Kapcsolattartási problémák

Ászok ásza!
…avagy inkább stílusosan Regászok Regásza: Mária   
Talán néhányan még emlékeznek C. Melinda esetére a kiváló ügyvéddel… Az eset egy darabig jól alakult: C. Melinda megtiltotta Regász Máriának, hogy a nevében a jövőben beadványokat írjon, sőt azt is, hogy megjelenjen a tárgyalásokon és ezzel hátráltassa a megoldás létrejöttét. Létre is jött a megoldás: jogerős egyezség közös szülői felügyeleti joggal, heti 3x2 óra, plusz vasárnapi 8 óra kapcsolattartással, és valójában tulajdonképpen igazi családi élettel…
Az Ászok ásza azonban nem adta fel: mint Jágó az Otellóban, folytatta az aknamunkát. Elhitette C. Melindával, hogy ami jó, az nem jó. Hogy az a gyanús, ami nem gyanús. Végül pedig elhitette C. Melindával, hogy nyugodtan felrúghatja a jogerős egyezséget alig másfél hónappal a jogerőre emelkedést követően, mert igaz ugyan, hogy a törvény szerint 2 éven belül nincs újraszabályozás, de ha maga a nagy Regászok Regásza kéri, akkor nyilván kivételt tesznek majd…
És C. Melinda majdnem egymillió elbukott forintja után még mindig képes volt elhinni, hogy az Isten lábát fogta meg Regászok Regászával… (No igen, az Isten lábát… Csak az a baj, hogy a középsőt!) Alig másfél hónappal a jogerőre emelkedés után megtagadta a kapcsolattartást, most meg már ismét elzárta a kislányt az apjától, mint korábban 193 napon át.
Persze az Ászok ásza sem tétlenkedett: megírta a kapcsolattartás újraszabályozása iránti keresetet, és be is adta. No nem Óbudán, mert ott már ember nincs, aki még egyszer hitelt adna nekik a történtek után, hanem a PKKB-on, ahol még nem járatták le magukat. (eddig!) A kereset szép reményekkel kecsegtet: rögtön az első 20 sorban 3-szor jelenti ki a Regászok Regásza: az a legnagyobb bajuk, hogy sajnos az egyezség megkötése óta NEM VÁLTOZOTT SEMMI! Ezzel az ügydöntő nyilatkozattal azonnal ki is zárta a kereshetőségét, mivel a 149/1997. (IX.10.) Kormányrendelet 32. § (1) bekezdése szerint a jogerőre emelkedéstől számított 2 éven belül csak akkor van helye újraszabályozásnak, ha valamely lényeges körülmény számottevően MEGVÁLTOZIK!
De egy igazi Ászok ásza nyilván nem veszik el a részletekben! Hogy azonban valami értelme mégis legyen a perlekedés újjáélesztésének azon túl persze, hogy ismét egy kisebb vagyon fog átvándorolni a C család zsebéből az ügyvédnő zsebébe, a keresetlevél tartalmaz ezúttal is nagyjából 23 rendbeli rágalmazás, 8 rendbeli hamis vád, és 1 rendbeli hivatalos személy hivatalos eljárása miatti megrágalmazásának megállapítására esetlegesen alkalmas kitételeket, amelyeknek természetesen magához a keresethez semmi köze nincs, csupán a szokásos szennydobálás része…
De nézzünk pár apróbb műbakit az Ászok ászától:
Az apa állítólag augusztus 20-án 20:08-kor sms-ben zaklatta C. Melindát, hogy vegye fel a telefont, mert élőben akarja „közvetíteni” a tűzijátékot… (A műhiba ugye ott van, hogy a tűzijáték 21:00-kor kezdődött    De ugye már megállapítottuk, hogy egy igazi Regász nem veszik el a részletekben!)
Az apáról téves megállapításokat tett a pszichológus (csak jót állított meg, miközben C. Melindáról szinte csak rosszat, de azt tengernyit), mert az apa korábban már KITÖLTÖTTE a teszteket, így tudta a jó válaszokat! Ez sem rossz! Szegény Ászok ászára rá jár a rúd: ekkora peche szinte már nem lehet! Ugyanis a pszichológus Szondi tesztet csináltatott, ami ugye arról szól, hogy az ember elé tesznek 8 fényképet korábban pszichiátriai kezelés alatt állt személyekről, és választani kell belőlük 2-2 szimpatikusat, illetve antipatikusat! (Az Ászok ásza úgy tűnik nem tudta, hogy mit takar a Szondi teszt, amikor ugye korábbi „kitöltésről” hablatyolt, mert ugye ezt a fajta tesztet meglehetősen nehéz „kitölteni”…    No de csak megismételni tudjuk: az igazi Ászok ásza nem vész el a részletekben…)
A zseni azonban más téren is zseni: dr. Regász Mária feljelentést tett becsületsértés miatt az apa ellen egy levelezőlapon talált, számára sértőnek tűnő kifejezés miatt. Ez idáig még rendben is volna. Ami már érdekesebb: a feljelentés – mellékletekkel együtt – 55 oldalt tett ki! Ami pedig ennél is izgalmasabb: Regászok regásza indítványozta az apa ELŐZETES LETARTÓZTATÁSÁT, és vagyontárgyai LEFOGLALÁSÁT, illetve elkobzását! Bizony, nem csalás, nem ámítás: ezzel az indítvánnyal egy jogvégzett ember állt elő egy becsületsértési ügyben!!!
A végére is maradt azért valami… Az apa megelégelte a fentieket és személyiségi jogi pert indított dr. Regász Máriával szemben, amelynek 2. tárgyalása most lesz 9-én a Fővárosi Bíróságon a földszint 17-ben 13:00-kor. Az Ászok ásza arra ugyan nem tudott magyarázattal szolgálni a per során, hogy miért állította valótlanul az apáról, hogy vádat emeltek ellene zaklatás miatt, ahogy arra sem tudott magyarázatot találni, hogy honnan szedte, miszerint az apa IP címéről követtek el egy bűncselekményt, miközben az inkriminált időpontban az apa számítógépe be sem volt kapcsolva, így aztán IP sem lett számára kiosztva… Miután tehát érdemi védekezést ez idáig nem sikerült produkálnia, érdemi védekezés helyett kijelentette, hogy az apa paranoid személyiségzavarban és perlekedési tébolyban szenved, amit konfabuláció súlyosít, ezért kérte a bíróságot (nem csalás, nem ámítás: egy személyiségi jogi perben eljáró bíróságot!!!), hogy kezdeményezzék az egyébként 142-es IQ-val rendelkező, több diplomás pedagógus apa GYÁMSÁG ALÁ HELYEZÉSÉT, hogy a jövőben az apa ne tudjon pert indítani őellene!   
Mindezek után én tiszta szívből tudom javasolni dr. Regász Máriát minden bajba jutott, elvált apának, ha jogi segítségre volna szükségük. Nála jobbat igazán csak lámpással lehetne keresni. Már legalábbis ezen a honlapon…

Keresztes Csaba
.Láthatási előítéletek, trükkök, baklövések
( írta: dr. Kardos Ferenc)

előítéletek
A válással, gyermekelhelyezéssel, „láthatással” kapcsolatban van néhány előítéletünk, amely megnehezíti a pozitív irányú változást ezen a területen. Itt van például az a „tapasztalat”, hogy

„az anyák akadályozzák a láthatást.”

16 év alatt azonban a Kapcsolatügyeleten találkoztunk nem egy olyan apa gondozó szülővel, aki ugyanezt tette. A látszat azért szól az anyák ellen, mert túlnyomó részben ők a gondozó szülők. Reális képet akkor kapnánk, ha ismernénk a kapcsolattartást akadályozó és segítő gondozó szülők arányát nemek szerint. Azt hiszem, a problémát inkább úgy kellene megfogalmazni, hogy milyen ma Magyarországon a gondozó szülői morál a válás után? Mit tudnak a gondozó szőlők a gyermekek jogairól, a saját kötelességeikről, mennyire tájékozottak az ide vonatkozó pedagógiai, pszichológiai kérdésekben? Durván fogalmazva: mennyire primitív pedagógiai, pszichológiai műveltségi szintünk ebben a kérdésben ma Magyarországon? Az hiszem iszonyúan alacsony. A gondozó szülők nagy része úgy gondolja, hogy a gyermeket azért nevelheti ő, mert a másik alkalmatlan rá. Gyermekét saját tulajdonának tekinti, meg van róla győződve, hogy kegyet gyakorol, amikor a másik szülőt a gyerek közelébe engedi. Teljhatalmú úrként jutalmaz, és büntet, amikor engedi, vagy megtagadja a kapcsolattartást, aszerint, hogy volt házastársa hogyan viselkedik vele szemben. Fel sem fogja, hogy a gyermek igényét, a másik szülőhöz való jogát lenne köteles figyelembe venni, és érvényesíteni. Ha pedig erre a hatóság figyelmezteti, mondjuk egy pénzbüntetés formájában, ezt a másik szülő ellenséges lépésének tekinti, amelyre büntetésül ismét a kapcsolattatás akadályozásával reagál.

„Az apák válás után eltűnnek”

Gyakran már válás idején elmenekülnek a helyszínről, és csak jóval később jut eszükbe, hogy gyermekük is van. Érdekes módon ezt a magatartást csak akkor kifogásolják a gondozó szülők, és csak akkor bünteti a hatóság, ha a szülő nem fizeti a gyermektartást. Pedig az is a gyermek érdeke, joga, és a szülő kötelessége lenne, hogy rendszeres kapcsolatot tartson gyermekével. Ez persze összefügg azzal, hogy milyen az apák helyzete a még ép családokban? Miért hagyják, hogy pénzkereső automatákká degradálják őket? Hol a felelőssége az apaszerep kevésbé hangsúlyos vállalásában a pszichológia egyes irányzatainak, amelyek jelentéktelen szerepet szánnak a férfiaknak a gyermeknevelésben? Milyen arányban vannak a pszichológus igazságügyi szakértők között ennek az irányzatnak a képviselői? Hogyan készíti fel a család és az oktatás a fiúkat az apa szerepre?
A látogató szülőknek ez a viselkedése összefügghet azzal is, hogy az apák nem tudják másképp elkerülni az „árukapcsolást”, vagyis az anyáknak azt a próbálkozását, hogy az első időben csak a jelenlétükben engedélyezik a gyerekkel való találkozást. Ennek lehetnek érzelmi, visszahódítási indokai éppúgy, mint a gyermek „ellopásától” való félelem. A probléma egy-két éven belül megoldódik, amikorra kiépül a Kapcsolatügyeletek teljes országos hálózata, és mindenütt semleges találkozóhely áll az ilyen családok rendelkezésére, és meg lehet akadályozni az apák eltűnését.

„Elvették tőle a gyereket.”

Mivel a gyermek elhelyezés ma nálunk bíróságon történik, ügyvédek által felkészített és képviselt, tanúkkal, igazságügyi pszichológus szakértőkkel megtámogatott felek között, természetes, hogy az a tévhit terjedt el, hogy a gyermeket elveszik valamelyik szülőtől, aki nem alkalmas a gyermeknevelésre, és odaadják annak a szülőnek, aki erre alkalmasabb. Ki akar ilyen rossz szerepbe kerülni? Micsoda szégyen, ha „egy anyától elveszik a gyereket”. Bélyeget vesz az magára, aki ebbe beletörődik… Pedig lehet, hogy ő is tudja, a másik szülőnél jobb helye lenne. A gyermek érdeke másodlagos lesz ebben a helyzetben, mert a társadalmi ósdi megítélés erősebben motiválja a szülőket, mint gyermekük érdekeinek képviselete.
Milyen távol állunk attól a gyakorlattól, hogy váláskor tömegesen peren kívüli egyezséget kössenek a szülők annak érdekében, hogy gyermeküket ahhoz a szülőhöz helyezzék el, amelyiknél várhatóan előnyösebb helyzetbe kerül fejlődése szempontjából. Ha ez a gyakorlat általánossá válna, mindjárt világosabb lenne, hogy a gyereket nem elveszik, hanem elhelyezik.

„A gyermek elhelyezés gyakorlatilag megmásíthatatlan.”

Két évig nem lehet gyermekelhelyezés ügyben módosítást kérni, csak abban az esetben, ha a gyermek helyzetében jelentős változás állt be, mert a környezet állandósága fontos a gyerek számára. Ezzel szemben az a véleményem, hogy a gyermek jogait biztosító környezet fontossága előnyt kellene hogy élvezzen a környezet állandóságának elvével szemben. A gyermekek sokkal több változást viselnek el, ha közben folyamatosan ápolhatják meglévő kapcsolataikat a számukra fontos személyekkel, vagyis kapcsolataik állandóságát kellene védenünk. Van-e annál jelentősebb negatív változás, ha egy gyermek fontos kapcsolatai megromlanak, vagy megszűnnek a gondozó szülő magatartása következtében, ha nem láthatja többé másik szülőjét, szeretett nagymamáját, testvérét, vagy unokatestvéreit, miközben szépen gondoskodnak élelmezéséről, ruházkodásáról, iskolai előmeneteléről?
Egyébként nem biztos, hogy a kapcsolattartást akadályozó gondozó szülőt először pénzbüntetéssel kell jobb belátásra bírni. (Ha van pénze, akkor ezzel csak időt veszítünk). Rég rossz, hogy ha ilyen nyomást kell gyakorolni rá, mert ez azt jelenti, hogy hibás volt a gyermek elhelyezési döntés: a gyermek nem oda került, ahol igényeire, jogaira odafigyelnek, lelki fejlődését, társas kapcsolatainak ápolását, beilleszkedését fontosnak tartják. Tapasztalataim szerint ez olyan merev, mindenféle ráhatásnak ellenálló primitív szemlélet, amelynek megváltozásában évek alatt sem reménykedhetünk. Ezért kár két évig várni a gyermek elhelyezési döntés megváltoztatásával, mert a gyermek körülményeiben éppen a hibás elhelyezés miatt állt be kedvezőtlen változás. Ezzel szakadt meg az a fontos kapcsolata, amelyre később égetően szüksége lenne, talán éppen kamaszkorában, hogy megmentse a deviancia valamely formájától.
A javaslatot készítő szakértők, és az ítéletet hozó bírók védelmében le kell szögezni, hogy ezek az esetek kivédhetetlenek, semmiféle pszichológiai vizsgálattal nem lehet előre kimutatni, hogyan fog valaki viselkedni olyan helyzetben, amelyben még sohasem volt. Ez nagyon rímel a katonai alkalmassági vizsgálatok, vagy az adaptációs szabadságra küldött elitéltek, a megválasztott politikusok esetére, amikor a helyzetbe hozáskor derül ki, hogy egészen új, negatív jellemvonásokat hoz elő az egyénből a számára is új szituáció, mindenféle megalapozottnak látszó előrejelzést keresztülhúzva. Ilyenkor legokosabb mielőbb korrigálni a tévedést, főleg, ha gyermek a szenvedő fél.

„A látogató szülőnek kéthetente két nap jár.”

Le kellene számolni azzal a szemlélettel, hogy minden gyermek számára elegendő a törvény által előírt minimum kapcsolattartási időtartam és gyakoriság, és hogy ennek biztosítása máris megvédi a gondozó szülőt a gyermekelhelyezés megváltoztatásától. Ebben az esetben ugyanis nyugodtan alkalmazhatja a látogató szülő elleni nevelés egyéb, indirekt formáit pl. a másik szülőtől kapott játékok, ruhák „leszólását”, az iskola és a látogató szülő kapcsolatának korlátozását, a hétközbeni telefonos vagy levélbeni érintkezés akadályozását, a másik szülőről készült képek vagy a tőle kapott ajándékok elsüllyesztését, a látogató szülő következő kapcsolattartásra tervezett programjának előző héten való „elsütését” vagy még érdekesebb program rászervezését, és a gyermek választás elé állítását, a nevelőszülő túlzott előtérbe állítását helyettesítő szándékkal, stb. Ha vennénk a fáradtságot, és váláskor felmérnénk a gyerekek egyéni kapcsolattartási igényeit, és ahhoz szabnánk a kapcsolattartás időtartamát és gyakoriságát, reálisabb, változatosabb kapcsolattartási formákat dolgozhatnánk ki, és elfelejthetnénk a kicentizett havi 2x2 napot. Égető szükség lenne a jól lebonyolított, nem romboló, kultúrált kapcsolatbontásokról szóló anyagokra a médiában, hogy a pozitív példának rangja legyen.(Nem azokra a riportokra gondolok, ahol médiahírességek azzal kérkednek, hogy ki vált el többször, mintha ez a modern életstílus fokmérője lenne)

Nevezzük másként: Gondoskodó Szülő

Írás közben elgondolkoztam ezen a két kifejezésen: gondozó szülő – látogató szülő. Nem biztos, hogy jó kifejezések ezek. A látogató biztosan nem. Nem fejezi ki azt, hogy kötelessége van. Jobb szó lenne rá a gondoskodó szülő. Ez a kifejezés nem a szülő jogaira (láthatás), hanem kötelességeire hívja fel a figyelmet. Hiszen gyermektartást fizet, hozzájárul az iskolakezdés költségeihez, gondoskodnia kell gyermeke számára hétvégi programokról, nyaralásáról, figyelemmel kell kísérnie iskolai előmenetelét, testi-lelki fejlődését, részt kell vennie a gondozó szülővel együtt a gyermeket érintő fontos kérdések eldöntésében, az iskolaválasztásban, pályaválasztásban, vagy a gyermek egészségét érintő döntésekben. Részt kellene vállalnia azokban a gondozási feladatokban is, amelyek a gyermek fejlődése érdekében plusz feladatokat rónak a gondozó szülőre. Ilyenek a gyermek fejlődési elmaradása, vagy éppen különleges tehetsége érdekében indított különórák, foglalkozások, edzések. Ezek költségeit is közösen kellene állnia a gondozó szülővel.
A gyermek érdeke az lenne, hogy nevelésébe a másik szülő is besegítsen, hogy gondoskodjon róla azután is, hogy szülei elváltak. Ez viszont rendszeres, élő kapcsolattartás nélkül nem megy. Éppen ezért azt a gondoskodó (látogató) szülőt, aki elfeledkezik erről a szép, a gyermek fejlődése szempontjából fontos kötelességéről-amelyet számára a törvény is előír-, ugyanúgy megbüntetném, mint azt a gondozó szülőt, aki a gondoskodó szülőt megakadályozza ebben.
Mivel a gondozó szülők nagy részétől ma még nem várhatjuk, hogy jelezze a látogató (gondoskodó) szülő passzivitását, ezért hivatalból kellene odafigyelni arra, ha a gondoskodó(látogató) szülő nem tartja a kapcsolatot gyermekével, még akkor is, ha különben fizeti a gyermektartásdíjat, és ezért a gondozó szülő szemet huny e fölött. Veszélyeztető tényezőnek kellene tekinteni ezt a helyzetet, és eszerint képviselni a gyermek érdekét.
Azt gondolom, hogy „gondoskodó szülőként” nehezebb, és elítélendőbb felszívódni válás után, mint másodrendű, „látogató szülőként”. A közfelfogásban így jelentősebb szerepet kapna a gyermektől távolabb kerülő szülő, csökkenne az „elvették tőle” című előítélet, kevésnek bizonyulna a havi 2x2 nap, hiszen nem csak láthatásról van szó, hanem egyéb teendőkről is.
Végül megkockáztatnám azt a – talán naiv - reményemet, hogy a szülői jogokról a kötelességekre áttevődő hangsúly miatt többen meggondolnák a válást, mint a gyermeknevelési terhektől, illetve a házastárstól való szabadulás módját, hiszen egyrészt válás ürügyén sem lehet ezeket a terheket letenni gondoskodó szülő), másrészt válás után is együtt kell működni a volt házastárssal(a gondozó szülővel) a gyermeknevelés terén. Mindezekért szeretném felhívni a jogalkotó szakemberek figyelmét a gondoskodó szülő kifejezés használatának megvizsgálására.

trükkök

Váláskor legtöbbször a két szülő rokonsága és baráti köre ügyvédekkel és az új élettárssal megerősítve két ellenséges táborrá alakul, és tanácsaikkal segítik az elváltakat abban, hogyan szabaduljanak meg volt élettársuktól egy életre. Némelyek ezt a tevékenységet ördögi szintre képesek emelni, minden kreativitásukat, intelligenciájukat felhasználva a szülő-gyermek kapcsolat rombolásának professzoraként dolgozzák ki azokat a titkos fegyvereket, amelyek a legérzékenyebb pontján találják el a másik szülőt: módszeresen elvagdossák azokat a szálakat, amelyekkel gyermeke kötődik még hozzá. A szülő-gyermek kapcsolat elaknásításának „módszertanába” nyújt bepillantást ez az írás a Kapcsolatügyelet 15 éves gyakorlatában megtörtént esetek felhasználásával. A trükköket megszámoztam, hogy ha felismerjük valamelyik barátunk, vagy hozzátartozónk ”eszköztárában”, figyelmeztetni tudjuk őt: „A múlt heti láthatáskor nem a 33-as kapcsolatromboló trükköt alkalmaztad saját gyermekeddel szemben?”.
A trükköket alkalmazók hiányos pszichológiai ismereteik következtében nem látják előre, hogy éppen rájuk nézve hátrányos következményei lesznek akcióiknak. Nem egy esetben a másik szülővel való kapcsolat hiánya önbizalom csökkenést, depressziót, a gondozó szülővel való szembefordulást, vagy serdülőkorban a gondozó szülő végleges elhagyását eredményezi. Ez utóbbi eset azért veszélyes, mert nem egyszerűen a másik szülőhöz való átpártolásról van szó ─ ez nem lehetséges, hiszen eredményes volt a kapcsolat rombolása ─, hanem a felnőtt társadalommal való szembefordulás, a devianciák valamelyik fajtája az alternatíva. Ennek kivédésére a tudomány mai állása szerint nincs módszerünk.
A fejlett nyugat európai országok többségében börtönbe csukják azokat a szülőket, akik akadályozzák a kapcsolattartást. Állítólag azért teszik ezt, hogy a gyermekek világosan lássák, aki nem tartja be a törvényt, aki nem tartja tiszteletben a gyermekek jogait, annak bűnhődnie kell. Az indoklás szerint a jövő generáció nevelése szempontjából fontos ez
Ma már nálunk is van ilyen törvény, de mi nem félünk ettől. Nálunk nem olyan fontosak a gyermekek jogai. Biztosan van még 10-20 évünk és addig minden trükkünket kipróbálhatjuk, sőt újabbakat találhatunk ki. Mi magyarok kreatív nép vagyunk.
Azért nagyon remélem, hogy a trükk-gyűjtemény inkább a leleplezést segíti majd, és nem válik a szülők közötti háború lőszerraktárává. Bárkitől szívesen fogadom a trükk-gyűjtemény bővítését (e-mail: kapcsolat@kapcsolatalapitvany.hu), hogy a lehető legteljesebb listát tudjuk közzétenni a trükkök áldozatai, a gyermekek védelme érdekében. Ha lelkileg felkészültek, nézzük meg a repertoárt!

*
Vegyünk a gyereknek olyan játékot, amellyel csak egyedül lehet játszani (pl. Game Boy), adjuk oda neki útravalóul, ha láthatásra küldjük, de előző este ajándékozzuk meg a bele való legújabb játékkártyával. (1.) Lehetőleg időben fektessük le, egyrészt azért, hogy ne tudja kellően kiélvezni a játék újdonságát, csak a kíváncsiságát keltsük fel vele, másrészt hadd érezze, hogy ha nem kellene másnap láthatásra mennie, akkor nyugodtan fennmaradhatna kedvenc játékával.
Várható eredmény: a gyerek másnap a láthatás alatt félrevonul egy sarokba, és önfeledten játszani fog az új játékával, amelyhez, mivel egyszemélyes, nem tud csatlakozni a másik szülő. Ez kettős haszonnal jár: nem tud olyan helyzetbe kerülni a gyermekkel, amely kellemes közös élményt eredményezne, másrészt még frusztrálja is a másik szülőt, aki emiatt idegesen szól majd a gyerekhez. A gyermek ezt természetesen barátságtalan lépésnek, játéka megzavarásának fogja értelmezni. Ez ismét nem használ kapcsolatuknak.
A hatás fokozható azzal, ha nem egy, hanem több vadonatúj kártyával szereljük fel a gyereket, hogy két napig kitartson.
A módszer előnye a hagyományos „rászervezéses” módszerrel (2.) szemben, hogy látszólag együttműködők vagyunk. Hiszen nem tartottuk otthon a gyereket azzal az indokkal, hogy egy számára fontos meghívást kapott házibulira, versenyre, kirándulásra, családi eseményre, utazásra, stb. (itt csak fantáziánk szabhat határt), mert ebben az esetben a gyermek testileg jelen van, sőt besegítettünk programmal való ellátásába, kedvenc játékát is odaadtuk, hogy jól érezze magát.
Megfoghatatlanok vagyunk. Arról nem tehetünk, hogy a gyerek egy vacak játékot többre tart a másik szülőnél.
Persze űberelhet bennünket volt élettársunk azzal, hogy még érdekesebb játékot vesz a srácnak, kellemes közös élményt szerez vele, majd hazaküldi a gyermekkel, hogy két hétig emlékezzen rá, ha előveszi.
Nem kell kétségbe esni. A feladat nem olyan bonyolult. Csak le kell szólnunk a játékot, (3.) gondosan el kell raknunk, és ha keresi a kis csibész, meg kell kérdeznünk, kész-e a házi feladata, vagy kitakarított-e már a szobájában. Ellenőrizzük ilyenkor a füzeteit is, nézzük meg az ellenőrzőjét, biztosan találunk büntetnivalót benne.
Ugyanez a teendő a másik szülőtől hozott ruhadarabokkal. Azonnal ízléstelennek kell nyilvánítani, és a gyerek esztétikai érzékének védelmében mélyen el kell süllyeszteni a ruhásszekrény mélyére.(4.) (A játékok, ruhák kukába dobása, főleg a gyerek előtt, bár még mindig gyakori, de ósdi, eredménytelen, sőt káros módszer, mivel ellenérzéseket vált ki velünk szemben, és a látogató szülő iránti szimpátiát növeli)
Ha kevés a pénzünk, de megfelelő hatást szeretnénk elérni, a rászervezéses módszer virtuális változata alkalmazható.(5.) Ez egyszerűen azt jelenti, hogy elmagyarázzuk a gyereknek, ha most nem kellene láthatásra mennie, milyen szép programokra vinnénk. Itt elővehetjük a városi műsorfüzetet, és tetszés szerinti listát állíthatunk össze. A módszer csaknem olyan jó, mint a Game Boy-os, mert itt is elérhetjük, hogy gondolatai a meghiúsult programokon járnak majd, és csak testileg „teljesíti” a kapcsolattartást, egész nap duzzog majd, és neheztelni fog a látogató szülőre az elmaradt lehetőségek miatt. Az sem rossz variáció, ha kiválasztjuk azt a programot, amelyre már nem lehet jegyet kapni, és felbiztatjuk a gyereket, hogy vitesse el magát oda a másik szülővel. A kudarcot a gyerek a látogató szülőnek fogja elkönyvelni.
Beválik az a módszer is, ha olyan, a gyermek fejlődését elősegítő különórákat találunk ki, amelyek hétvégén vannak. Így lecsíphetünk a láthatási időből, vagy kettétörhetjük azt, hogy ne lehessen hosszabb, a kapcsolatot hatásosabban építő programokat tervezni. (6.) Ha a látogató szülő azzal az igénnyel lépne fel, hogy majd ő elviszi a gyereket az edzésre, zene, balett, stb. órára, nyugodtan utasítsuk vissza, azzal az indokkal, hogy ez a gyermek és a gondozó szülő kapcsolatát, az új család harmóniáját zavarná meg, ami ugye nem érdeke a gyermeknek. Ehhez némi pszichológiai irodalmat már kell olvasni, és a saját érvelésünk alátámasztására fel kell használni.(A módszert értelmiségieknek ajánlom, ez már a kapcsolatrombolás magasiskolája.)
Ha mégis előfordulna, hogy a látogató szülő megjelenik a különórán – az teljesen mindegy, hogy ő fizeti, vagy mi ─, provokáljuk valamivel, ami már a válás alatt is bejött, és hozzuk olyan helyzetbe, amely mind a gyermek, mind a jelenlevők előtt negatív színben tünteti fel. (7.) A dolog előre is megtervezhető, hiszen az évek során pontosan kitapinthattuk azt a gyenge pontját, amire ugrani fog. Néhány ilyen alkalom után vagy jobbnak látja visszavonulni, vagy a gyerek fogja kérni, hogy ne jöjjön. Az sem rossz megoldás, ha abbahagyjuk a gyermek által kedvelt különórát, és nyilvánvalóvá tesszük, hogy ennek a látogató szülő viselkedése az oka.
Egyébként ezt a provokálós módszert (8.) sokan alkalmazzák eredményesen a hétvégi kapcsolattartáskor is. Ekkor azonban veszekedésig, vagy verekedésig kell fokozni a konfliktust, hogy a gyereknek elmenjen a kedve ezektől a találkozásoktól, és ő maga jelentse ki a gyámhivatal előtt, hogy nem akarja a kapcsolattartást. Még jobb, ha a gyerekkel ezt saját kezűleg le is íratjuk.
Igen érzékeny lelkű gondozó szülők ugyanennek a problémának a megoldására a szorongásos variációt is eredményesen vethetik be. (9.) Válás után maradjunk egyedül gyermekünkkel, alakítsunk ki vele igen szoros kapcsolatot, és féljünk erősen a másik szülőtől. Féljünk együtt, szorongjunk azért, hogy milyen szörnyűségeket fog elkövetni, ha láthatásra viszi. Képzeljük el, részletesen, hogyan fogja gyötörni a gyereket, hogyan rabolja el tőlünk, és soha többet nem látjuk viszont. A gyereknek nem kell semmit sem mondanunk, elég, ha érzi rajtunk ezt a félelmet, ő is félni fog a másik szülőtől, a biztonságos kapcsolat elvesztésétől, és amikor megjelenik a látogató szülő, a gyerek visítva fog hozzánk bújni. Jó, ha ilyenkor kéznél van két tanú, akik később a gyámhivatalban elmondják majd, hogy mit láttak. (Ez elsősorban anyáknak ajánlható módszer, bár láttam már zokogó apát is a láthatási előtti „felkészítéskor”).
Ha a gyerek nem reagál elég erősen az átadáskor, hét közben rásegíthetünk néhány régi történet felidézésével abból a korszakból, amikor még a másik szülő is a családban élt.(10.) Gyermekünk biztosan tanúja volt veszekedéseknek, verekedéseknek a válás előtti időszakban. El kell elmagyaráznunk, hogy a gyerek „helyére tegye” ezeket az eseményeket. Vagyis világosan lássa, hogy ki volt a támadó. Arra is gondoljunk, hogy a bölcsőből látott eseményekre nem emlékezhet a gyerek, ezt a fogyatékosságát nekünk kell korrigálnunk.
Előfordulhat ─ bár szinte kizárt ─, hogy ezek után is elmegy a gyerek a látogató szülővel (ez egyértelműen a gondozó szülő gyakorlatlanságának köszönhető), ekkor sincs még veszve minden, a következő lehetőségeink vannak:
Úgy indítsuk útjára, mintha csatába indulna, hosszasan búcsúzkodjunk, és mondogassuk, hogy „Ne félj, nem lesz semmi baj!” miközben halálra vált arcot vágunk. (11.)
A kapcsolattartás ideje alatt többször telefonáljunk a gyerek után, és érdeklődjünk hogyléte felől, vagy ha nagyobb, bízzuk meg azzal, hogy időnként hívjon fel bennünket. Mivel itt nem befolyásolhatjuk mimikánkkal, ügyeljünk az aggódó hanghordozásra.(12.)
Az öltözködés területén is vannak lehetőségeink: Adjunk a gyerekre az időjárásnak nem megfelelő ruhát, hogy megoldhatatlan feladat elé állítsuk a másik szülőt. Ezzel vagy azt érjük el, hogy egész nap otthon unatkoznak, vagy váratlan költségbe verjük a látogató szülőt, és ráadásul az ő órája ketyeg a kabátvásárlás alatt. (13.) Az sem közömbös, hogy a gyerek számára ez kevésbé érdekes, mint a betervezett program.
Ha tudjuk, hogy rokonlátogatásra készül a látogató szülő, adjunk rá szakadt ruhát, hadd lássák, hogy milyen kevés gyermektartást fizet. (14.) Ennek a fogásnak is lehetnek olyan következményei, mint az előbb említettnek, de a kettőt kombinálni is lehet, hogy biztos legyen a hatás.
Tulajdonítsunk a láthatás következményének ellenőrizhetetlen ideges tüneteket (éjszakai bepisilés, láthatás utáni nyugtalanság, alvásproblémák). (15.) Keressünk egy kezdő, lehetőleg hasonló nemű pszichológust, aki azonos helyzetben van velünk. Ez azért fontos, mert könnyebben azonosul a problémánkkal, és verziónkat diagnózisként fogja értelmezni. Ha még le is írja, szereztünk egy fontos téglát. Ezzel el kell szaladnunk az ügyvédünkhöz, aki felépítheti rá a vádat.
Egy dologra nagyon ügyeljünk: messzire kerüljük el a Kapcsolatügyeleteket, mert könnyen kiderülhet, hogy ellenőrzött körülmények között, semleges helyen egészen másképpen viselkedik a gyerek, mint ahogy azt mi állítjuk.
Ha mégis a Kapcsolatügyeletre irányít a gyámhivatal, vagy a bíróság, ne jöjjünk zavarba, a következőket kell tenni: Előzzük meg a másik szülőt, mi keressük meg először a Kapcsolatügyeletet, erről a tényről kérjünk azonnal igazolást, és naponta sürgessük őket, hadd lássák, mennyire óhajtjuk a segítségüket. (16.) Nyugodtan menjünk el az első beszélgetésre is, sőt a közös megbeszélésre is, ahol elsőként írjuk alá az egyezséget. A neheze ezután jön. Az első szombati találkozáskor kell a gyereknek demonstratíven tiltakoznia a másik szülővel való találkozás ellen, mert ha ez nem sikerül, még olyan kellemes közös élményt szereznek neki, hogy legközelebb is el akar jönni.
Itt most nem elég jobb programok rászervezésével próbálkozni, mert könnyen elkottyanthatja magát a gyerek. Ennél közvetettebb, de egyben erősebb fogással kell élnünk. Kicsit időigényesebb, és nagyobb beleérző képességet kíván, de megéri. Ez a már korábban leírt szorongásos, együttfélős módszer, amelynél egy heti előkészítés után már jómagunk sem tudjuk, hogy a gyerek éli át a mi félelmünket, vagy fordítva. Biztosak lehetünk benne, hogy a gyerek ugyanígy lesz vele.
Ha jól csináljuk, a Kapcsolatügyelet munkatársai a következőket fogják látni: A gyerek a gondozó szülő kezét szorongatva (nyugodtan szorongassuk, ő majd visszaszorongatja) hozzábújva (ha magától nem csinálja, bújjunk hozzá, kívülállónak ugyanaz), félénken közelít, és ha szerencsénk van , még azt is mondogatja – amit hallani szeretnénk ─, hogy „ Nem akarok ide jönni! Haza akarok menni!” Az már a gyerek vérmérsékletétől, és a közönség reakcióitól függ, hogy ezt halkan, vagy üvöltve adja elő. (17.)
Ne felejtsük el, hogy az ügyelet munkatársai ki vannak képezve ilyen helyzetekre, és előfordulhat, hogy a nagyjelenet hidegen hagyja őket. Ekkor az a veszély áll elő, hogy a gyerek mégiscsak játékhelyzetbe kerül a látogató szülővel, talán éppen olyan játékkal, amelyre már régóta vágyott. Ezen a ponton legyünk ismét résen. Mielőtt belemelegednének, vigyünk be papír zsebkendőt, üdítőitalt, kérdezzük meg, nem kell-e pisilnie, nem fázik, nincs-e melege, nem érzi-e rosszul magát. (18.)
Ha ezeket az akcióinkat is kivédték az ügyelet munkatársai, és a látogató szülő sem jött ki a sodrából, nincs más hátra, be kell dobni a csodafegyvert: diszkréten vessük oda a látogató szülőnek, hogy megint elmaradt a gyerektartással. Ez főleg akkor hatásos, ha nem fedi a valóságot, és a másik fél biztos benne, hogy ezt bizonyítani is tudja. Az esetek kilencven százalékában ekkor elszakad a látogató szülő cérnája, és előállítottuk azt a konfliktushelyzetet, amely utólag igazolja a gyerek félelmét. Már csomagolhatunk is, és a ránk csimpaszkodó ordító gyerekkel győztesként vonulhatunk haza. (19.) Másnap ne felejtsünk telefonálni a Kapcsolatügyeletbe, hogy igazolást kérjünk a történtekről, arról, hogy elhoztuk a gyereket, de az nem akart a másik szülővel játszani.
Ha valaki a keményebb stílus híve, ajánlhatom a mostanában divatos pedofília vádat, amely garantáltan hatásos. (20.) Egyszerűen állítsuk a másikról azt, hogy szexuálisan veszélyes a gyerekre nézve. Szép, kerek, nehezen bizonyítható, de nehezen is védhető történetet kell kidolgozni, ami feladja a leckét a pszichológusoknak és a bírónak. A gyereknek pedig úgy lehet beadni, hogy ügyesen kérdezünk. Végül már, ha sokan kérdezik tőle a történetet, maga is elhiszi. A látogató szülő maga fogja kérni az ellenőrzött körülmények közötti, korlátozott láthatást, hogy kivédje a további támadásokat. Mire kiderül, hogy „tévedtünk”, már felnőtt a gyerek.
Gondolni kell az élet más színtereire is, ahova beólálkodhat a másik szülő: az óvodára, és az iskolára. Szerencsére a pedagógusok sincsenek tisztában azzal, hogy ebben az esetben kinek milyen jogai vannak, félnek a konfliktusoktól is, ezért könnyű a dolgunk. Meséljünk egy-két rémtörténetet a másik szülő várható viselkedésének előrevetítése céljából, és kérjük meg az óvó néniket és tanító néniket, hogy akadályozzák meg a gyerekrablást. (21.) A látogató szülővel szemben fellépő pedagógusok azután tényleg konfliktusba fognak keveredni a „veszélyes szülővel”, aki nem tudott az etikettnek megfelelően viselkedni. Szereztünk legalább két tanút igazunk alátámasztására.
Ha mégsem jönne be a számításunk, és a látogató szülő időnként megnézi a gyereket az edzésen, évzárón, elmegy szülői értekezletre, vagy a fogadóórára, vádoljuk meg azzal, hogy az új családunk egysége elleni támadásról van szó, jelenléte feszültséget okoz az egyébként nagyon harmonikus gondozószülői és nevelőszülői viszonyban, és ez nem tesz jót a gyereknek. Tehát megáll a zaklatás vádja, amelyhez már csak egy sztárügyvédet kell keresni, aki a bolhából is elefántot tud kreálni. (22.)
Van, amikor a behelyettesítéses módszer válik be. Az a lényege, hogy a gyerek válás előtti kapcsolatait hasonlóakkal helyettesítjük. Szólíttassuk anyának, vagy apának új élettársunkat, a gyerek apját, vagy anyját pedig ezentúl emlegessük keresztnéven. (23.) Radírozzuk le volt anyósunkat, apósunkat a színről és helyette vigyük gyakran a gyereket élettársunk szüleihez. Előbb-utóbb rájön, hogy nagypapának, nagymamának kell őket szólítani. Ha bírjuk pénzel, segítsünk rá néhány drágább játékkal, és nyert ügyünk van.
Az ügyvéd kiválasztásánál legyünk körültekintőek. Lehetőleg olyan legyen, aki úgy vált el, hogy még most is hordozza magában a tüskéit, és előszeretettel üti-vágja a másik nem képviselőit. Lehetőleg ne hassák meg a gyerekjogok, hanem érzékenykedés nélkül annak dolgozzon, aki megfizeti, (24.) vagyis maradéktalanul, kőkeményen képviselje az Ön érdekét. Akad még ilyen, csak keresni kell.
Nagyobb gyermekeknél hatásos módszer a látogató szülő foglalkozását, lakókörnyezetét, anyagi helyzetét, baráti társaságát leszólni, és ezzel közvetve őt magát degradálni a gyermeke előtt. (25.) Ehhez ismernünk kell kamasz gyermekünk értékrendszerét, amit jobbára mi alakítottunk ki. Ez lehetőleg jócskán térjen el a látogató szülőétől, hogy minél kevesebb pontban tudjanak közös álláspontra jutni. (26.)
Érts félre, amit csak lehet! Ez lehetne a következő módszer neve.
Ha például megbeszéltünk egy kapcsolattartási időpontot, és biztosan tudjuk mikor nem jön a látogató szülő, akkorra készítsük fel a gyereket, hadd csalódjon a másik szülőben. Ezt néhányszor megtesszük, és amikor tényleg eljön a kapcsolattartás ideje, akkorra már pofákat fog vágni a látogató szülőre. (27.)
Az is jó lépés, hogy „véletlenül” félretájékoztatjuk a másik szülőt az ünnepélyes évzáró időpontjáról, de nem szólunk róla a gyereknek, aki – a kis disznó ─ meghívót küldött neki a tudtunk nélkül. (28.)
Eltéveszthetjük a helyszínt is, ha például a város egy pontján beszéltük meg a gyerek átadását. Várjunk türelmesen, amíg a gyerek nem mondja, hogy menjünk már haza. (29.)
Ha a gyámhivatal, vagy a bíróság azzal szüntette meg a számunkra jól bevált átadási konfliktust, hogy a Kapcsolatügyeletre utalta a találkozásokat, még mindig tehetünk valamit a semleges hely elrontásáért, az otthoni állapotok exportálásáért. Hozzuk magunkkal azokat a személyeket, akiket legjobban utál volt élettársunk (anyós, új partner, aki a válás oka volt), vagy fizessünk meg egy testőrt, hozzunk verőlegényeket, magánnyomozót. Minél nagyobb a balhé, annál jobb. (30.)
Szintén jó csapda, ha részletes listát készítünk arról, hogy mit ehet, és mit nem a láthatás alatt a gyerek, majd kikérdezzük a gyereket, és elszörnyülködünk, hogy „ Apád már megint nem tartotta be a diétádat”. (31.)
Mindig hordjuk magunknál a kapcsolattartási ügyünkben keletkezett iratokat (mármint azokat, amelyek mellettünk szólnak). Szedjük időrendbe, fűzzük össze, és a leginkább mellettünk szóló részeket piros ceruzával húzzuk alá. Hátha akad egy hivatali dolgozó, egy pszichológus, egy gyermekorvos, egy kapcsolatügyeleti mediátor, akinek kevés ideje van, és „átfutja” az egészet. Ha szerencsénk van, mély együttérzést válthatunk ki vele. (32.)
Tudakoljuk meg a gyerektől, hogy legközelebb hova szeretné vinni a látogató szülő, és lőjük le a programját azzal, hogy előző hétvégén mi valósítjuk meg a tervet. A dolog mindjárt nem lesz olyan érdekes a következő láthatáskor.
Ugyanezt megtehetjük karácsonyi ajándékkal is. (33.)
Ne járassuk a gyereket különórára, edzésre, bármennyire is tehetséges, mert növeljük a kockázatát annak, hogy a másik szülő a hétvégi kapcsolattartáson kívül is találkozik a gyerekkel. (34.)
Sohase felejtsük el megjutalmazni a gyereket, ha elutasítóan viselkedik a másik szülővel. Itt elsősorban több mosolyra, ölelésre, simogatásra, becézésre, apróbb ajándékok vásárlására gondolok. (35.) Ennél direktebb jutalmazással ellenkező hatást válthatunk ki. Egyébként tartsuk magunkat az alapszabályhoz: A másik szülőről rosszat, vagy semmit.
Az ünnepek, a vakáció arra való, hogy együtt legyen a család. Mi most új családot építünk. A másikat felejteni akarjuk. Felejtse a gyerek is. Amennyire lehet, sajátítsuk ki ezeket az alkalmakat. Mielőtt a látogató szülő felvetné, hogy: Hogyan is lesz a „rendkívüli láthatás”? mi már az ünnepek , vagy a vakáció minden percét osszuk be, fizessük be a nyári tábort, foglaljuk le a vízparti üdülőt, beszéljük le a vidéki rokonokkal az utazást, fűtsük be rendesen a gyereket ezekre a programokra, hogy reklamáció esetén mellettünk álljon. (36.)
Ebben az esetben legfeljebb szétszórt morzsák, nem egybefüggő (ez lényeges!) napok maradnak a látogató szülőnek, amivel nem sokat tud kezdeni. Mire felébred, már elutaztunk, a büntetést meg mellényzsebből fizetjük, kalkuláljuk bele a nyaralás költségeibe. A lényeg, hogy a látogató szülőnek megint nem sikerült hosszabb időt együtt töltenie a gyerekkel. Ennél ugyanis nincs veszélyesebb, ettől erősödne a kapcsolatuk.
Vegyünk harci kutyákat, és láthatáskor engedjük őket szabadon a kertben. A látogató szülő becsönget, de bejönni nem fog. (37.)
Láthatáskor mindig utazzunk el. (38.)
Néha alkalmazzunk testi fenyítést, jó barátaink önzetlen segítségét elfogadva, ha a látogató szülő nem értene a szóból. (39.)
A hatóság felszólító leveleit ne vegyük át (a postásnak is élni kell valamiből), a büntetéseket, ha ki tudnánk is fizetni, ne tegyük, mert hamar elérjük a következő fokozatot. (40.)
Inkább jelentkezzünk át másik kerületbe, vagy településre, hogy a gyámhivatal illetékessége megszűnjön. (41.) (Természetesen nem lakunk az új helyünkön sem, hiszen az egy lerobbant, lakhatatlan tanya). Ily módon a büntetés elől elvileg körbejárhatjuk az országot, miközben egyszer sem költözködtünk. Néha azért nem árt a gyereknek iskolát cserélni, ha szimatot fogott a hatóság. Az így eltelt hosszú évek alatt a látogató szülő előbb utóbb infarktust kap, alkoholista lesz, vagy elmegyógyintézetben végzi. Eddig még minden variáció előfordult ilyen esetben.
Ósdi, nem olcsó, de időhúzásnak jó módszer az apasági per megindítása. (42.) Ezt látogató anyák esetében természetesen nem alkalmazhatjuk.
Ha a látogató szülő feljelent bennünket valamelyik hatóságnál, ezeket a hatósági ejnyebejnyéket és büntetéseket mind meg kell mutatni a gyereknek, és ezzel máris kiváltottuk a bumeránghatást, jócskán lazítva a látogató szülő és a gyerek kapcsolatán. (43.)
Nagymértékben veszít vonzerejéből az a látogató szülő, aki belemegy egy „fegyverkezési versenybe”, mindig drágább játékokat vesz, mint mi, de mi ráerősítünk, és ha kell kölcsönből, de addig fokozzuk a tétet, amíg fel nem adja. (44.)
Ha a látogató szülő vállalkozásának nyereségét nullára hozza ki, hogy minél kevesebb gyerektartást vonjanak le tőle, a svindlit el kell magyarázni a gyereknek, hogy „rájöjjön”, azért nem kapja meg, amit nagyon szeretne, mert a látogató szülő szegénységbe sodorta a családot. (45.)
Ne tegyünk semmit, ha válás után a másik szülő nem keresi fiát évekig, levelet sem ír, (ha ír azt dobjuk el!) nem telefonál, születésnapjára, névnapjára, karácsonykor nem küld neki csomagot, nem fizet gyermektartást, mert még eszébe jut mindez, és kapcsolatba kerül a gyermekkel. (46.)
Itt most hagyjuk abba, és gondolkodjuk el: Fel merjük vállalni, hogy leleplezzük az itt felsorol trükköket saját ismerőseinknél? Hiszünk benne, hogy ezzel sokat segíthetünk az elvált szülők gyermekeinek? Ha igen a válasz, kívánom, hogy legyen hozzá bátorságunk is. És várom az újabb trükköket a gyűjteményembe!

baklövések

A látogató szülő gyakran maga is sokat tesz azért, hogy elrontsa kapcsolatát gyermekével. Néhány bevált módszer, amely ugyanolyan jó hatásfokú, mint az előbb tárgyalt trükkök.
1. Ha válás után nem keresi gyermekét évekig, levelet sem ír, nem telefonál, születésnapjára, névnapjára, karácsonykor nem küld neki csomagot, nem valószínű, hogy a másik szülőnek az lesz az első dolga, hogy a kutatására indul. Így ezek a legfontosabb kezdeti, kapcsolattartás szempontjából döntő jelentőségi időszakok kiesnek, és később nulláról kell kezdeni a kapcsolat kialakítását.
2.Az is gyakori hiba, ha a látogató szülő –amikor mégis felbukkan évek múlva- rendszertelenül, ittasan jön, és egy jót veszekszik a másik szülővel a gyerek előtt. Gyerektartást nem fizet, mondván, eddig a gyereket sem látta. A gyermeknek addigra úgyis negatív képe alakult ki róla, még ellennevelés nélkül is, ez a tapasztalat aztán még meg is erősíti ezt a képet.
3. Az sem használ a kapcsolatnak, ha a gyerek sohase tudja kiszámítani, mikor jön, keresztbe húzza barátaival tervezett programjait, és az övé unalmasabb, mint azok lettek volna,
4. Ha a látogató szülő a kapcsolattartás ideje alatt végig újságot olvas, tévét néz, dolgozni, vagy a barátaihoz megy, de azért mindig elhozza a gyermekét, mert az „jár neki”, ez előbb –utóbb oda vezet, hogy a gyermek unatkozni fog a láthatások alatt, és egyszer csak megmakacsolja magát egy szombat délelőtt, amikor érte jön.
5. Az sem szül jót, ha láthatáskor nem ő foglalkozik a gyermekkel, hanem az új élettársára hagyja, aki jó kapcsolatot, alakít ki vele, felkeltve ezzel a másik szülő féltékenységét. Ezután biztosan ritkábban fogja látni gyermekét.
6. Ha különbséget tesz új élettársa gyermeke és a láthatásra érkező saját gyermeke között a sajátja rovására, ha többet dicséri az „új testvért”, akit okosabbnak, ügyesebbnek tart és ezt lépten-nyomon ki is fejezi, olyan frusztrációt okoz a gyermeknek, aminek nem szeretné újra és újra kitenni magát.

7. Ha arra használja fel a kapcsolattartás idejét, hogy sűrűn érdeklődik a másik szülő kapcsolatai felől, és gyakran tesz megjegyzéseket annak erkölcsi életére, mivel a gyermek mindkettőjüket szereti, védeni kényszerül a másik szülőt, és a látogató szülő ellen fordul.
8.Ha mindent átértékel, amit a gondozó szülő jónak tart, ha nyíltan szidja a másik szülőt, akivel egyébként a gyermek nagyon jó viszonyban van, ez különösen hatásos kapcsolatromboló módszer.
9. Biztos módszer a látogató szülő és a gyerek kapcsolatának lazítására az is, ha folyton ígérünk valamit a gyereknek, amit majd a legközelebbi alkalomkor várni fog, és sorozatban nem teljesítjük ígéretünket.
Ennek legegyszerűbb módja, hogy a látogató szülő nem jelenik meg az adott, megbeszélt időpontban, amikor át kellene venni a gyereket és nem is menti ki magát. Sokáig váratja a gyereket, rendszeresen késik, vagy elfelejti a beígért játékot, gyerekprogramot, vagy váratlanul más gyerekkel kell osztoznia a látogató szülőn. (Például a gyermek két hete készül a megbeszélt közös együttlétre, és a látogató szülő magával viszi az élettárs eddig még sohasem látott, éppen láthatáson ott tartózkodó hasonló korú gyermekét)
10. Eredményesen rombolja gyermekével való kapcsolatát az a látogató szülő, aki a kapcsolattartás alatt kiadós veszekedésbe fog az újélettársával. Ez legalább olyan hatásos, mint a gyerek átadásakor történő veszekedés. Jó alkalom a másik szülőnek-ha olyan- hogy újra elmesélje azokat a veszekedéseket, amik válásukat megelőzték.
11.. Azonnali kapcsolatrombolást végez a látogató szülő, ha egyszerűen elrabolja gyermekét, és megvárja, amíg rendőr viszi vissza. Garantáltan véget vetett ezzel az amúgy is macerás szülő-gyerek kapcsolattartásnak. Ez a „maradandó élmény” legjobb esetben is évekre veti vissza a szülő-gyermek kapcsolatot.
12. Igen gyors kapcsolatleépülést várhatunk abban az esetben is, ha a látogató szülő láthatás alatt gyermekét olyan helyre viszi, ahol várhatóan ijesztő élményekben lesz része: verekedésbe keveredik, lefújják könnygázzal, rendőrségi fogdába kerülhet( pl. Újpest- Fradi meccs, tüntetések, stb.) Ez a negatív élmény meghatározó lesz az életében, és mindez a látogató szülőhöz kötődik majd.
13. Jó módszer az is, ha a látogató szülő minden héten legalább egyszer feljelenti a gondozó szülőt valamelyik hatóságnál, hogy lélegzetnyi nyugodt perce se legyen. A gondozó szülő ezeket a hatósági ejnyebejnyéket és büntetéseket mind meg fogja mutatni a gyereknek, és ezzel máris kiváltottuk a bumeránghatást, jócskán lazítva szülő - gyermek kapcsolatunkon.
14. Nagymértékben veszít vonzerejéből az a látogató szülő, aki vesztest csinál magából a gyerek előtt ! Belemegy egy „fegyverkezési versenybe”, mindig drágább játékokat vesz, mint a másik, aki ráerősít, és ha kell kölcsönből, de addig fokozza a tétet, amíg fel nem adja a látogató szülő

15. Ha vállalkozásának nyereségét nullára hozza ki, hogy minél kevesebb gyerektartást vonjanak le tőle, ezt a gondozó szülő nem nézi majd tétlenül, a svindlit el fogja magyarázni a gyereknek, hogy „rájöjjön”: azért nem kapja meg, amit nagyon szeretne, mert a látogató szülő szegénységbe sodorta az elhagyott családot(működik a bumeráng).

Ez a gyűjtemény sem teljes, azért csak tegyük ki az asztalra, közszemlére, hogy az érintettek okuljanak belőle. Bárki folytathatja, sajnos ez lista is kimeríthetetlen.

Forrás: Kapcsolatalapítvány > cikkek http://www.kapcsolatalapitvany.hu/files/lathatelo.doc

Kedves Lados Róbert!

Azt javaslom, hogy ne add fel! Pontosan ismerem milyen megalázó helyzet a kéthetente, felügyelet mellett 1-2 óra.

Tőlem már közel három éve zárták el a fiamat, és akadályoztak meg mindennemű kapcsolattartást, amikor a Fővárosi Bíróság egy hamis szakvéleményre alapozva a volt feleségemnél helyezte el a gyermekünket, és cinikus módon kaptam kéthetente egy óra láthatást, de azt is mediátori felügyelet mellett, indokolva azzal, hogy folyamatosan szokjon vissza hozzám a fiam, akit akkor már 3 éve elzártak tőlem. Hogy lehet ilyen cinikus ítéletet hozni? Hát ilyen esetben az lett volna a triviális ítélet, hogy nálam helyezni el a fiamat.

Elmondok neked valamit Róbert! Rengeteg a női bűnöző a bíróságokon, meg kell keresni őket és nyilvánosan megnevezni. A megkeresést úgy értettem, hogy a bűncselekményeiket kell megkeresni. A tipikus bírói bűncselekmények: bűnpártolás, hivatali visszaélés. Egyszerű a módja: Ha az igazságérzetedet valami nagyon bántja, akkor ott tuti, hogy valaki bűncselekményt követett el. Az én ügyemben sorozatosan bűnöztek rendőrök, ügyészek, bírók, de még pszichológus szakértők is. Én kiírtam magamból a bánatomat, fájdalmamat, megnevezve egy weboldalon az ügyeim bűnözőivel, és nem igazán kíméltem őket, dehát bűnözők.

Itt elolvashatod: http://csiza-csaba.hu/

Ha követnéd a példámat, a weboldalon megtalálod az e-mail címemet, de egy közösségi portálon is elérsz, és elmondom neked, hogy kiről mit, mennyit szabad nyilvánosságra hozni, hogy abból semmi bajod ne legyen. (én ezen túlmentem, de nem volt egyéb lehetőségem)

András.............
Bárcsak ott lettem volna, hogy támogassalak titeket... Kisvirág

Most úgy érzem, feladom. Tanulj meg veszíteni, csak úgy győzhetsz. Nagy nehezen de a végeredmény 2 hetente 2 órát felügyelet mellett láthatom a fiunk 13 év, lányunk 11 év.
Nem iszom, nem dohányzom, nem verek senkit, dolgos vagyok, Istennel szövetségben vagyok, 10 éve 1 partnerem van (Az Ex csalt és hagyott el, Ő a Zsuzsi a második 3 gyermekével) tehát! Más három gyermekét feltudom erkölcsösen, etikusan nevelni, de a vérszerinti 2 gyermekemet, csak korlátozva 2 hetente 2 órát láthattam felügyelet mellett. Nem bírom a megaláztatást és úgy érzem feladom. Tudom. Cserbenhagyom a gyermekeimet. De Isten eddig sem hagyott el, és én neki TETSZELGEK, nem embertársaimnak. Ha Istennek "meg tudok felelni" akkor embertársaimnak is jó kell, hogy legyek. Ha nem a Sátánnal vannak szövetségben. A végeredmény a harc, az ISTENTELENEKKEL. Mára már unom elmondani a történetem: válás, gyerekek.... Nem akasztom fel magam, csak feladom. A gyermekeim számára meghalok! Ha akartok segíthettek. Hogy is van ? Légy ember mindenáron. Ezt tudom garantálni. Talán majd egyszer keresnek gyermekeink. Egyébként a munkásságomban rendkívül sikeres vagyok. Ki érti ezt!? Én ezt az üzleti világban esetleg alkalmazom (Vagy én eszek, vagy engem esznek) Az Ex, fontos a gyermekeim életébe, mert, még ha rossz anya is, de Ő az ÉDESANNYUK. 22-e csapdája. Ha válásunk során érvényt szereztem volna bizonyos Ex mulasztásainak, akkor lehet, hogy börtönbe ülne, vagy tűntetett előéletű lenne. Jó lenne mondani, hogy DÖGÖLJÖN MEG az Ex! De nem tehetem, mert ISTENNEK így nem tetszenék. Ezért, mindig csak dicsérem a gyermekeink előtt. Ezt viszont mondhatom. De Ő gonosz, Önző. Ember., De Ő gonosz, Önző. Ember., De Ő gonosz, Önző. Ember.

szia!
sajnos, magadtól nem teheted meg, hogy nem engeded el. ha a gyerek elmúlt 14, akkor a gyámhivatalba menjetek be, és nyilatkozzon, hogy nem akar menni. ennek az átfutása nem biztos, hogy meglesz a következő két hétig. minden más jogellenes, de persze megoldható, első körben ált. nem szabnak ki bírságot, és a két hetet nem tudod ugye pótolni(ezzel nem azt akarom mondani, hogy szökjetek el a következő láthatás idején jó messzire, vagy azt se, hogy legyen egy jó pár tanú, aki szerint is otthon vártátok az anyát, aki nem jött, ami jó nagy szemétség.).
hivatalosan a gyámhivatal tud segíteni, ha akar.
Aki

Üdvözlettel János Komáromból.

Sziasztok!A problémám a következő!Fiam nálam van elhelyezve véglegesen.A volt feleségem ma hozta vissza a 2 hetes nyári láthatásból.Van még egyszer 2 hét neki.A fiam sajnos rossz élményekkel jött haza.Az exem folyamatosan szid előtte és azt emlegeti neki hogy feljelent.Eddig se szívesen ment a fiam de most már egyáltalán nem akar.Ja és a mostani párja is ezt teszi folyamatosan.Van-e megoldás erre az esetre vagy vegyem saját kezembe a megoldást.Tudom nem lehet de már elegem van ebből .Nálunk itthon nem szokás szidni az exet és pocskondiázni.Most tanácstalan vagyok.Kérem aki tud segítsen.

Kedves Juhász András Géza!

Megható volt a történeted, amit elmeséltél. Sajnos amitől írtál, az apákhoz való effajta hivatali hozzáállás tipikusnak mondható a mintegy 95 %-ban nőkből álló hivatali apparátus részéről.

A többségében buta, sötét, érztéketlen, trehány hivatali rin ... k (bírók, gyámhivatali előadók) még a ma született bárányból is képesek bűnözőt csinálni.

Mi ott lennénk.
keressuk.barnabas kukac gmail.com

Szeptember közepére tervezzünk valami gyűlést, hogy észrevegyék ott fenn is, hogy apák is vannak és ők is szeretnék ha lenne jogaik. Aki ezért és gyermekeiért hajlandó Budapestre utazni majd valamikor szeptemberben (munkanapon) az írjon a zotyikaa@gmail.com e-mail címre. Aztán valahogy összehozzuk.

Üdv

Szegedi Gyámhivatal – a terror háza Szeged, 2010.07.05.

Segélyüvöltésektől visszhangzott július 5-ödikén, délután fél három körül a Szegedi Önkormányzat Széchenyi téren álló épülete. Az éktelen lármára felfigyelő járókelők biztonsági akciót láthattak perceken keresztül. A házból, egyenruhás őrök egy üvöltő férfit penderítettek ki az úttestre. A betolakodó nem nyugodott, szakadatlanul segítségért és a gyermekeiért kiáltva, újra és újra megkísérelte a bejutást, de a biztonsági őr gyors ütésekkel hárított.
Egy újabb agresszív apa, akinél kimaradt a láthatás… Na, jó – a gyámügyi konfliktusok heves indulatokkal járnak, szűrhették le a bámészkodók, és ki jobbra, ki balra el.
A súlyos bejárati kapu azonban feltárult, három zokogó-visító kisgyermek rohant ki rajta, és ettől elcsitult a rémült kiáltozás.
A járőrkocsi megérkezésekor már a gyermekek könnyei is felszáradtak, így a rendőri intézkedés alatt néhány szót válthattam a kicsikkel.
250 km-re laknak Szegedtől. Nem velük kapcsolatos az ügy, aminek intézésére a Gyámhivatal fogadónapjára érkeztek délelőtt. Elmondták, hogy nem értik a történteket. 3 órát kellett várakozniuk a folyosón az ügyintéző hölgy megérkezésére, aztán csak a segélykiáltásokat hallották az irodából, és azt látták, hogy apjukat egyenruhás emberek ütik-verik, vonszolják kifelé. Rémületükben az épület belseje felé futottak. A két kislány megpróbált bezárkózni egy női mellékhelyiségbe, a fiú a kijáratot kereste, de bent rekedt, mert eltévedt a kanyarodókban.
Eközben a helyszínelés lezárult, a gyámhatósági ügyintézés is lebonyolódott a lépcsőn, a hivatal munkatársa átnyújtotta a hivatalhoz címzett beadvány kézjegyével ellátott másolati példányát az ügyfél részére.
Összességében, nem volt eredménytelen a hajnal óta tartó, 500 km-es utazás első fele –a beadvány elért a címzett hivatalhoz.
A rendőri intézkedés következő lépéseként, a három kisgyermeket egy járőrkocsiba ültették, apjukat pedig az épület előtt megbilincselve, egy másik autóval szállították el. Vélhetően nem hazafelé…

Mindössze ennyi, ami feltűnhetett, ha feltűnt egyáltalán a Tisza-part őgyelgőinek egy fülledt délután. Ezt újság nem hozza, mert kinek munkája az elhallgatás, talán ettől függ a mindennapija, és jól tudja ám, miről kell mélyen hallgatnia.
Négy év szomorúság zuhant ma rám. Életre keltek mozivászonra szánt mesék, az indulat, amint a kápó tépi ki a szülő kezéből gyermekét, és pillantásukat utószor fűzi egybe földi lét. Nem a múlt, ez a ma, a jelen Magyarországa. Itt ülök megverve, megalázva, bilincsben, kihallgatásomra várva.
Kisfiam valahol, egy ismeretlen távolvilágban, éjjel még jobban összehúzza magát, hogy álmában fogja, ölelje a szónál tisztábban hallott ígéret igazát. Arcát néha messzeségbe megmerítve, lát, megadja felmentésemet, amit boldogan nekem, csak nekem talált, hogy apa jön-jön, de a gonosz szörny útjába állt, és a küzdelemhez küld felém egy mosolygós biztatást.
A válasz szárnyal téren, léten át, sohase félj, nem felejti el apa a kisfiát!

Juhász András Géza

Én minden esetre indítanék egy védelembevételi eljárást a jegyzői gyámhatóságnál. Mindenképpen jelezve a problémákat és a gyermekek érdekében a pszichológiai vizsgálatot követelve.

Sziasztok. Segítséget szeretnék kérni Tőletek. Elmondom a történetemet.
12 évig voltunk házasok, nem volt túl szép a 12 év. 2008 decemberében elzavart a gyerekeimtől, és idén márciusban váltunk el. A volt nejem tanítónő. A tárgyaláson az ő ügyvédje, az én ügyvédem, és a bírónő is mellettem álltak, mivel látták hogy én hajlandó vagyon arra hogy rendes, probléma mentes válás legyen, ellenben a feleségemmel, aki csak az általa vélt sérelmeit mondogatta. Mivel a gyerekeimnek hagytam mindent, és még autót is vettem nekik, hogy tudjanak iskolába járni, mert messze volt nagyon a buszmegálló. Nagyon szép helyen laktunk, de sajnos ez hátrány volt. A láthatás folyamatosan akadályozta az exem. Mindig kitalált valamit, és folyamatosan azt hangoztatja, hogy elintézi hogy ne láthassa a gyerekeket. A fiam nagyon apás. Minden láthatáskor emlegeti h nem akar hazamenni, és hogy érzi hogy csak apa, és az apai részről a nagyszülők szeretik ŐT.
Aztán megtörtént a baj. A július első kettő heti láthatást töltöttük. Az első 3 napban nem volt probléma. Velünk volt a lányom is, aki 12 éves, és a fiam is, aki 8 éves, bár sokkal nagyobb, és érettebb a korához képest. Sajnos a lányomat annyira uralja a volt feleségem, hogy a 3. nap után, a folyamatos telefonálgatások sikeressé váltak, és haza kellett vinnem Őt.
A feleségem naponta 10 szer hívta, hogy otthon mennyivel jobb lenne neki stb...
Mivel a gyámügyes hölgy szerint is fél a lányom a volt nejemtől, ezért hazament.Mi a fiammal úgy döntöttünk, hogy ketten is elmegyünk nyaralni a Balatonhoz július 8.-án. Így is történt. Elindultunk.
Majd a városból kifelé menet arra gondoltam, hogy felhívom a lányomat, hátha eljön velünk. Itt hibáztam a legnagyobbat.
Nem vette fel a telefont, de a volt nejem pár perc múlva visszahívott.
Már egy közeli másik városban jártunk, de mivel a nejem azt mondta hogy a lányunk is akar jönni nyaralni, visszafordultam érte. Hiba volt.
Nem gondoltam arra, hogy ez csak egy csel lehet. Nem gondoltam arra, hogy bosszút akar állni, mert az indulásunk előtti napon mondtam el neki, hogy másfél év után van új barátnőm, és ez miatt bosszút akar állni. Nem gondoltam arra, hogy mikor bejelentettem ezt a hírt neki, mert a napi 30-50 telefon tőle abban az irányba hogy de most már valljam be hogy van "kurvám", hatott rám, és bíztam abban, hogy ha elmondom a valóságot, ahogy ő ígérte is, békén hagy. Nem így történ, sokadszorra bedőltem az ígéreteinek.
Szóval visszamentünk a ház elé. Kijött a volt nejem. Mint már sokszor láttam így, tudtam h ismét baj van a fejében. Forgott a szeme, és zavarodott volt.
Köszönés nélkül, pedig akkor már nem találkozott a kisfiával 8 napja, nekirontott a fiamnak, és kérdezgetni kezdte hogy tudja-e ki az én kurvám, és hogy örül-e neki hogy majd új anyja lesz neki. Válogatott szitkokat szórt rám, és a fiamra. Szegény gyermek megkérdezte hogy akkor most nem szereti már Őt ha az apjával megy nyaralni? Erre a szívtelen azt mondta h nem szereti... Majd kivette a fiam kezéből a tollasütőt, és engem verni kezdett a karomon a vállamon, és a nyakamon.
Mikor abbahagyta, elkezdte feszegetni a kocsi jobb hátsó ajtaját, amit én persze, ismerve őt, előtte a központi zárral lezártam. Nem sikerült kifeszíteni, ezért azt kiabálva, hogy gyere ...., szállj ki a kocsiból, nem mész apáddal nyaralni, hagy vigye a kurváját, elkezdte a lehúzott ablakon rángatni a fiamat. Ekkor, ismerve hogy milyen, és a korábbi tapasztalatoktól megijedve, elindultam a kocsival. Hiba volt.
A jobb hátsó ablaknál a keretet fogva szaladt a kocsi mellett a volt feleségem, és olyan 8 méter után, valószínű a magassarkú papucs segítségével elesett. Pont jött haza a szomszéd okoskodó rendőr, és azonnal hívta a rendőrséget. Na itt elkezdődött a gyászmenet. Anyósom, aki kb 10 kilométerre dolgozik, 3 percen belül megjelent, és mit ad isten, egy ismerős szemtanút is szereztek, aki természetesen csak azt látta, hogy a volt kedvesem a földre esik. Helyszínelés, szonda, kihallgatás stb... Ami ilyenkor kellett. Persze mi bepakolva a kocsiba a fiammal. Közben a lányom nyomdafestéket nem tűrő szavakat kiabált rám, és elmondta a fiamnak, hogy nem is akart jönni velünk nyaralni, mert otthon kertészkedtek volna az anyjával, az anyukája mondta azt menjünk vissza érte mert Ő is jönni szeretne velünk. Nem tudom miért, de úgy érzem h ez nagyon megtervezett cselekmény volt ellenem.
Szóval rendőrség ki, jogosítványom el. Mert bár a sérülés elenyésző volt, 3 horzsolás a térden, ami 8 napon belül gyógyul, de mi lett volna ha rosszabbul jár az exem. Ezzel indokolták az okmányom elvételét. Szóval pár óra alatt megszabadítottak a jogosítványomtól, amire még soha nem volt példa, pedig levezettem már kb 1.200.000 kilométert . gyors telefon a barátomnak, és mivel a fiamnak esze ágában sem volt a volt nejem szidalmazásaira hallgatni, indultunk, bát nagyon felzaklatva a Balatonra. Csodás 1 hét volt, bár a fiam elalvása után, sokat gondolkodtam arról, hogy mi fog még történni. Az exem ugyan is kilátásba helyezte azt, hogy a sittre fog tenni engem, és elintézi, hogy ne lássam a gyermekeimet többet.
Eltelt az 1 hét. Hazajöttünk. Még pár napot együtt lehettünk a fiammal, és a szüleimmel, de már látszott szegény gyereken hogy közeledik a hazamenetel.Egyre többet mondogatta hogy kérelmezzem már hogy velem lehessen mindig, és hogy ha az anyja bántja Őt, majd elszökik otthonról. Sajnos eljött a nap mikor szombat délelőtt 10 órára haza kellett vinnem Őt.
13 órakor már hívott a nővére telefonjáról, sírva, hogy menjek érte, mert az anyja nem szereti ha nem tálal ki neki arról, mit is csináltunk, de főleg csináltam 2 hétig. Kikkel beszéltem, kikkel telefonáltam. Este felé már tudtam h pár dolgot elmondott neki, mivel ez így volt a számára egészséges, mert így békén hagyták, és így szeretik Őt.
Megkaptam a telefonokat az exemtől hogy hogyan merek én a fiam jelenlétében telefonon beszélni a barátnőmmel stb...
Gyors telefon a gyámügyessel, aki maximálisan mellettem áll, és az Ő tanácsára nem teszek semmit sem. Ellenben az exemmel.
Felhívta a gyámügyes hölgyet, hogy egészséges dolog-e az, hogy az apa, a láthatáskor a francia ágyban a fiával alszik. Meg hogy én egy csaknam 20 évvel ezelőtti kapcsolatomban, az akkori élettársam gyermekét is el akartam venni az édes apjától....
Hogy nem gyanús-e az neki, hogy én ennyire ragaszkodom a kisfiúkhoz... És ezt a hatóságoknál nyomatékosítani is fogja.... Ledöbbentem. A 20 évvel ezelőtti kapcsolatomban tényleg volt a lánynak egy kisfia, 3 éves korától neveltem 6 éves koráig a fiamként. De mikor megismerkedtünk, már az apja lemondott a gyerekről.
Sajnos a feleségem, mivel tanult pszihológiát, és nagyon nagy színész, el tudja adni az álltala kitalált sztorikat. Eddig is ez volt. Sok olyan dologgal megvádolt, amit nem tud bizonyítani, és mostanra érett már meg bennem a gondolat, hogy jogi útra terelem a rágalmait.
Igazából olyan segítségre lenne szükségem, hogy van-e erre kimondottam specializálódott szakember. Mármint az ilyen ügyekre. Augusztus elején jön a 2. két hét láthatás, de már rettegünk a gyámügyes hölggyel, hogy mit talál majd ki ellenem.
Köszönöm a türelmeteket, türelmüket hogy meghallgattak.

Kedves Bandibandi!

Ne gondold, hogy a rendőrség feltétlenül le lett fizetve. Sokkal inkább a személyes adatok kezelésétől (kiadásától) félnek, mint korruptak. Nem védeni akarom őket, de szerintem inkább ez a helyzet. Habár az sem mentség, hogy saját magukat féltve másokat tönkretesznek. Egy esetet mesélek erről el neked. Bennünket megtámadott egy kutya. A mi kutyánkat halálra marta, valamint belém is harapott. A rendőrök ott a helyszínen igazoltatták az illetőt. A kórházban azt mondták, azonnal kell a kutya oltási könyve mert ha nincs oltva el kell kezdeni a veszettség elleni 15 napos kezelést (oltássorozat) másnap. Elmentem a rendőrségre, ahol közölték nem adhatják ki a kutya tulajdonosának lakcímét. Elmeséltem a történetet, felhívtuk a kórházat, hatósági állatorvost, de senkinek nem adták ki. Azt mondták valamely hivatalos szerv kérelmezze meg és 30 nap alatt kiadják majd.
Szóval meg is halhatsz, a személyes adat védelme annál is fontosabb. Hangsúlyozom az elkövetőé, illetve azóta már elitéllté. A rendőrség persze felkereshette volna az oltási könyvért, de az meg nem feladata.
Az eset európában, Magyarországon történt 2009-ben.

Kedves Nyafika,
úton vagyunk, ritkán ülök mostanában gép mellé, ezért késtem a válasszal.
A rendőrség először nem találta a gyermekemet, mert nem is kereste -nehogy időben eljárást indíthassak a visszahozására. Egy évig nem is válaszoltak. Ezután megismételtem a feljelentést ismeretlen helyen tartózkodó személy felkutatására, és ekkor megtalálták, de a tartózkodási helyét velem nem közlik, mert ehhez az édesanya nem járul hozzá.
Gondolom, megkapták a megfelelő összegű fizetéskiegészítést.

Az stimmel, hogy öt gyermekemet magam nevelem, csak az nem, hogy a kisöccsük, akit most keresünk, nem kislány, hanem kisfiú.:) Hogy megelőzzem a kérdést, az öt nagyobb gyerkőcnek ugyanaz az anyukája, és vér szerinti, saját gyermekeim. Az eltűnt kisfiam már más anyukától született.
Amit a tiszteletről írtál, az nekem nem jár, mert ez annyira természetes. A jogos apai büszkeség persze, nagyon megvan bennem.

Sziasztok

Először is szeretnék köszönetet mondani Nyafinak a tanácsáért,ami valóban hatékony tud lenni,bár számomra ez az út elfogadhatatlan.
Amikor elgondolkodtam ennek az útnak a lehetőségén,az a belső hang azt mondta, hogy nem szabad elfogadni.
Autómatikusan felszínre jöttek azok az érzések,amit a lányom érezhet és tudom mik azok,mert ott éltem, ahol Neki kell élnie,éltem azzal aki mellett még mindíg él és szívemre téve a kezem,nem hadakoznék,ha tudnám, hogy jó sora volna a gyermekemnek.
De ha felmerül az ellen nevelés,akkor mögötte valami (valaki)nagyon rossz van és nem sok jóval kecsegtet,hogy egy ilyen kondícióban felnőtt gyermek valaha is egy bensőséges apát látna az apjában.
Gondolj bele, hogy most az anya tömi a gyermeke fejét minden szükséggessel,csakhogy megutálja a gyermek az apját.(máris figyelmen kívül van hagyva a gyermek érdeke,mégpedig az, hogy Ő ragaszkodik mindkét szülőjéhez születésétől kezdve,így az okok az Őt ért behatásoknál keresendőek,ami nevezetesen az egyik fél a gyermeke érzelmeinek megtörésére tesz lépéseket.)
Először is a gyermekben van egy láthatatlan lánc,amely össze köti Őt az életét elindító apával(épp úgy ,ahogy az elindulást folytató anyával) és erről már az anya méhben is tudomása van,mert hallhatja azt a mélyebb hangot a háttérben: -"anya,el fogyott a tej",vagy "kell majonéz a mentolos pogácsához."
Aztán jön a sablon,a szülők viszonya megromlik és jön a hadd el had.
A gyermek már itt korától függetlenül összezavarodik,mert fel van rúgva a családi béke (kinek a hibályából,most lényegtelen).
Itt,mármint a válás bekövetkezténél,ha a szülők nem a "szakirodalom" álltal járnak el,ami azt hirdeti,hogy a szülőknek kell gondoskodni arról, hogy a válás adta nehézségekből a gyermek ne ,vagy a legkisebb sérülést szenvedje el, hiszen a gyermeknek már maga a szülők válása érzelmi törés,nem hogy amit még ezek után kap,így igen csak rá világít, hogy a kezdeményező fél nem egy,hanem kettő,vagy annál több ember életét keseríti meg.(ha az apa új életet tudna kezdeni......és az a nő az apával...........)
Az ilyen keserves évek után,amit az anya elindított,nem gondolom, hogy kifizetődő volna egy újabb törésnek kitenni a gyermeket,mert ez is benne van a pakliban,amit a bíróságnak mérlegelnie kellene,mert a következménynek szintén aktív részese.
Egy apa aki szembe van állítva saját gyermekével semmiképp sem szabad elfogadnia az alá rendeltséget,amit a gyermekének anyja generál.
Ez nem csak hogy undorító,de innentől egy időzített bombaként funkcionál ez a helyzet és a kérdés az, hogy a gyermek,mikor adja meg a kegyelem döfést az apának.
Bátran kijelenthetem, hogy a férfiak azok,akik figyelembe veszik a gyermek állapotát és érdekeit.(statisztikában értendően).
Amúgy jó érzés hallani olyan szebbik neműről is aki nem elfogult nézőpontban közelíti meg a dolgokat így első sorban olyan olvasóktól várok reakciót a következőkre,akik osztják azt, hogy a
gyermekeken és apukákon kívül az apukák új kapcsolata is megsínyli ezt a válási tortúrát.
Fontosnak tartom ezt megemlíteni,mert számomra úgy látszik, hogy a női társadalom a saját nemére sincs tekintettel olykor,ugyanis azzal az ellehetetlenítő hadjárattal az abszolút vétlen "mostoha anyukákra" is lesúlyt és nem csak hogy az újra kezdés útját zárja el az elvált apáktól,de megfosztja a lehetőségtől azokat a nőket is ,akiknek az a vétkük, hogy anyaságra vágynak.
Én három éve élek külföldön magyar jegyesemmel,de egy helyben tipródunk a tárgyalás miatt.(olyan,mintha otthon élnék)Ebben az időszakban olyan emberek igyekeztek bemocskolni és szétválasztani a kapcsolatunkat,akik közel álltak hozzánk,de voltak(vannak) olyanok is akik csak a munkájukat végzik és a szakirodalomra támaszkodva beszélnek néha értelmetlenül és azt mondják,hogyha a "népnek nem tellik kenyérre,egyenek kalácsot".
A lányom szívesebben van a partneremmel(és leendő gyermekeim anyjával),mint saját anyjával,mert oda csak a kényszer tartja vissza és az, hogy nem tud átmenni a boltba megvenni a vacsorának valót.(következmény a per folytán: idegösszeomlás 2x,depresszió,szorongás,identitás zavar......stb és a lányom csak 6 éves!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!)
Úgy gondolom, hogy figyelembe kéne venni azt is, hogy ha más országokban súrlódásmentesebbé tudták tenni a nemek harcát,akkor fel kéne venni a ritmust.

Kedves Nyafi!

Teljesen egyet értek veled! A férjemnek 2 gyereke született az előző házasságából! Persze rendesen ellenünk vannak nevelve!Fizetjük a gyerektartást és emelett veszünk nekik hozzánk ruhákat, játékokat és mindenről eltesszük a számlát! A kapcsolattartásról az elejétől fogva "naplót" vezetünk, felírjuk a dátumokat hogy mettől - meddig voltak nálunk,hol voltunk miket csináltunk! Le van írva az iskolai, óvodai adataik, ki a tanár, óvónénik, mennyi a havi költsége stb... A kisebbik asztmás az összes gyógyszerének neve fel van írva. Úgy gondoljuk, hogy most legyen az a gyerekek véleménye az amit az anyuka meg a mama mond, de ha nagyok lesznek, akkor nekünk lesz mit elővenni nekik és bebizonyítani, hogy mi törődtünk velük, azzal ellentétben amiket hallott. Ezt ajánlom minden elvált, gyerekétől külön élő apának, mert a gyerekének csak így tudja bebízonyítani a későbbiekben, hogy mennyire fontos neki, nekünk!

Ha jól értelmeztem szavaidat, Te nevelsz/neveltél 5gyermeket, és "csak" az egyik lánykádat nem.

Minden tiszteletem a Tiéd!!!!

Kedves Bandibandi és a Többiek!

Nem értem, hogy a rendőrség, hogy nem találta nyomát a gyermekednek, mikor kiskorú, és ezáltal ha külföldön is tartózkodik, fellelhetőnek kellene lennie... Mondjuk mi is hasonló cipőben járunk, csak mi az exemet keressük a gyerekekkel, és van neki 2kiskorú gyermeke, mégsem találják... Bezzeg mikor csalás ügyében keresték csak előszedték...

Én nő létemre ugyanúgy elítélem bosszúszomjas, gyermeket apa ellen felhasználó "anyukákat", mint a gyermekükkel nem törődő "apukákat". Sokan panaszkodtok arra, hogy a gyereket ellenetek nevelik, és nem biztosított a láthatás, és ha majd a gyerek felnő valóban úgy fogja gondolni, hogy nem kellett Nektek. Azért erre is van megoldás :)
Az általatok ismert címre postai úton ajánlva adjátok fel a leveleket a gyermek nevére.Ezeket a szelvényeket gondosan őrizzétek meg!Ugyanúgy vegyetek neki ajándékot karácsonyra, szülinapra stb, és ezeket is rakjátok el feldátumozva. Vezessetek naplót a láthatásokról, dátummal, tól-ig időponttal, helyszínnel és, hogy mi történt.Mikor már nagykorú lesz a gyermek, akkor keressétek fel ezekkel a dolgokkal. Rá fog jönni a gyermek, hogy nem biztos, hogy minden úgy volt, mint anno anyuka azt mesélte.

Üdv:
Nyafi

Én annyival toldanám meg, hogy a nőkben(akinek nem inge nem veszi magára)épp úgy meg van az indulatos hangnem és a messziről jött ember mindent elhisz alapon taktikázgatnak és némely egyed még a saját gyermekét is felhasználja a cél érdekében,így elegendő naív emberrel a zsebében, elindíthatja az aljas támadását.Ha éppen kesztyűvel fogja meg a "kilincset",akkor nagy esély van arra,hogy előhozza benned azt az általános férfiúi neveltetést, hogy nőt nem ütünk meg,így benned ketyeg már az időzített bomba visszaszámlálója.Tudomásom szerint számít az is, hogy a tettlegességnek volt e provokáló előzménye.
A gond az, hogy ezt és a hasonló helyzeteket a család jog figyelmen kívül haggya,márpedig ha nem tenné,érdekelne, hogy milyen statisztika jönne ki a családon belüli erőszakban és annak kezdeményezésében.Tuti hogy megközelítenéa 71 % női kezdeményezésű válást.
Személy szerint azt mondom, hogy a nők provokálnak és ha hallottatok olyanról, hogy egy csaj össze ugraszt a didzsiben két srácot,hát enyhén vezethető vissza a túlélésért folytatott harchoz,melyet a nők a mai napokban nem a túlélésért folytatnak első sorban, hanem a felsőbbrendűség megszilárdításához és némely férfitársunkat használják fel eszközként.
Ne szégyeljük felvállalni, hogy vannak érzelmeink,mert ez természetes.Mindenki figyelmébe ajánlom az APOCALYPTO Mel Gibson rendezésű filmet,ami hűen tükrözi az emberi érzelmek számos formályát.

Valamint szeretnék elnézést kérni minden olyan olvasótól akik minibaba néven olvastak.Ez csupán a lányomért folytatott harcban a metaforikus nevem és nem rég regisztráltam,így egy kis nehézség alakult ki.

Kraszkó Zoltán a becses nevem.
Sziasztok

Szegedi gyámhivatal, illetve végzése ellen a minisztériumban felülvizsgálati eljárást indítotál már?

Csaba,
nem kellene túlságosan szégyellned magad a hangnemed miatt! A férfiak sokkal energikusabban fejezik ki az indulataikat, mint a nők. Ez nemi sajátosság. Az a szégyellni való, hogy az uralkodó nősténysoviniszta környezet elfojtásra és szégyenkezésre kényszerít emiatt.
A nők meg sírnak, hisztiznek. Az is legalább annyira zavaró, erős pszichikai hatású, mint az indulatos férfi beszéd. Mi lenne, ha kislány koruktól kezdve a nőkbe fojtanák a sírást?
A fontos csak az, hogy az indulatos hangnemet megtanuld a maga helyén és ésszel használni, mert a férfiaknak nagyon észnél kell lenni! Ez is egy elvárás. :)
A Téged ért agresszió teljes mértékben megmagyarázza a hangnemedet. Sőt!

Tisztelt Műsorszerkesztők,

Égetően szükségesnek és hasznosnak érzem a kezdeményezésüket, ami egy
lépés lehet afelé, hogy az apákat is megismerje és emberszámba vegye a
közfelfogás és a társadalom intézményrendszere.
Szívesen elmondom tapasztalataimat arról is, amit a rám bízott öt vér
szerinti gyermekem nevelése közben szereztem, és naponta szerzek, és
arról is, amiket jogellenesen külföldre vitt kisfiam távolléte miatt
szenvedek el. Az időzítés okozhat egy kis gondot, mert éppen indulunk
az ismeretlen helyen rejtegetett gyermekem felkutatására valahol
Európában, vagy ki tudja, hol.
Az e-mail címem folyamatosan: keressuk.barnabas kukac gmail.com

Üdvözlettel: Juhász András

Mit tehetek még, hogy 3 éve teljes elszakítottságban élő, jogellenesen külföldön rejtegetett gyermekemmel életjelet adhassunk egymásnak, és a gondozásomban lévő testvéreivel együtt ne legyünk újból a Gyámhivatal terrorcselekmé­nyeinek áldozatai?
A leveleimre 6–8 hónapig nem szoktak válaszolni, de ennek ellenére írok, fellebbezek.
Meneküljünk? Mit tehetek még? Tőlem csak ilyen fellebbezésekre te­lik:

"Szeged MJV Polgármesteri Hivatal Gyámhivatala részére

T. Gyámhivatal!

Azok a tényállítások, amelyekre a T. Gyámhatóság a 2010.07.08 keletű, 01/4102–6/2010. i.sz. végzését alapozza, nem felelnek meg a valóságnak.
Ennek alátámasztására ismételten tájékoztatom a T. Gyámhivatalt arról, hogy a T. Gyámhivatal saját határozatában rögzíti, hogy gyermekem tartózkodási helyét nem ismerhetem meg. Milyen alaposabb bizonyítékot kíván a T. Gyámhivatal annak bizonyítására, hogy a kedves édesanya és a T. Gyámhivatal akadályozza levél, csomag és pénzküldemény eljuttatását gyermekem részére -amik egyébként sem helyettesíthetik jogellenesen külföldre vitt és elrejtett gyermekemnek ahhoz fűződő alapvető jogát, hogy szüleit személyesen ismerje?
Ismertetem a T. Gyámhivatallal, hogy levél, csomag vagy pénzküldemény feladása úgy történik, hogy a megfelelő mezőben fel kell tüntetni a kedvezményezett lakcímét. Erre azért van szükség, mert a postásbácsi/néni egyébként nem tudja kitalálni, hogy hova kézbesítse a küldeményt.
Ismét tájékoztatom a T. Gyámhivatalt arról is, hogy ismeretlen személy felkutatására kezdeményezett rendőrségi eljárással sem sikerült felderítenem a kisfiam tartózkodási címét.
Kérem a T. Gyámhivatalt, hogy ismerje meg és saját maga adjon hitelt saját és más hatóságok közléseinek!
A gyermekem -általam ismert utolsó- tartózkodási címére küldött pénzküldeményeim sorsáról egy éves viszonylatban a Magyar Posta kérésemre kimutatást készített, amelyből kiderül, hogy a küldeményeket rendszeresen nem vették át. Tájékoztatom arról is a T. Gyámhivatalt, hogy egy ízben ezt a kimutatást a T. Gyámhivatal részére már panaszom mellékleteként megküldtem, de amennyiben a T. Gyámhatósághoz többször szükséges benyújtani az iratokat az elolvasáshoz, úgy több példányban is a T. Gyámhatóság rendelkezésére tudom bocsátani őket.
Ismételten tájékoztatom arról is a T. Gyámhivatalt, hogy monitorról kimásolt tartalmakat mellékelve már korábban is tájékoztattam a T. Gyámhivatalt arról, hogy a számunkra egyetlenként biztosított Skype kapcsolattartás minden, a T. Gyámhivatal határozatában adott időpontban meghiúsult, mivel a hívott fél nem volt bekapcsolva.
Ismertetem továbbá a T. Gyámhivatallal, hogy a legutóbb a T. Gyámhivatal részére bizonyítékként megküldött monitorfotókon az a latinbetűs magyar szöveg is olvasható, hogy “A felhasználó még nem osztotta meg Önnel adatait”, aminek ugyanaz a jelentősége, mint a postai küldeményeknél a cím hiányának. Ameddig a fogadó fél nem osztja meg velem a Skype adatait, addig a kapcsolatot nem tudom felvenni. Mivel a kapcsolatfelvé­telhez szükséges adatmegosztást a címzett mindmáig nem teljesítette, a kapcsolatfelvétel mindmáig lehetetlen volt. A megfelelő eljárásban igazolni fogják mindezt azok a személyek is, akik rendszeresen tanúi a kapcsolatfelvételi próbálkozásaimnak. Mellékelek néhányat, találomra, csak a neten hozzám érkező megfigyelések közül /1– 42. sz. melléklet/.
Javaslom a T. Gyámhivatalnak, hogy mondjon egy számot, ahány bizonyító felvétellel megelégszik, mert nekem már új számítógépet kellett beszereznem a kapcsolattartás meghiúsulását bizonyító rengeteg memóriaigényes monitorfotó és egyéb fájl tárolására-kezelésére, másrészt a sorozatos megfigyelést végzőknek is úgy tűnik, hogy a T. Gyámhatóság gúnyt űz tisztességes emberek szavahihetőségéből, és éveken keresztül hiábavaló, időrabló tevékenységre kényszerít bennünket.
Kérem a T. Gyámhivatal tájékoztatását arról, hogy milyen törvényes következményekkel jár, esetleg milyen jogszabályba ütközik, hogy személyesen indulok kisfiam külföldi felkutatására, miután a T. Gyámhivatal intézkedéseinek következtében negyedik éve semmilyen életjelet nem kaptunk egymásról, de a közöttünk kialakult szoros érzelmi kapcsolat biztos alapot ad arra, hogy nagy örömmel lássuk újra viszont egymást.
Ismételten kérem továbbá a T. Gyámhivatalt annak közlésére, hogy ki és milyen ügyiratszámon kezdeményezte Juhász Barnabás nevű gyermekemmel való kapcsolattartásom szabályozására indított eljárást.
Tájékoztatom továbbá a T. Gyámhivatalt, hogy azok a saját ügyemhez semmiképpen sem tartozó kérdések, amelyekről 2010.07.05. napján a T. Gyámhivatalban a T. Osztályvezető Asszony kérés nélkül volt szíves személyesen tájékoztatni, nem tartoznak rám, és engem semmiképpen sem érdekelnek. Nem azért vállaljuk a kimerítő, 250 km-es hajnali utazást a T. Gyámhivatal fogadónapjára, hogy a T. Osztályvezető Asszony olyasmivel traktáljon, miszerint Gyámhivatal csaknem Gyermekjogi Bíróság státuszt kapott, vagy hogy az Ombudsman a T. Osztályvezető Asszony tanácsait kéri ki a T. Gyámhivatalt érintő ügyekben.
Ehelyett elvárom azt, hogy ne kelljen három órát várakozni az ügyintézőre, amikor a hivatal folyosója kong az ürességtől. A szabadságolt kolléga helyettesítését ellátó hivatalnoknő tájékoztatója ne abban merüljön ki, hogy az iratokba és folyó ügyekbe neki semmilyen betekintése nincs, jegyzőkönyvet felvenni pedig nem tud!
Ne tagadják meg az érdemi ügyintézést, a beadványom szabályszerű átvételét, iktatását, arra hivatkozva, hogy előzetes egyeztetés nélkül jelentem meg a hivatalos, nyilvános fogadónapon! Bár, az után a terrorcselekmény után, amit három kiskorú gyermekemmel a T. Gyámhivatalban elszenvedtünk, bajosan merészkedek a T. Gyámhivatal környékére, és szavakat sem találok még arra, hogy a T. Gyámhivatal brutális erőszakot alkalmaz a szabályszerű iratkezeléshez ragaszkodó ügyféllel szemben, ezért azt itt nem is részletezem.

Juhász András Géza"

Tovább: http://www.jogiforum.hu/forum/35/5416#reply#ixzz0uJaMxfvJ

Ezzel megleptél,mert ha én kihoztam volna a gyermekem magammal,azonnal visszavitték volna Magyarországra és az én szülői jogomat kapásból elvették volna.Ezt meg is mondta a bíró.
Egyúttal a legtermészetesebb módon fogadta,hogy az anya nem akarja kiengedni a Lányomat még csak látogatásra sem.Mintha nemzetközi egyezmények nem is léteznének.Hihetetlen.
Az ügyvéded mit tanácsolt?

Duna tv-nek készülő dokumentumfilmhez keresünk olyan férfiakat, akik elmesélnék anyagilag és lelkileg milyen megterhelő folyamaton mentek/mennek keresztül a válással, az ezzel járó nehézségekkel, mint például gyerekek eltávolodása, lakás elvesztése…stb. Amennyiben szívesen mesélne helyzetéről, vagy más ötletekkel segítené munkánkat, kérjük jelentkezzen a jatszmak@gmail.com email címen.

akkor kell beszállni a láthatásra utazás költségébe ha:
a, ő költözött el a gyerekkel másik településre
b, ha a bíróság így rendelkezett
c, a láthatás az anya hibájából nem jött létre.
Fezsoltnál ez a változat történt, ilyenkor lehet költségtérítést kérni, amit a gyámhivatal behajthat a gyereket nevelő szülőn.
Aki

Nem igazán értem,hogy az exednek mért kéne beszállni,az utazás költségébe.?

Sziasztok!
December 16 óta munkanélküli vagyok. Még az ősszel felmondási időm alatt az ügyvédem megpróbált egyezkedni a volt nejem ügyvédjével. Persze sikertelenül. Januárban bíróságra mentünk (a válást egy éve mondta ki a bíróság). Március 30-án volt az első forduló a bírónő közölte, menjek el dolgozni :-D.... Jövedelem igazolások, BT mérlegek, Adóbevallás, lakás hitel igazolás benyújtása után júniusban újabb forduló, volt nejem ügyvédje környezettanulmányt és a BT-re (ami nagyon jól működik 2 millió alatti forgalommal) szakértői eljárást helyezett kilátásba...
A bírónő októberre tűzte ki a következő tárgyalást.....

bartamas

A gyermekem anyja jogellenesen elvitte a gyerekünket külföldre (egyik nap a munkahelyemen kaptam egy értesítést, hogy ne keressem őket, mert elmentek), 2 éve nem láttam a gyermekemet. A bíróság ennek ellenére az anyjánál helyezte el a gyereket, a hazahozatal, láthatás megvalósulása érdekében nem tesz semmit. Az egyéb hatóságok (IRM) sem tesznek semmit, ill. nem "sikerül" elérni semmit. A helyzet teljesen reménytelennek látszik. Van-e még reményem arra, hogy valaha az életben láthassam a GYERMEKEMET?