életéből egyedüli szülői felügyelet megítélése útján történő eltávolítását.A jelenlegi gyakorlat és az uralkodó társadalmi-jogi felfogás ellenére az egyedüli szülői felügyelet kimondása a gyermekeket nem védi meg a válás utáni erőszaktól és abuzustól.Bár nyilvánvaló,hogy a megosztott szülői felügyelet ellenjavallt a tényleges családon belüli erőszak eseteiben,a kutatások azt mutatják:a szülők közötti konfliktus felerősödik,ha a bíróság egyedüli fizikai szülői felügyeletet rendel el.Ilyenkor ott is erőszakra kerülhet sor,ahol azelőtt ilyesmi nem fordult elő. Ugyanis,az esetek több mint felében csak a válás után kerül sor az első bántalmazásra. Az újabb kutatások világosan bizonyítják, hogy a szülők közötti konfliktus megosztott szülői felügyeletet kimondó bírói határozat esetén csökken,mivel egyik szülőt sem fenyegeti gyerekeinek és szülői mivoltának elvesztése. Vitatott esetekben az elsődleges lakhelyre alapozott egyedüli szülői felügyelet jelenlegi rendszere – az uralkodó felfogással szemben – igenis, erőszaknak teszi ki a szülőket, gyermekeket egyaránt.
A legfrissebb kutatások erősen támogatják az egyedüli szülői felügyelet kaptafa-szerű alkalmazásától és „a győztes mindent visz”elvtől eltérő,a megosztott szülői felelősség irányába mutató elképzelés gyakorlatba történő átültetését. Ez a tanulmány az alábbi kutatási eredményekre próbálja meg leginkább felhívni a figyelmet:
1. Az egyedüli anyai szülői felügyelet gyakran szülői elidegenítést és az apa hiányát vonja maga után. Az apahiány viszont a gyermekre nézve káros következményekkel jár.A börtönviselt fiatalok 85 %-a apátlan; a középiskolából kimaradtak 71 %-a apátlan;az eltünt/csellengő gyermekek 90 %-a apátlan.Az apátlan fiataloknál gyakoribb a depresszió és öngyilkosság,bűnözés,promiszkuitás és a tizenéves terhesség,a magatartászavar,a könnyű illetve kemény drogok használata/Lásd a vonatkozó szakirodalmat!/.Ezek a tanulmányok azt is kimutatták,hogy az apátlan fiatalok gyakrabban válnak kihasználás és abuzus áldozataivá,mivel a válás következményeként kialakuló apahiánnyal általában együtt jár a gyermekek csökkent önérték tudata is/Parish,1987/.
2. A válással érintett gyermekek egyforma mennyiségű időt akarnak eltölteni szüleikkel és a megosztott szülői felügyeletet tekintik a számukra leginkább megfelelő megoldásnak. Ezeknek a gyermekeknek 70 %-a úgy gondolja,hogy idejük 50-50 %-os megosztása az ideális.Az ilyen életrendet követő gyermekeknek a válást követően is kitűnő marad a kapcsolatuk szüleikkel/Fabricius,2003/.
3. Egy nemrég készült nagyobb É-amerikai metaanalizis – melyben az egyedüli és a közös fizikai szülői felügyelet gyermekekre kifejtett hatását vizsgálták – kimutatta,hogy a közös szülői felügyelet alatt élő gyermekek minden alkalmazkodást mérő kritérium vonatkozásában lényegesen jobb eredményeket mutattak,mint az egyedüli szülői felügyelet alatt élő gyermekek/Bauserman,2002/.Bauserman a gyermekek alkalmazkodását hasonlította össze közös fizikai és közös jogi szülői felügyelet valamint egyedüli anyai vagy egyedüli apai szülői felügyelet esetén illetve ép családok esetében. Vizsgálta a gyermekek általános alkalmazkodását,családi kapcsolatait,önbecsülését,érzelmi és magatartási alkalmazkodását,válás-specifikus alkalmazkodását valamint a szülők közötti folytatódó konfliktus fokát és természetét. Az alkalmazkodás minden kritériuma tekintetében a közös fizikai szülői felügyelet alatt élő gyermekek sokkal jobban teljesítettek,mint az egyedüli szülői felügyelet alatt élők.”A közös szülői felügyelet alatt élő gyermekeknél kevesebb volt a magatartási és az érzelmi probléma,magasabb volt az önbecsülés,jobbak voltak a családi kapcsolatok és az iskolai teljesítmények is mint az egyedüli szülői felügyelet alatt élőknél”.A közös szülői felügyelet pozitív következményei még a „magas konfliktusos” párok esetén is nyilvánvalók voltak.
4. A szülők közötti konfliktus megosztott szülői felügyelet esetén idővel csökkent,míg egyedüli szülői felügyelet esetén tovább nőtt. A szülők közötti együttműködés megosztott szülői felügyelet esetén idővel megerősödött,egyedüli szülői felügyelet esetén lecsökkent. Bauserman metaanalízisének egyik kulcs fontosságú felfedezése az a váratlan magatartás minta volt,miszerint közös szülői felügyelet esetén a szülők közötti konfliktus lecsökkent,míg az egyedüli szülői felügyelet esetében megnövekedett. Minél kevésbé érzi magát fenyegetve egy szülő gyermekének és szülői szerepének esetleges elvesztése miatt,annál kisebb a valószínűsége egy esetleges erőszakos cselekedet bekövetkezésének.
5. Az Egyesült Államokban és Kanadában végzett kutatások egyaránt mutatják,hogy a házon kívül dolgozó anyák és apák manapság lényegesen több időt fordítanak gyermekeik gondozására mint azelőtt. A „Health Canada”által sponzorált egyik nem régen megejtett felmérés szerint a dolgozó anyák hetente átlagban 11,1 órát,míg a dolgozó apák hetente átlagban 10,5 órát töltenek gyermekeik gondozásával/Higgins és Duxbury, 2002/.A „Statistics Canada” szerint/Marshall,2006/ a férfiak – bár még kevésbé vállalkoznak elsődleges gyermekgondozásra – a legutóbbi évek során lényegesen megnövelték részvételüket benne. Mivel a nemek által gyermek gondozásra fordított idő tekintetében egyre inkább eltűnik a nemek közötti különbség,válás után a megosztott szülői felügyelet kezd normává válni azon szülők között,akik nem bonyolódnak bele egy,a gyermekeik egyedüli szülői felügyeletének jogáért folytatott pereskedésbe/Statistics Canada,2004/.
Bár a szülői felügyelet jogáért Kanadában folytatott pereskedések kimenetelére vonatkozó friss kutatások meglehetősen hiányosak,a bírósági iratoknak a Kanadai Igazságügyi Minisztérium által 1990-ben elvégzett elemzéséből kiderül,hogy vitás esetekben a szülői felügyeletet egyedül az anyáknak ítélték az esetek 77 %-ában,míg egyedül az apáknak csak az esetek 8,6 %-ában. Azt a tényt,hogy vitatott esetekben az egyedüli anyai szülői felügyelet a norma,némileg elhomályosítja az a tény,hogy a bírók és a kutatók is gyakran közös szülői felügyeletnek címkézik az olyan válás utáni elrendezést is,melyben a gyermekek az egyik szülő elsődleges gondozásában maradnak.A gyermek szemszögéből nézve ez a fajta de facto egyedüli szülői felügyelet sajnálatosan alkalmatlan,mivel gyakran az elsődleges gondviselők egyikének elvesztését eredményezi. Mind a vonatkozó nemzetközi egyezmények/pl.az ENSZ-nek a Gyermek jogairól szóló egyezménye/ szemszögéből,mind pedig a „Szülői felügyelet és kapcsolattartás reformjára alakult Közös Bizottság” 1998-ban közzétett jelentésének szemszögéből nézve az ilyen fajta válás utáni elrendezések alá ássák a gyermekeknek azt az alapvető igényét,hogy mindkét szülőjük aktívan és felelősséggel továbbra is részt vegyen az életükben.Kanada – a szülői felügyeletre vonakozó törvények és jogalkalmazás reformjának területén – az Amerikai Egyesült Államok egyes tagállamai,Ausztrália,Franciaország, Svédország és még jó néhány ország mögött kullog. Ugyanis,ezek az országok szülői felügyeletre vonatkozó törvénykezésük legfőbb szempontjává a gyermekeknek azt az igényét tették,hogy – a családi felállástól függetlenül - mindkét szülőjük felelősséggel részt vehessen az életükben.Itt,Kanadában viszont még mindig az egyedüli szülői felügyelet rendszere az uralkodó,kitéve ezzel a gyermekeket és más családtagokat az abuzus,a szülői elidegenítés és a depresszió kockázatának.
Ez a tanulmány a szülői felügyelet rendezésének kérdését a megosztott szülői felelősség felöl közelíti meg,mivel vitás esetekben ez kínál járható alternatívát az egyedüli szülői felügyelettel szemben. Ez a fajta megközelítés összhangban áll a kanadai családjogi törvénykezés reformjára alakult különböző speciális - országos és regionális,kormány- és civil - bizottságok jelentéseiben kinyilvánított alapvető célokkal: a szülők válása,elkülönülése esetén előmozdítani a gyermekek és szülők közötti tartalmas kapcsolat fennmaradását; bátorítani a szülők közötti együttműködést; csökkenteni a szülők közötti konfliktust és pereskedést.
A következőkben a szülői felügyelet rendezés megosztott szülői felelősségre alapozott modelljének kanadai változatát részletezzük:
Négy alappilléres megközelités a szülői felügyelet rendezésének kérdéséhez Kanadában
1. Megosztott szülői felelősség jogi vélelme/Közös fizikai szülői felügyelet megcáfolható vélelme a családjogban//első alappillér/ - Legyen jogi norma annak elvárása,hogy a szülők elkülönülése után is folytatódjon a meglévő szülő-gyermek kapcsolat!Vitás esetekben megosztott szülői felügyelet – azaz a gyermekek egyenlő időt töltenek szüleikkel – legyen a jogi vélelem,amennyiben nem áll fenn valóságos családon belüli erőszak vagy gyermek abuzus.Ez az elvárás világos vezérfonalat kínál a bíróknak, akik így nem fognak abba a helyzetbe kerülni,hogy erőszakmentes esetben – speciális szakértelem hiányában – ők döntsék el:mi a gyermek legfőbb érdeke.Ez az elvárás megőrzi a gyermekeknek mindkét szülőjükhöz fűződő tartalmas kapcsolatát, maximalizálja a szülői együttműködést és csökkenti a konfliktust, megelőzi a családon belüli komoly erőszakot és gyermek abuzust. Ez az elvárás arra fogja késztetni a szülőket,hogy tartózkodjanak a gyermekek szülői felügyeletének jogáért vívott,romboló hatású bírósági csatározásoktól. Ehelyett ösztönözni fogja őket arra,hogy részt vegyenek egy terápiás célzatú családi mediációban,melynek során együtt működve kialakíthatják kölcsönösen elfogadható szülői felügyeleti terveiket.A megosztott szülői felelősség megfelel az ép családokban jelenleg szokásos gondozási mintáknak is,mivel a kétszülős családokban élő anyák és apák többsége ma már megosztja egymás közt a gyermekgondozás mindennapos feladatait.
2. Szülői felügyeleti tervek,mediáció és – magas-konfliktusos esetekben – támogatás, beavatkozás: ez a második alappillér jogi normává,törvényes elvárássá emeli azt,hogy a szülők – még mielőtt sor kerülne a válás utáni szülői felügyelettel kapcsolatos bármilyen bírósági meghallgatásra – közösen kialakítsanak egy szülői felügyeleti tervet.Így a bíróság szerepe csupán a már kialakított terv „ratifikálására”korlátozódna. Közvetlen tárgyalás,szülői továbbképző programok, bírósághoz kötődő- vagy független mediáció vagy ügyvédek közötti tárgyalások segítségével kialakítható egy olyan részletes szülői felügyeleti terv,mely körvonalazná azokat a szülői felelősségeket,melyek megfelelnek a gyermekek szükségleteinek Mindez még az ügy bírósági szakaszba érkezése előtt!A megosztott szülői felelősség jogi vélelme mint főtámasz mellett a mediáció lehetne az az eszköz,melyen keresztül a szülőket támogatni lehetne egy gyermek centrikus szülői felügyeleti terv kialakításában.Az erősen konfliktusos párokokat terápiás beavatkozással lehetne segíteni abban,hogy hosszabb távon a szülői felügyelet tekintetében barátibb megoldásokat találjanak.
3. Harmadik alappillér: megosztott szülői felügyeletre/gondviselésre nevelés. Ezt már a középiskolákban el kellene kezdeni,majd hirdetni kellene a házasságra felkészítő tanfolyamokon és a válófélben lévők számára. Továbbá:lényeges eleme kellene legyen minden,a szülők továbbképzését és támogatását szolgáló,sokak által erősen igényelt felnőtt nevelési programnak.A közoktatásban és felnőtt képzésben népszerűsíteni kellene a megosztott szülői felügyelet/gondoskodás különböző modelljeit,beleértve a „nagy-konfliktusos” párokra méretezett speciális modelleket is. Ezzel ki lehetne váltani azt a jelenleg uralkodó magatartásformát,amikor a szülő egyoldalú jogi előnyök elérésére koncentrál annak érdekében,hogy elnyerje a gyerekek egyedüli szülői felügyeletének jogát és ezáltal ő legyen a „győztes”.
4. A szülői felügyelet gyakorlásának bírói rendezése megállapított abuzus eseteiben; a megosztott szülői felelősségre vonatkozó bírósági határozatok végrehajtása/negyedik alappillér/. – A megosztott szülői felelősség megdönthető vélelme azt jelenti,hogy a családon belüli erőszak bizonyított esetei kivételt képeznének. Azokban az esetekben, amelyekben a gyermekek szülői felügyeletével közvetlen kapcsolatban bűncselekményre – pl.testi sértésre,nemi erőszakra – került sor vagy azokban az esetekben,amikor egy hivatalos gyermekjóléti hatóság/gyámhatóság megállapítja, hogy a gyermeknek egyik vagy mindkét szülőjével szemben védelemre van szüksége,bíróság határoz a szülői felügyeletről.Ilyen esetekben – érvel Jaffe et al./2006/ - az lehet a helyes,ha – a potenciális ártalom miatt - az egyik vagy mindkét szülő csak korlátolt vagy semmilyen kapcsolatban sem áll gyermekeivel.A szülői felügyelet azon vitás helyzeteiben,amikor állitólagos testi sértés,nemi erőszak stb. esete forog fenn szükség van egy alapos,kellően tájékozott,gyors,átfogó gyermekjóléti/gyámhatósági szakvéleményre. Büntetőjogi eljárás kezdeményezése azon családtagok ellen,akikről azt állítják,hogy erőszakos cselekményt követtek el bármelyik családtag ellen,csakúgy mint azok ellen, akikről kiderült,hogy hamisan vádaskodtak, az elkövetők felelősségre vonását és büntethetőségét eredményezné.Az ilyen esetekben a családjogi bíróság megtartaná hagyományos szerepét a szülői felügyelet rendezése tekintetében.
Forrás: http://www.fira.ca/cms/documents/181/ChildCustody.Kruk.Fullpdf.pdf
Fordította:Keresztes Csaba 2009 www.keresztescsaba.gportal.hu www.keresztescsaba.hu
csabakeresztes@freemail.hu
Keresztes Csaba
Biztosítsa a törvény az egyenlő időtartamú szülői felügyeletet!
Írta: Bill Harrington Fordította: Keresztes Csaba
22 éven belül immár harmadszor Washington Állam vezeti az amerikai nemzetet a családjogi reformok területén.Ugyanis a Bíróságok Adminisztratív Irodája közzétette jelentését arról, hogy Washington Államban mennyi időt töltenek szüleikkel a különélő szülők gyermekei.Az USA-ban ez az első olyan felmérés,mely részletezi a szülői felügyeleti idő válás utáni megoszlását a gyermekek,anyák és apák vonatkozásában.Az adatokat esetről esetre,megyéről megyére gyűjtötték össze.
A bírósági iratokból – meglepő módon – az derül ki,hogy a válással érintett gyermekek 46 %-a szülői felügyeleti idő min.35 %-át biológiai apjával tölti.Válás után a bíróságok a szülői felügyeleti időt hosszabb időtartamokra bontva szokták megosztani a szülők között,mert az érdemi szülői felügyelethez min.30-35 % idő szükséges.Ez egyébként kb.300 %-kal jobb eredmény annál,mint amit 1987-ben,a „Szülői felügyeletről szóló törvény”/Parenting Act/ elfogadásakor bárki is elvárhatott volna.Ha valakinek valaha is kétséges lett volna,most maga is láthatja,hogy Washington Állam hivatalosan is a megosztott szülői felügyeletet favorizáló állam az USA-n belül,mert leginkább ezt a megoldást szorgalmazza a szülők különválásával érintett családok számára.
Washington Állam volt az első az USA-ban,amelyik már 1987-ben megkövetelte a válófélben lévő szülőktől,hogy válóperi keresetükhöz csatoljanak egy részletes gondozási-nevelési „menetrendet” tartalmazó „Szülői felügyeleti tervet”/Parenting Plan/.Ezt követően az USA több mint 30 állama átvette ezt a családjogi „újítást”.1991-ben újabb reform következett: Washington Állam Szociális és Egészségügy Minisztériuma kifejlesztette és az USA-ban először „rendszerbe állította” az „Apasági nyilatkozatot” az olyan apák részére,akik nem voltak házasok és akiknek nem is volt szándékukban valaha is házasságot kötni.A bírósági hivatalnokok megdöbbenve és meglepetve tapasztalták,hogy a leendő apák önként és lelkesen szolgáltattak információt a gyermek tartásdíjakra vonatkozó bírósági határozatok elkészítéséhez.
Az egyik legfontosabb kérdés azonban továbbra is az marad: válás után a szülői felügyeleti időből mennyi időt töltenek a gyermekek az apjukkal.Erre vonatkozóan vessünk egy pillantást a fenti jelentés tényleges adataira állami- és megyei szinten.
King és Pierce megyékben ez a szám 50 %,Snohomish megyében 49 %,azaz magasabb mint az állami szinten tapasztalt 46 %.Legmagasabb arányszámot Whatcom/66 %/ és Skagit/59 %/ megyékben,legkisebbet Yakima megyében/28 %/ találtak.
A jelentést illetve tanulmányt örömmel üdvözölték a különböző apajogi civil szervezetek és megosztott szülői felügyeletért harcoló aktivisták és azt annak alátámasztására használták, hogy mennyire szükséges Washington Államban egy olyan családjogi törvény,amely főszabályként mondja ki a megosztott szülői felügyeletet. Jim Kastama szenator SB 5342 sz. alatt beterjesztett ugyan egy erre vonatkozó törvény javaslatot,azonban az már az első illetékes bizottságnál elbukott.
A Washington Államra vonatkozó 46 %-os átlag egy óriási szám.Ámbár a válással érintett gyermekeknek egy másik,kb.30 %-nyi csoportjánál az apák és anyák kapcsolattartása/szülői felügyelete?/ a bírói önkény miatt csak a szokásos minden második hétvégére korlátozódik. Ezekben az esetekben az igencsak korlátolt idejű kapcsolattartás miatt az apák és anyák inkább nagybácsiknak és nagynéniknek érzik magukat,semmint felelősségteljes,valódi szülőknek.Ennek a „megoldásnak”a gyermekek a legnagyobb vesztesei.Ezeknek a szülőknek új törvényre van szükségük,hogy elkerülhessék azokat a bírói döntéseket,melyek csak „győztest” és „vesztest” ismernek.
A jelentésben közölt adatok közül a legfigyelemreméltóbb és leginkább pozitív kicsengésű az,hogy az esetek 93 %-ában a szülői felügyelet rendezésére vonatkozó végleges döntés a szülők kölcsönös megegyezésén alapul.Ez azt jelenti,hogy a jó anyákat és a jó apákat egyazon valóságos szempont vezeti cselekedeteikben: a gyerekeknek két felelősségteljes,elkötelezett szülője volt a válás előtt,ezért így kell ennek maradnia a válás után is.Ezek a jó szülők mind a társadalom,mind pedig a bíróságok számára egy pozitív és hangos üzenetet közvetítenek.
Sajnálatos,hogy választott bíróink,kinevezett bírósági tisztségviselőink és családjogi ügyvédeink – úgy tűnik – megrekedtek az 1987-es szinten. Amikor még nem érvényesült a „Szülői felügyeletről szóló törvény” pozitív és bátorító kisugárzása és a „Zsenge évek” dogmája/Tender Years Doctrine/ uralta a családjogi törvénykezés gyakorlatát.
A válással érintett gyermekekre vonatkozó adatok képezik a társadalom statisztika leggyengébb pontjait. Apátlan családokból származik a középiskolából kimaradó fiatalok és a teherbe esett tini korú lányok 70 %-a,a fiatalkorú fiúk javító-nevelő intézeteiben,börtöneiben ülők 80-85 %-a,a börtönre ítélt férfiak több mint 90 %-a.A társadalom óriási árat fizetett azért,amiért az apákat igyekezett távol tartani gyermekeiktől. Most láthatjuk: a jó apák harcolnak azért,hogy továbbra is részesei lehessenek gyermekeik életének és ezáltal javítsák gyermekeik életkilátásait.
Eljött az ideje,hogy a válással érintett gyermekek számára – szüleik válása után – törvényileg legyen biztosítva a mindkét szülőjük általi további gondviselés. Feltéve,ha olyan családból jönnek,ahol jogilag mindkét szülőjük rátermett, alkalmas szülő. Itt az ideje annak,hogy gátat vessünk a gyermekek egyik szülőjüktől – leggyakrabban apjuktól – való elválasztásának. Ennél sokkal jobb a mi általunk szorgalmazott megoldás!
Megjegyzés: A szerző,Bill Harrington 30 éve apajogi aktivista,az Egyesült Államok Gyermek- és Családjóléti Bizottságának volt tagja
Forrás: The Seattle Times,Wednesday,February 25,2009
http://seattletimes.nwsource.com/cgi-bin/PrintStory.pl?document_id=20087...
www.keresztescsaba.gportal.hu www.keresztescsaba.hu csabakeresztes@freemail.hu
Keresztes Csaba
Közös fizikai szülői felügyelet: okos megoldás vagy problémás módszer?
Írta: Roz Zinner mediator /Maryland,USA/ Fordította: Keresztes Csaba
Kérdés: Férjem és én külön élünk.A gyermekek minden második hétvégén férjem lakásán vannak.Nemrég – amikor már úgy látszott,hogy vége a zűrzavarnak – férjem előállt azzal,hogy közös szülői felügyeletet akar.Mit tegyek?
Válasz: Ne essen pánikba! Először is, tudja meg,hogy férje a „jogi” vagy a „fizikai” szülői felügyeletet akarja megosztani.Akármelyiket is akarja,az akár egy pozitív előrelépés is lehet.Hogy az új felállás Önök és a gyermekek számára működni fog-e,az sok tényezőtől függ.Ezeket a tényezőket lejjebb majd sorra vesszük.
Mi a különbség a „jogi” és a „fizikai”szülői felügyelet között?
A fizikai szülői felügyelet azt jelenti,hogy a szülőnek joga van arra,hogy a gyermekek ténylegesen vele együtt,az ő háztartásában éljenek.Közös fizikai szülői felügyelet esetén a gyermekeknek két elsődleges lakhelye/primary residences/ van,még akkor is,ha nem egyforma időtartamot töltenek az egyes lakhelyeiken.Közös jogi szülői felügyelet megosztott felelősséget jelent,függetlenül attól,hogy a gyermekek hol élnek.Ilyenkor a szülők a fontosabb kérdéseket – mint pl.milyen iskolába járjanak a gyermekek,milyen vallás előírásai szerint neveljék őket stb. – megbeszélik egymással és döntéseiket közösen hozzák.Gyakran előfordul,hogy a válófélben lévő párok a közös szülői felügyelet egyik típusát megosztják egymással,míg a másik típusát nem.
Mik az előnyei a közös szülői felügyeletnek?
1. Mindkét szülő háztartásában élve a gyermekek erős kapcsolatot tarthatnak fenn mindkét szülőjükkel. – Azok az apák,akik megosztják a fizikai szülői felügyeletet az anyákkal,általában sokkal több időt töltenek gyermekeikkel.Ez az anyáknak is jól jön, mert nekik is szükségük van arra,hogy időnként mentesüljenek az egyedüli szülői felügyelet terheitől.Ha mindkét szülő a gyermekek elérhető közelségében van,a gyermekek élvezhetik azt a pótolhatatlan és egyedülálló adományt,amelyet a mindkét szülő által nyújtott irányítás,fegyelmezés és szeretet jelent számukra.Mellékesen,a gyermekek így azt is megtapasztalhatják,hogy a férfiak is tudnak gyermeket gondozni és a nők is tudnak felelős vezetőként viselkedni.
2. A gyermekeknek csak hasznuk származik abból,ha a szülők közötti viszonyt az együttműködés és nem a szülői felügyeletért folytatott, szűnni nem akaró ellenségeskedés jellemzi. – Még ha Ön nagyon haragszik is a másikra a kapcsolat megromlásáért,ettől még a közös gyermekek vonatkozásában képes lehet az együttműködésre.Ha Ön el tudja viselni a közös fizikai szülői felügyelettel járó kényelmetlenségeket,megnőnek az esélyei annak,hogy Ön és az EX mindketten elégedettek legyenek és kisebb lesz a valószínűsége annak,hogy ismételten a bírósághoz forduljanak.Együttműködés esetén a gyermekeknek kisebb lesz a lehetőségük arra,hogy kijátsszák egymás ellen a szüleiket.Továbbá,a gyermekek megtanulják,hogy még a fájdalmas,komoly konfliktusokat is kulturált módon rendezni lehet.
3. Megosztott fizikai szülői felügyelet esetén a gyermekek „normális időt” töltenek mindkét szülőjükkel. – Ha az anyáknak egyedüli szülői felügyeleti joguk van,a „vasárnapi apukák” gyakran költséges tevékenységekkel és drága ajándékokkal kedveskednek gyermekeiknek,hogy pótolják az elveszett időt.Ezzel viszont megbántják az anyákat,mivel rájuk esik a gyermeknevelés kevésbé látványos és kevésbé hálás része: a kordában tartás és fegyelmezés.Ha a gyermekek részben az egyik szülővel,részben a másikkal élnek együtt,akkor ezek az igazságtalanságok minden valószínűség szerint fel sem merülnek.
4. A közös fizikai szülői felügyelet csökkenti vagy akár meg is szünteti a gyermekeknek azt a traumatikus veszteség és visszautasítottság érzését,amelyet az egyik szülő elköltözése vált ki bennük. – Ha a gyermekeknek megengedjük,hogy továbbra is mindkét szülőjükkel kapcsolatban maradhassanak,minden valószínűség szerint könnyebben fel tudják dolgozni a szülők válását és jobban oda tudnak figyelni a teljes embert,maximális erőbedobást igénylő,tulajdonképpeni feladatukra: a „menetrendszerinti” felnövekvés,felnőtté válás folyamatára/Vesd össze:”Anyu háza,Apu háza” –Írta:Isolina Ricci/
5. Közös szülői felügyelettel a gyermekek anyagilag is jobban járnak. – Statisztikai adatok tanúsága szerint a közös szülői felügyelettel rendelkező apák 75 %-a fizeti rendesen és rendszeresen a gyermektartásdíjat,míg ahol a volt feleségnek egyedüli szülői felügyelete van,ez a szám csak 46 %.
Mik a hátrányai a megosztott szülői felügyeletnek?
1. A gyermekek mindennapi élete ping-pong labdákra emlékeztethet. – Ez különösen akkor igaz,ha nincs egy előre megtervezett állandó „menetrend”/napirend, hetirend,szülői felügyeleti terv stb./ és a gyermekek rendszertelenül ide-oda mozognak,hurcolkodnak szüleik pillanatnyi igényeinek megfelelően.Nagy általánosságban kijelenthető:minél zsengébb korú a gyermek,annál gyakrabban igényli a szülőkkel való kapcsolatot,míg egy középiskolás vagy ennél idősebb gyermek jobban élvezi és jobban tűri,ha esetenként hosszabb időt tölt el hol egyik,hol pedig másik szülőjével.Ha Önnek több gyereke van,akiknek életkoruktól függően más és más szükségleteik vannak,bizony elég nehéz egy olyan „menetrendet”/szülői felügyeleti tervet/ összehozni,amely mindegyik gyermek igényeinek megfelel.
Márpedig,ha az egyes gyermekek különböző fejlődési,nevelési és társas szükségleteit nem vesszük kellőképpen figyelembe,annak csak kapkodás,zűrzavar lesz a következménye.Pl. tanulási nehézségekkel küszködő gyermekek számára nehezebb jól megszervezni a tanulást,ha kénytelenek ingázni két otthon között.Ha mindkét szülő,külön-külön kiséri figyelemmel a gyermekek iskolai feadatait,az ellenőrzésben könnyen lyukak támadhatnak.Ilyenkor gyakran elhangzik:”Azt hittem,hogy Te már átvetted a matek feladatot a gyerekkel!”
2. A megosztott szülői felügyelet esetleg azt a pszichológiai hatást kelti a gyerekben, hogy az ő életéből hiányzik a /szülői/ kontrol és káosz veszi őt körül – Kiszámíthatóság és állandóság segít a gyermekeknek abban,hogy kifejlődjön bennük a bizalom és önbizalom illetve az a képesség,hogy készek legyenek ésszerű kockázatokat vállalni.Ha a gyermekek azt tapasztalják,hogy az élet kiszámíthatatlan vagy akaratuktól,ellenőrzésüktől független,akkor nagyon valószínü,hogy magatartási zavarok és szomatikus tünetek alakulnak ki náluk vagy depresszióba esnek.
3. Két külön lakhely fenntartása sokkal többe kerül – Mindent meg kell kettőzni: ruhát,bútort és egyéb szükséges eszközöket.
4. Ha a szülőknek korábbi kapcsolatukkal,házasságukkal összefüggő,megoldatlan problémáik vannak,a megosztott fizikai szülői felügyelet igénye csak tovább ronthatja a szülők közötti viszonyt – Ugyanis,ez esetben a mindennapi tevékenységekkel kapcsolatban is állandó vitákra és nézeteltérésekre lehet számítani.A kényszerű kapcsolattal együttjáró torzsalkodások csak növelik a szülőkben már addig is felgyülemlett fájdalmat és haragot egymás iránt.Ezzel ellentétben,ha csak az egyik szülő rendelkezik szülői felügyeleti joggal és a másik csak kapcsolattartási joggal,a volt házastársak közötti érintkezés – és ezzel együtt a közöttük kialakuló veszekedés esélye - minimális szinten tartható.Arról nem is beszélve,hogy egyedüli szülői felügyelet esetén mindkét szülő nagyobb szabadságot élvez,ami viszont megkönnyíti további életük újraszervezését
Milyen tényezőket kell figyelembe venni,mielőtt a közös fizikai szülői felügyelet mellett döntenénk?
• Mekkora volt az egyetértés vagy nézeteltérés a szülők között a gyereknevelés kérdéseiben házasságuk fennállása során?
• Mennyire erősen hisznek a szülők a közös fizikai szülői felügyelet sikerében? Mennyire motiváltak ezen cél elérése érdekében?
• A gyermekek életkora,szükségleteik,személyiségük
• Anyagi-pénzügyi helyzet
• A szülők érzelmi alkalmazkodási szintje a válást megelőzően
A megosztott fizikai szülői felügyelet akkor sikeres ha:
• A szülők képesek egymással udvarias és tisztességes „business-partneri” viszonyt ápolni
• A cselekvési programokat,szülői felügyeleti terveket,”menetrendeket” a gyermekek szükségleteinek és életkori sajátosságainak megfelelően alakítják ki
• A „menetrendek” kiszámíthatóak és állandóak,de mégis elég rugalmasak ahhoz,hogy - ha körülmények megkívánják - változtatni lehessen rajtuk
• A szülők földrajzilag közel laknak egymáshoz
• A szülők vigyáznak arra,hogy egymást támogassák,nem pedig aláássák,függetlenül attól,hogy mit éreznek egymás iránt
• A szülők elegendő anyagiakkal rendelkeznek ahhoz,hogy két teljes otthont/lakhelyet/ tartsanak fenn
Hogyan juthatunk el egy tisztességes megegyezéshez?
A válási mediálás/= közvetités/ kínálja a legjobb keretet ahhoz,hogy egy szülői felügyeleti egyezség/”menetrend”/ kisebb és nagyobb részleteit megvitassuk és kitárgyaljuk.Ezzel ellentétben, a mi ellenérdekekre alapozott jogrendszerünk arra késztet bennünket,hogy szálljunk harcba egymással és helyettünk illetve felettünk ügyvédek és bírók egyezkedjenek és hozzanak ránk vonatkozó döntéseket.Ez a jogi út nekünk anyagilag és érzelmileg is nagyon sokba kerülhet.Ugyanis,ha egyszer beindul a követelések és vádaskodások sora,igencsak nehéz lesz egyezségre jutni.Arról nem is beszélve,hogy az uszítás légköre nem alkalmas hosszútávú kölcsönös jóindulat kialakítására.
A mediátorok speciálisan képzett szakemberek,rendszerint jogi vagy mentálhigiénés háttérrel. Ők segítik a párokat abban,hogy - az egymással szembeni gyűlölködést és sérelmeket háttérbe szorítva - a gyermekekkel és az anyagiakkal kapcsolatos konfliktusaikat megoldhassák.A mediáláskor maguk a szülők hozzák meg azokat a szülői egyezségre vonatkozó fontos döntéseket,melyek leginkább szolgálják az egész család érdekeit.
Közös szülői felügyelet: igen vagy nem?
A válás/elkülönülés egy krízis,mely fejetetejére állítja addigi életünket.Sokszor egy rossz álomnak tűnik,amelyből szeretnénk mielőbb egy szebb valóságra ébredni.Ilyenkor annyi fontos döntést kell hoznunk!Ezek közt is talán a legfontosabb a szülői felügyeletre vonatkozó egyezség,hiszen – tudjuk – a következő 20 évben kell együtt élnünk vele.Hogy a közös fizikai szülői felügyelet egy okos megoldás vagy egy problémás módszer,azt kinek-kinek a sajátságos helyzete fogja eldönteni.
Egy dolog viszont biztos: bármelyik tipusú szülői felügyelet mellett is döntünk, a gyermekek szempontjából az lesz a jobb,melyben legkisebb a konfliktus a szülők között.
Forrás: Roz Zinner,LCSW-C www.mediate-divorce.com Maryland Articles and Resources
Fordította: Keresztes Csaba www.keresztescsaba.gportal.hu csabakeresztes@freemail.hu
Keresztes Csaba
http://keresztescsaba.gportal.hu/gindex.php?pg=11976507&nid=4907441
Keresztes Csaba
A szülői felügyelet tipusai Amerikában
Mi a különbség a „jogi” és a „fizikai” szülői felügyelet illetve az „egyedüli” és a „közös”szülői felügyelet között?
Fizikai szülői felügyelet
A fizikai szülői felügyelet azt jelenti,hogy a szülőnek joga van arra,hogy a gyermek vele éljen.Az Egyesült Államok egyes államaiban a bíróság közös fizikai szülői felügyeletet itél meg,ha a gyermek jelentős mértékű időt tölt el mindkét szülőjével.A közös fizikai szülői felügyelet legjobban akkor „működik”,ha a szülők viszonylag közel laknak egymáshoz. Ilyenkor kisebb a gyermekekre nehezedő stress és lehetőség kínálkozik egy normálisnak mondható életvitel kialakítására és fenntartására.
Ahol a gyermek főként az egyik szülőjével él,míg a másikkal csak „kapcsolatot tart”,általában annak a szülőnek,akivel a gyermek leginkább együtt él,”egyedüli” fizikai szülői felügyeleti joga van,míg a másik szülőnek kapcsolattartási joga van.
Jogi szülői felügyelet
A jogi szülői felügyelet azt jelenti,hogy a szülőnek joga és kötelessége,hogy a gyermek felnevelésével kapcsolatban döntéseket hozzon.A jogi szülői felügyelettel rendelkező szülő döntéseket hozhat pl.a gyermek iskoláztatásával,vallásoktatásával és egészségi állapotával kapcsolatban.Sok államban a bíróság rendszeresen közös jogi szülői felügyeletet itél meg,ami azt jelenti,hogy a döntéshozatalt a szülőknek meg kell osztaniuk egymás között.
Ha Ön közös jogi szülői felügyelet esetén kizárja a másik szülőt a döntéshozatal folyamatából,a másik szülő bírósághoz fordulhat.Kérheti a bíróságot:szerezzen érvényt a közös jogi szülői felügyeletre vonatkozó egyezségnek.Ilyenkor nem valószínű,hogy Önt pénzbírsággal sújtják vagy netán börtönbe zárják.Ámde bizonyára kellemetlen lesz ez Önnek és további súrlódásokhoz vezet Ön és a szülőtársa között,ami viszont feltétlenül rossz hatással lesz a gyermekekre.Mindezen túlmenően sokba is kerülhet ez Önnek,ha ügyvédeket is be kell vonni ebbe a csetepatéba.
Ha úgy gondolja,időközben olyan körülmények merültek fel,melyek ellehetetlenítik a közös jogi szülői felügyeletet/pl.a mási szülő nem beszéli meg Önnel a fontos döntéseket,esetleg visszaél helyzetével stb./,bírósághoz fordulhat és egyedüli jogi szülői felügyeletért folyamodhat.A legtöbb államban azonban a közös jogi szülői felügyeletet részesítik előnyben.Ezért Önnek meg kell majd győznie a bírót arról,hogy az Ön esetében az egyedüli jogi szülői felügyelet szolgálja leginkább a gyermek érdekét.
Egyedüli szülői felügyelet
Egy szülőnek lehet egyedüli jogi szülői felügyeleti joga vagy egyedüli fizikai szülői felügyeleti joga.A bíróságok általában habozás nélkül az egyik szülőnek itélik meg az egyedüli fizika szülői felügyeleti jogot,ha a másik szülő alkalmatlan szülőnek tűnik pl.alkohol- vagy kábítószerfüggő vagy új partnere alkalmatlan vagy a gyermeket veszélyezteti vagy elhanyagolja stb.
Mindazonáltal,a legtöbb államban a bíróságok kezdenek elmozdulni az eddigi gyakorlattól,miszerint az egyik szülőnek ítélik meg az egyedüli szülői felügyeleti jogot. Ehelyett arra törekszenek,hogy megnöveljék az elvált apák szerepét gyermekeik életében. Még ott is,ahol a bíróságok egyedüli fizikai szülői felügyeletet itélnek meg,fenntartják a felek közös jogi szülői felügyeletét és a fizikai szülői felügyeleti joggal nem rendelkező szülő méltányos és tartalmas kapcsolattartási „menetrendet” élvez. Ennél a felállásnál a szülők közösen hozzák meg a gyermek felnevelésével kapcsolatos döntéseket. Ámde az egyik szülőt tekintik elsődleges vagy fizikai gondviselőnek,míg a másik csak kapcsolattartási jogokkal rendelkező szülőnek számít.
Érthető,ha Ön és volt társa között ellenséges érzület áll fenn. Mégis,az tűnik a legjobb megoldásnak,ha Ön nem törekszik az egyedüli szülői felügyelet jogának elnyerésére. Kivéve,persze,ha a másik szülő közvetlen veszélyeztetést jelent a gyermek számára. Ez utóbbi esetben is a bíróságok meg szokták ítélni a felügyelet/ellenőrzés/ melletti kapcsolattartást és fenntartják a közös jogi szülői felügyeletet.
Közös szülői felügyelet
Különélő szülők közös szülői felügyeleti joggal vagy másképpen megosztott szülői felügyeleti joggal rendelkeznek,ha megosztják döntéshozói felelősségeiket és/vagy a fizikai ellenőrzést és felügyeletet gyermekeik vonatkozásában. Közös szülői felügyelet állhat fenn,ha a szülők elváltak,különváltak,nem élnek már együtt vagy akár nem is éltek soha együtt. A közös szülői felügyelet változatai a következők:
• közös jogi szülői felügyelet
• közös fizikai szülői felügyelet/ahol a gyerekek jelentős mennyiségű időt töltenek mindkét szülővel/ vagy
• közös jogi és fizikai szülői felügyelet.
Gyakori,hogy azok a párok,akik megosztják a fizikai szülői felügyeletet,megosztják a jogi szülői felügyeletet is. Ennek fordítottja már kevésbé jellemző.
Közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezségek
Amikor a szülők megosztják a szülői felügyeletet,rendszerint kidolgoznak egy „menetrendet”,amely leginkább illeszkedik munkahelyi követelményeikhez, lakásviszonyaikhoz és a gyermekek szükségleteihez. Ha a szülők nem tudnak a „menetrendben” megegyezni,a bíróság fogja azt meghatározni.A gyakorlatban leginkább az terjedt el,hogy a gyermekek heti váltásban „ingáznak” szüleik házai vagy lakásai között.De vannak a közös fizikai szülői felügyeletre vonatkozó más megoldások is.Például:
• havonkénti,6 hónapos időtartamok szerinti vagy évenkénti váltás
• hétvégeken,ünnepeken az egyik szülőnél vannak a gyerekek,hétközben a másik szülőnél.
Még olyan közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezség is létezik,amikor a gyerekek a közös családi házban vagy lakásban maradnak,míg a szülők váltakozva ki-be költöznek. Amikor a szülők nem a gyerekeikkel laknak,saját külön otthonaikban tartózkodnak.Ezt a fajta megoldást „madárfészek” tipusu szülői felügyeletnek nevezik.
A közös szülői felügyelet előnyei és hátrányai
A közös szülői felügyelet előnyének számít,hogy biztosítja a gyermekek számára a mindkét szülőjükkel való folyamatos kapcsolatot és a mindkét szülőjük általi gondviselést. Ugyanakkor lehetőséget biztosít arra is,hogy a szülői felügyelet terhei igazságosabban oszoljanak meg a szülők között.
Természetesen,vannak hátrányai is:
• a gyermekeknek ide-oda kell ingázniuk
• ha valamelyik vagy mindkét szülő nem hajlandó együtt működni vagy rossz szándék vezeti ő/ke/t,akkor ez rendkívül negatív hatással lehet a gyermekekre
• két családi ház vagy lakás fenntartása a gyermekek részére meglehetősen költséges lehet.
Amennyiben Ön közös szülői felügyeletet élvez,ajánlatos a gyermekekkel kapcsolatos költségeiről egy részletes és rendszerezett pénzügyi könyvelést vezetnie. Tartsa meg élelmiszer- vagy ruhavásárlási,iskolai vagy iskolán kívüli programokra,egészségügyi ellátásokra vonatkozó stb. számláit..Ugyanis,elképzelhető ,egy napon az Ön EX-e előáll azzal,hogy Ő több pénzt költött a gyermekekre mint Ön és követeli a különbözetet.Ez esetben a bíró méltányolni fogja az Ön pénzügyi nyilvántartásait.
Forrás: www.nolo.com/article.cfm/pg/2/objectId Fordította: Keresztes Csaba /2009/
www.keresztescsaba.hu www.keresztescsaba.gportal.hu
csabakeresztes@freemail.hu
Keresztes Csaba
A „Medea komplexus” és a „Szülői elidegenítés szindroma”
Amikor az anyák károsítják lányaik azon képességét,hogy szeretni tudjanak egy férfit
Írta:Gordon, Robert M. Fordította:Keresztes Csaba
/kivonatos ismertető/
A válófélben lévő anyáknál tapasztalható „Szülői elidegenítés szindromá”-t/PAS/ gyakran az ú.n.”Medea komplexus” okozza. A PAS egy anyának a bosszúja és agressziója a volt férjjel szemben. Ilyenkor az anya megfosztja volt férjét a gyerekeitől és a gyermekeket „agymosásban” részesíti. A gyerekekbe bele programozza,hogy vegyék át tőle és tegyék magukévá az ő saját, apjukról alkotott negatív képét és megítélését. Ez a programozás a gyerekekben egy legbelső és alapvető meggyőződéssé válik,ha már kora gyermekkorban elkezdődik. Később,a felnőtt korban – ha rákérdezünk ezen meggyőződés igazságára vagy hamisságára – kiderül,hogy ezeknek a személyeknek a valóságérzékével valami nagyon komoly baj van.
Tanulmányok kimutatták,hogy a fiúk személyiség fejlődését rendkívüli módon károsítja,ha olyan anyák mellett nőnek fel,akik ellenséges érzülettel viseltetnek apjuk – férfiúi azonosság tudatuk forrása – iránt. De az anyák által a lányokon elkövetett agymosás is különösen hatásos lehet,mivel a lányok az anyjukkal azonosulnak. Ha egy anya megmérgezi lányának apja iránti szeretetét,egyúttal meggátolja lányánál azon képesség kialakulását is,hogy érett szerelemmel szeretni tudjon valaha is egy férfit. A gyermekkorukban agymosásban részesült felnőttekben nem feltétlenül jelentkezik ez mint probléma,mert sajátos védekező mechanizmusok óvják őket a tudatosulástól.
Mi késztethet egy anyát arra,hogy ilyet tegyen saját gyermekeivel szemben?
Talán Medea története segít nekünk megérteni az indítékokat. A görög dráma célja nemcsak a szórakoztatás volt,hanem az is,hogy katarzist – lelki megtisztulást,lelki megújulást,gyógyírt – nyújtson a közönség kollektív,kimondatlan sérelmeire és fájdalmaira. Ezek a klasszikus történetek csodálatosan szépen fejezik ki azokat a mély emberi konfliktusokat,melyek áthatják egész lelki életünket,jellemzik egyetemes emberi mivoltunkat. Az i.e. 400 körül írt történet arról szól,hogy az égő szerelem miként alakul át oly annyira izzó gyűlöletté,hogy Medea megölje saját gyermekeit.Csupán azért,hogy megfizessen férjének, amiért megcsalta őt. Medeát boldoggá teszi,hogy ily módon árthatott hűtlen szerelmének.
Medea egy példa a nőknél tapasztalható gyűlölet egyik sajátos formájára. Medea belső élménye keveréke a sértettség érzésének – egy olyan érzésnek,amely képzelt nyilvános megalázássá terebélyesedik – és a jogosság érzésének.
Pszichológiai szempontból külön figyelmet érdemel a jogosság érzése: jogosság,mert „ rosszat tenni merészelt velem”.Ez a fajta „jogosság” érzése gyakori velejárója a gyűlöletnek és a gyűlölet alapú haragnak. Valószínű,hogy ez egyrészt az önfenntartás ösztönéből ered/”Velem olyan csúnyán bántak,hogy nekem jogom van…”/,másrészt valamiféle jellembeli fogyatékosság következménye lehet. Elképzelhető,hogy ez utóbbi a dühös anyával való azonosulás gyerekkori élményén alapszik. Akkoriban ugyanis a dühös anya mindent megengedhetett magának,amikor dühét akarta kifejezni a gyerekkel szemben. Ráadásul, tette mindezt anélkül,hogy később a bűntudat és lelkiismeret furdalás legkisebb jelét is adta volna!
A magas-konfliktusos válás pathológiájának egyik pszichodinamikus modellja úgy tekinti a „Medea-anyát” mint egy narcisztikusan megsebzett,elkeseredett,függésben lévő nőt,aki megpróbálja elvágni a szülő-gyermek kapcsolatot. Ugyanis,ezzel akarja megbosszúlni azt a sérelmet,melyet neki egy számára fontos „tárgynak” – hős férje személyének - elvesztése okozott. Az a feltételezés,hogy a „Medea-anya”annyira függő,annyira alávetett személy,hogy képtelen feldolgozni a veszteséget: nem engedi el /volt/ férjét,hanem gyűlöletével továbbra is kapaszkodik belé. Szerelmének gyűlöletbe fordulása olyan szenvedélyes,hogy megöli, lerombolja,tönkre teszi azt,amit a közöttük egykor fennállott intim kapcsolat teremtett: a gyerekeket! Gyűlölete meghaladja azon ösztönös szükségletét,hogy védelmezze saját gyermekét. Neki csak az a fontos,hogy az apa jobban szenvedjen, mint amennyire ő szenved. Csak az a fontos,hogy gyűlölet hassa át a büntetést és hogy ez a büntetés az apának minél több fájdalmat okozzon.
Összefoglalva: egy anya,aki agymosásban részesíti gyermekeit az apjuk ellen,Medea komplexusban szenved.Az is lehet,hogy az ilyen anya paranoiás vagy legalább is paranoid vonások fordulnak elő borderline vagy pszichotikus jellem szerkezetében. Az ilyen anya nem tudja feldolgozni a veszteséget és egyfajta „meghitt/intim/ gyűlölet” formájában továbbra is kötődik /volt/ férjéhez és félelemből továbbra is magához bilincselve tartja gyermekeit.
Forrás: http://africanamerica.org/eve/forums Fordította:Keresztes Csaba csabakeresztes@freemail.hu
www.keresztescsaba.hu www.keresztescsaba.gportal.hu