CSALÁDJOGI KÖNYV TERVEZETE

Kedves Bandibandi!

Sok mindenben igazad van. De ahogy mi apák nem tanítjuk meg fiainkat arra, hogy kell viszonyulni a női erőszak ellen, amíg a férfiak nem jelentik a különböző segélyvonalaknak ezen aprónak tűnő (de az erőszakot majd kiváltó) női agressziókat, a statisztika és a politika észre sem veszi ezeket. Sajnos a férfiak nem "dicsekszenek". De ezek akár a névtelenséget is biztosító segélyvonalak. Példaként említsem a minisztérium által működtetett krízisvonalat (0680205520). Az ide telefonálók 98%-a nő. Ebből következően mondhatni csak a nőket éri támadás. Had idézzek most szó szerint a minisztérium által fenntartott krizistelefon.hu oldalról:

"A családon belüli erőszak vagy partnerkapcsolati erőszak minden olyan hatalmi visszaélés, amely érzelmi, testi, verbális, szexuális, gazdasági vagy szociális kényszer révén próbálja befolyásolni, korlátozni vagy megtörni mások akaratát."

"A verbális erőszak "beszólás", mások előtti "lejáratás", levegőnek nézés (a nők nagy fegyvere)."

A NANE Egyesület honlapján is az olvasható, hogy ha nem mehetsz el a barátaiddal, korlátozzák hobbijaidat, stb. Az mind-mind erőszak.

Ehhez hozáteszem, amikor egy békés családi vita végén az hangzik el, hogy "ha nem tetszik mehetsz és elveszted gyermekeid, fele fizetésed, stb" az eléggé kimeríti és már megalapozza a családi (már fizikai) erőszakot következő lépését.

Én kétlem, hogy a nők a családok 2%-ban korlátozzák csak a férfiakat. De mégsem fordulnak pl a krízisvonalhoz, inkább hallgatnak, gyűlik a feszültség, majd elcsattan a pofon. No akkor aztán beindul a gépezet. Nem szégyenlősen, nem sértődötten. Célirányosan, ahogyan még akkor kellett volna mikor te szenvedted el az erőszakot. Nem nézhettél meccset, stb. Nevetségesnek tűnik ilyen cseprő dolgokkal hívni a segélyvonalat, mégha ingyenes is. De el kell ott nekik mondani, ha mégegyszer beszól az asszony vagy a TV előtt porszívózik, képen vágom. És akkor majd a statisztika is tudja, hogy a nők is erőszakosak, kiharcolják a másik fél válaszát. Arról nem is beszélve, hogy te már jelezted az erőszakot. Rögtön más lesz az eset megítélése. De a férfiak büszkék, lusták és ami a legfontosabb, konfliktuskerülők. Ezt ki is fogják használni a nők, amennyiben szükség lesz rá.

Akkor mikor egyre több fiú nő fel apa nélkül egyszülős háztartásban esélye sincs megtanulni a női erőszak elleni fellépést. Persze azoknak a barátaimnak sem volt, akik apja a vita helyett minden nap késő estig bütyköltek a garázsban, csak nehogy otthon kelljen lenniük (mert kerülték a konfliktust a nővel). Nekem talán szerencsém volt mivel szüleim több mint 55 éve házasok (nincs garázsunk), és még mindig tanulok apámtól, hogy mit kell ilyenkor tenni (megelőzve az ütést).

Visszatérve Didóra. Miért keres itt szövetségest? Önigazolást? Nem tudom, így van-e. Senki nem tud neki úgysem segíteni. Amit írtok, csak alátámasztja azt, hogy bármit megtehet. Már sikerrel is járt, ha így nézem. Én (ismeretlenül) nem őt okolom azért mert ilyen a hozzá állása. Ő ugyanebben a környezetben nőtt fel. Csak ő, mint nő, beszél a többi nővel (a férfiakkal ellentétben) és hallja a nagy igazságokat. Lehet, ő is szeretné, hogy szeresse a a gyermeket az apja, de a játszótéren csak azt hallja, "elég a kéthetetente hétvége, még az is sok" Az ügyvédje is ugyanezt mondja. Esetleg ha normális még azt is, hogy "ezen felül úgyis bármikor megengedheti". Lehet épp azért ilyen kettős, mert mint anya azt szeretné (mert tudja, hogy a gyermeknek apa is kell), hogy legyen apja a gyermeknek, de mint nő (az életből és tanácsadókból merítve) magának is kiakarja sajátítani. Ezen kettősség közt vergődve nem tud dönteni. És az anyai szíve ellenére teszi amit az ügyvéd mond. Nekem ez a véleményem. lehet megvezetett, de lehetségesnek tartom. Súlya pedig az ügyben amúgy sincs szavaimnak.

Sajnos, én nem tudom. Most hallom először, hogy ilyen is létezik.
Ha a versenypályázat kiíróitól kapott juttatásra gondolsz, akkor legegyszerűbb, ha megkérdezed tőlük levélben álnéven, vagy egy kellemes hangú hölgyismerősöd közreműködésével telefonon, hogy milyen javadalmazásra számíthatsz, ha elindulnál a megmérettetésen. :)))
Ha viszont az olimpikonokéhoz hasonló állami apanázsra gondolsz, akkor azt valamilyen jogszabály állapítja meg, és a Törvénytárban lehetne rákeresgélni.
Más ötletem nincsen.

Didoktika

Tanulságos párbeszédek folytak a fórum egyik női olvasójával, aki kommunikációs problémáinak megoldásához kért segítséget. A diskurzus eredménye kétséges, de a beszélgetések lefolyása mutatja a női és a férfi beszédhasználat különbségét, az ebből keletkező félreértésekkel együtt.
A hölgy látszólag ok-okozati összefüggések, és koherens normarendszer mentén vezeti fel az álláspontját, de ezek csak a véleménye elfogadhatóbb köntösbe bújtatására való taktikai klisék, és nem a mondanivaló belső összefüggéseit tükrözik, ami az önellentmondásaiból derül ki. Érdemes összevetni az 1-4. idézeteket. Megállapítja, hogy az apuka rendszeresen foglalkozott a gyermekükkel, és úgy tesz, mintha az elhelyező intézkedés előtt az ő hozzájárulásától függne, hogy apuka mennyi időt tölthet a gyermekkel /2./. Ezután leírja, hogy szerinte, az apuka szeretné, és jól nevelné a picit ezután is, ezért nem is korlátozná a láthatást ezután sem /3./. Majd, egy különös fordulattal előadja, hogy az apa láthatásának kéthetenkénti alkalmakra korlátozását éppen most kérte a bíróságtól. Ezt egy sluszpoénnal tetézi: annyira vágyom rá, hogy szeresse ezt a kicsit /4./. A szív szakad meg rögtön, a lóláb meg, kilóg…
A logikus okfejtés néhol imitált külsőségeitől természetesen nem válik logikussá az ellentmondások egyvelege. Pl. az egymáshoz sem, és a tárgyhoz sem tartozó állítások megszámozott sorokba rendezése /5., stb./ nem fog ezeknek értelmet, jelentőséget adni.

Van a belső világában rendszer, központi axiómái, hogy “én vagyok a világ közepe”, “jó az, ami nekem jó”, “az az igazság, ami engem igazol”. Minden ezeknek rendelődik alá.
Számára a kommunikáció célja és értelme az, hogy önigazolást nyerjen, és másokkal mondassa ki az egoista szempontrendszerébe legjobban illeszkedő következtetéseket.

Az eszmecserét egy harcnak fogja fel, amiben vagy szövetségesei lehetünk, vagy ellenségei, de semmiképpen sem lehetünk a tárgyra koncentráló, egyszerű véleményalkotók.
Ha a tárgyra irányuló véleményünk nagyon különbözik a titkolt elvárásaitól, akkor ellenségként címkéz meg.

Felismerhetjük a valódi motivációit, ha érvelés közben véletlenül rájuk tapintunk, mert ezt a személye elleni támadásként fogja fel, sőt, elvonatkoztatja és kiterjeszti a fantáziált támadás hatókörét /6.,7.,8./, és racionalitást nélkülöző, túlfűtött indulatokkal reagál. Éppen a saját indulati motívumait vetíti ki a másik félre.
A konfliktuskerülő emberek véleménynyilvánítását ezzel igyekszik a hallani kívánt, “helyes” következtetések irányába terelni.
Ilyenkor azonnal sutba dobja a kirakatként előadott “számára, a gyermek érdekében rendkívül fontos” problémákat. A “kommunikáció” homlokterébe a saját nagyságának, személyes képességeinek, tulajdonságainak magasztalása / 9-11./, és az “ellenség” inkompetenciájának, értéktelenségének szólamszerű hangoztatása lép /12-15./. Bizonyítás, vagy egyéb logikai elem használatának ekkor már a látszatára sem ügyel. Az írott szöveg is feldúsul indulatkifejező eszközökkel.
Az “ellenség” degradálása és az igazság kinyilatkoztatása után jellemző fordulat a párbeszéd megszakítása a más véleményen lévő szellemi fogyatékosságaira való hivatkozással /15-18/.
Leplezetlenül előtör az ego, a másik ember alacsonyabbrendűségébe és alárendeltségébe vetett megingathatatlan hit.
Az ilyen megnyilvánulások és a hazudozás, becsületsértés, rágalmazás között nincsen éles választóvonal. A való életben repülő tárgyak kíséretében, általában el is fajulnak odáig.
A net világában legfeljebb nem olvasgatom a férfioldalt, amíg egy vadidegen nő sértegető szövegeket írogat nekem. Otthonában, egy nővel tartósan összezárt életmódra szocializálódott férfi viszont, nem tud ezek elől kitérni, védtelen ellene. Sem eltűrni, sem megakadályozni nem lehet, és ez szokott fizikai erőszakhoz vezetni.
A fiúkat képezni kellene a női verbális erőszak fordulataira, hogy felkészülten érje őket, és ne veszítsék el az önuralmukat amikor szembesülnek vele. Nagyon hasznos lenne erre a célra egy szöveggyűjteményt összeállítani, akár az interneten található tipikus női kirohanásokból.

1. “Zotyika, hogy szokott az lenni, mikortól viheti el az apuka a kisgyereket? Amikor bölcsis lesz? Vagy óvodás? Vagy iskolás? Vagy mikor? Most, hogy napi 4-5X szopik nem nagyon tudunk külön mozogni.”
2. “A gyerekünket egy éve tologatja az apja. Most már mondjuk kézen fogva sétálnak :) és (kukk meg) korlátlan láthatással! Hihetetlen, de igaz bandibandi! :)”
3. “Nem hiszem, hogy a férjem rosszat akarna a gyereknek vagy nem nevelné a legjobb tudása szerint ezután is. Tehát én semmiképpen nem korlátoznám az ő láthatáshoz való jogát!”
4. “A láthatásokkal kapcsolatban pedig azt kértem, kéthetente legyenek. Eddig jóval-jóval többet jöhetett az apja! Konkrétan akkor, amikor úri kedve diktálta. Ha fél órával lefekvés előtt, akkor akkor. Valahogy annyira vágytam/vágyom rá, hogy szeresse ezt a kicsit.”

5. “Persze, szélsőséges esetben, különleges mutációknál előfordulhat, hogy mondjuk az apának, a nagyinak, a keresztszülőnek (netalán a szomszéd kisfiúnak) is tej termelődik (mindkét) cicijében! De nálunk ez nem így van. Nálatok? :)”

6. “Megdöbbentő az érveléstechnikád! Ahogy azonnal az ember személyét támadod,…”
7. “…beindulnak a sértettséged motorjai és mintha (most éppen) rajtam akarnál revansot venni a sérelmeid miatt!”
8. “A dühöd és az indulatod, amivel (nagy valószínűség szerint) minden anyára támadsz,…”

9. “Képzeld bandibandi, egy másik fórumon én "megmentettem" (ha mindenigaz) egy gyereket! És roppant jó érzés ez! Csak ajánlani tudom!”
10. “Tudod, én szívesen és könnyen írok (mondom, hivatásos vagyok) :)”
11. “Képtelen voltam a szövegösszefüggésed fel-felfeslő hálóját kibogozni :)
(Pediiiiiiig hivatásos szövegértő vagyok. De tényleg!) :)”

12. “bandibandi, a stílusod minősíthetetlenül alacsony szinten mozog!”
13. “Mit gondolsz, ez a modorú szöveged mire jó? Azon kívül, hogy a te dühéhségedet kielégíti? Semmiben nem különbözik a posztod a női oldalak legvérmesebb apagyűlölő írásainak beszédmódjától! Toronymagas felszíni lubicka!”
14. “A dühöd és az indulatod, … még a szövegértési képességeidet is a nullához konvergálja.”
15.“Az a baj bandikám, hogy nekem ez már kicsit alacsony. Jaaaj, ugye nem baj! :) Veled nem lehet értelmesen kommunikálni, hacsaknem alásszáll az ember..., de ezt hagyom másnak :) Én addig sajnállak :( “

16. “Csókollak (de többet nem beszélünk saaajnos)! :) Didó”
17. “kotnyeleskedők – STOP”
18. “babdibandi-STOOOOOOOOOOOOOP:)”

Sziasztok

Meg tudná mondani valaki, hogy jár -e fix havi juttatás pornó oscar megszerzése esetén?
És ha jár,meddig kaphatja a kedves hölgyike.

Válaszotokat előre is köszönöm

Szia

Elnézve a szócsatáidat teljesen össze zavarodtam és nem látom át segítség kérésednek szándékát.
A múltkori össze vissza levelemben támogató sorokat akartam írni neked,de sajnos a bíróság felé jöttek ki érzelmeim.
Ha jól látom,még csak most kezded el a tortúrát,így érthető ha némely segítség nyújtás nem a legszimpatikusabb,de nem is meggyőzni akarlak,csak hozzá szólni és nem több.
Tapasztalatom, hogy szinte mindíg a férfinak kell megértőnek lenni és egyet értek abban, hogy a nőnek is figyelembe kellene venni néhány férfi érvelést,mert így kevesebb esély volna,hogy átcsapjon hadakozásba,ami már abszolút nem a gyermek érdekeiről fog szólni.
Kollégista éveimből nagyon sok féle lányt volt szerencsém megismerni,így nem csak a nőkkel való kommunikáció,de a nők egymás közti kommunikációja is figyelmet kéne kapjon.(és ha most írnék erről,este tízkor se fejezném be)
Ezt megindokolva, hogy senkinek ne legyen fájó: "Minden férfi életében van egy házi sárkány".
De a nők is elmondhatják ugyanezt vissza felé,így remélem a kölcsönösség kezd körvonalazódni,amiből kifolyólag a hivatalokban dolgozó hölgyeknek nem a borosta alapján,hanem a személy viselkedését figyelembe véve kéne munkálkodnia.(nem is értem, hogy ha nem tetszésemet tudtukra adom,miért nem fogadják el, hogy nekem is van véleményem és érzelmem,ami néha bizonyos behatások miatt felszínre jön,mert tudod alapjában egy vicces,barátságos ember vagyok,ha nem ártó szándékkal lépnek fel felém)
És ha 71%-ban a nők kezdeményezik a válást,így ez nem más mint a személy akarata és gondolkodása a helyzet felett.
Az ex elköltözésem után egy év alatt 3 férfit költöztetett be a lakásba,ebből kettő tovább állt,egy jelenleg is maradt,de ami közös az, hogy egyik felé sem tudtam nyitni barátságosan,mert az ex megtiltotta nekik, hogy beszéljenek velem és lépéseket sem tett, hogy normalizáljuk a kapcsolatot a Lányunk érdekében.
Jegyesemtől megkérdeztem, hogy akadályozná-e,ha látna törekvést a "család egyesítésre" és válasza az volt,hogy nem és a mai napig az ex szemében egy ribanc,nem több.
Én a szakirodalmat követtem,melyben a lányom azt lássa, hogy anya-apa bár elváltak,de én vagyok a legfontosabb nekik és a legjobbat akarják nekem.
Szóval osztom azokat a nézeteket,amelyben a nő épp úgy nem ellenségesen közelítené meg a helyzetet,ahogy a férfi sem.
Ezzel szeretnék egyben utalni arra is, hogy álltalánosságban ha a férfi együttműködő,papucs lesz belőle,de ha verbális eszközöket alkalmaz nem tetszését kifejezve,máris egy agresszív vadállat. Ha a statisztikát segítségül hívjuk és megkapva azt,hogy 71%-ban a nők kezdeményezik a válást,ezen belül hány százalékuk a provokálást kezdeményező,melyet a férfinak tűrnie kell,hiszen a gyermek és közte kötelék van,melyet aljas szándékkal igyekeznek megtörni?
Ha jól látom te épp az egyezkedő szakaszban vagy,aminek előnye hogy a sok rossz közül a legjobbat adhatod a gyermekednek.
A lehetőség adott,kérdés hogy mit kezdesz ezzel.
A magam helyzetében ha megbizonyosodtam volna arról, hogy gyermekemet az anyja jól neveli,tuti hogy nem hadakoztam volna,hiszen a legjobbat akarom a gyermekemnek,de sajnos a tényeket látva más a helyzet.

Drága bandibandi!

Magad tituláltad kotnyeleskedőnek : Neeeeem?

Tudod, én szívesen és könnyen írok (mondom, hivatásos vagyok) :) Így aztán az írásom terjedelme legfeljebb az irányultságaimról árulkodik, mintsem rólad :) És a beidézgetés olyan....kevés na :)

Az a baj bandikám, hogy nekem ez már kicsit alacsony. Jaaaj, ugye nem baj! :) Veled nem lehet értelmesen kommunikálni, hacsaknem alásszáll az ember..., de ezt hagyom másnak :) Én addig sajnállak :(

Csókollak (de többet nem beszélünk saaajnos)! :)
Didó

Kedves Dido!

Az előzőekben véleményeket és ötleteket kértél, és azt, hogy írjuk le mire gondolunk /lásd. Zotyikának a harcokról: „Ha van valami jó ötletetek, szívesen megpróbálom, mert én már tehetetlen vagyok. És nem érte (mert azért az ő kis lelke annyira nem érdekelne), hanem a gyerekemért! Mit gondolsz/gondoltok? Dido”,
és „A kérdésem most már csak az, szerinted (szerintetek) mit tehetnék, hogy egyáltalán elindulhasson valami normális kommunikáció közöttünk.”/.
Ezért jószándékúan leírtam, véleményem szerint, mivel szolgálhatnád gyermeketek érdekeit.
Örülök, hogy a megállapításaimmal és az érdemi javaslataimmal lényegében egyetértesz, és azok közül egyetlen egyet sem vitatsz!
Ha érdemben is vitatnád valamelyik megállapításomat, akkor, arra kérlek, hogy majd idézd be, melyik mondatot kifogásolod. Én is így tettem, mert ez a kultúrált érvelés alapja, és csökkenti az egymás mellett elbeszélés veszélyét.
Akkor nem lennének ilyen problémáid a hozzászólókkal, ha a véleménykéréssel egyetemben, rögtön megírnád, hogy mi legyen a véleményünk.
Az illogikus furcsaságaid kipellengérezésébe nem megyek bele, mert nem vagyok olyan kegyetlen és destruktív, hogy ilyeneken szórakozzak.
Abból látom, hogy mélyen érintettek az észrevételeim, mert másként nem szenteltél volna ekkora terjedelmű választ a néhány soromnak. Következtethetek arra, hogy meg is szívleled, amit írtam?

Újabb kérdésedre /”4. nem ismerjük egymást. Így elég kevéske az esélye, hogy hízelegni szeretnék a személyednek, pláne nem játszom a bizalmadra...Mit gondolsz?”/
az a válaszom, hogy ilyent fel sem tételeztem. Érzésem szerint, inkább magadnak szeretnél tetszeni, és az önbizalmadat szeretnéd ápolgatni /”Képzeld bandibandi, egy másik fórumon én "megmentettem" (ha mindenigaz) egy gyereket! És roppant jó érzés ez! Csak ajánlani tudom! …., stb.”.
Megértem, hogy a zaklatott állapotodban önmagad megerősítése fontos pszichikai szükségleted, és ez a vagdalkozásaidat ki is menti előttem. Én nem haragszom értük, viszont azért, neked is meg kell értened, hogy a másik is emberből van, és az alaptalan és igazságtalan kirohanásaidat nem fogja a végtelenségig szó nélkül tűrni – én sem.
A lelkivilágod és az önbizalmad helyreállítását józanul sokkal biztonságosabban elvégezhetnéd. Hogy Téged idézzelek: „Tudod, ennek van értelme! Nem az önkielégítő dührohamoknak a fórumban!”

Kedves Zotyika!

Tudom, hogy vannak nagyon méltánytalan esetek az apákkal! Nem kétlem, hogy meglehetősen nehéz nem minden anyában a kiszipolyozó kullancsot kutatni ezek fényében! Neked mégis sikerült (legalábbis velem szemben), amit köszönök!

Jó, akkor megkísérlem ezt a családsegítős dolgot (már jártam ott egyszer, amikor apánk dührohamot kapott és írtam egy levelet nekik. Ebben kértem, hogy segítsenek megegyezni a láthatások terén legalább. Erre behívtak. Amire már úgy ahogy helyreállítottam a kedélyeket. Akkor aztán kértem a hölgyet, hogy ne csináljunk ebből ügyet, mert nem akarom a törékeny egyensúlyt azzal veszélyeztetni, hogy ide kell jönnie az apának. A hölgy nekem is meglepő módon :) elsőre megértette és azt mondta tényleg próbáljunk ne marakodni és "ejtette" a koordinációt.)

Zotyika, a bírósági beadványomban rettenetesen vigyáztam, hogy semmi személyeskedést ne jelenítsek meg! Nem bántottam apánkat egy fél mondattal sem és azt tervezem a bíróságon sem fogok sem kezdeményezni, sem pedig belemenni egy esetleges mocskolódásba.
Nem mondom, hogy nem mondtam már neki dühből szemétségeket (ahogy én is kaptam jócskán), de nagyon-nagyon dolgozom azon, hogy ez megváltozzon!
Nekem ebben rengeteget segít a kisbabám! A perspektíváim megváltoztak általa és ez kizárt, hogy rossz legyen! :)

Üdvözlettel és köszönettel:
Dido

bandibandi,

a stílusod minősíthetetlenül alacsony szinten mozog!
(És ugye észrevetted, hogy ellentétben veled, én nem rád mondom, hogy alacsony szinten vagy barátom, hanem a stílusodra! Hoppá! Mekkora különbség, igaz!? Tudod, az emberi hangú kommunikáció roppant fontos...!)

Drága bandibandi,

1. megtennéd, hogy nem fejted ki, miért furcsállom a volt férjem reakcióit! Kééérlek! Elmondjam, miért nem vagyok rá kíváncsi? :)
2. kérlek, olvass figyelmesebben (és ne hagyd olyan könnyen meggyőzni magad a kiérlelt harag és az elkeseredett tehetetlenség árjának)! A gyerekünket egy éve tologatja az apja. Most már mondjuk kézen fogva sétálnak :) és (kukk meg) korlátlan láthatással! Hihetetlen, de igaz bandibandi! :)
3. koncentrálj olvasás közben a leírtakra! Furcsa eredményeket szülhet a fejedben, ha más szövegekkel kavarod össze azt, amire éppen reagálsz! Itt van mindjárt az a dolog, amit nem annyira sikerült értelmezned: arra tettem célzást írásomban, hogy bármennyire is fáj, de a biológia szabályai szerint, nem tud jelenleg más gondoskodni a kicsiről, mint én. Persze, szélsőséges esetben, különleges mutációknál előfordulhat, hogy mondjuk az apának, a nagyinak, a keresztszülőnek (netalán a szomszéd kisfiúnak) is tej termelődik (mindkét) cicijében! De nálunk ez nem így van. Nálatok? :)
4. nem ismerjük egymást. Így elég kevéske az esélye, hogy hízelegni szeretnék a személyednek, pláne nem játszom a bizalmadra...Mit gondolsz?

bandikámbandikám, ugyanaz a problémám a hozzászólásoddal (és ugye milyen megkapó, hogy még mindig csak a hozzászólásodról és a stílusodról beszélek, nem a személyedről, ahogy te!), mint volt már itt egy Úréval az oldalon. Az az érzésem, amint meglátod, hogy egy nő -, mit nő, egy anya - van itt köztetek beindulnak a sértettséged motorjai és mintha (most éppen) rajtam akarnál revansot venni a sérelmeid miatt! Ezért egy kicsit szánlak, mert gondolom, nem keveset szenvedtél a jogaidért! Amit én messzemenőkig tiszteletben tartok! Csak sajnálom, hogy ilyen dühös golyhó stílusod lett tőle!

Mit gondolsz, ez a modorú szöveged mire jó? Azon kívül, hogy a te dühéhségedet kielégíti? Semmiben nem különbözik a posztod a női oldalak legvérmesebb apagyűlölő írásainak beszédmódjától! Toronymagas felszíni lubicka!
Ha megengedsz (tisztelettel) egy észrevételt: az Elvált Apákat ne ezzel a modorral támogasd, mert ez csak viszolygást fog kelteni! És egyébként sincs semmi értelme és pozitív hatása!
Mindketten tudjuk, hány ezer gyerek él elvált szülő gyerekeként. Nem nehéz felmérni, milyen égetően fontos probléma ez nem csak az egyéneknek, hanem az egész társadalomnak. Ezért nagyon-nagyon lényeges dolog, hogy az elvált apák és az elvált anyák is hallassák a hangjukat! A téma kapjon nyilvánosságot. Jó, hogy vannak szervezetek (stb.), amelyek az anyákat segítik és jó, hogy vannak ugyanilyen szervezetek, amelyek az apákat.
Csakhogy ez nem elég! Előre csakis az fog vinni (az előrevivésen a gyerekek kiegyensúlyozott szocializációját értem), ha a két "tábort" megismertetjük egymás félelmeivel, elfogultságaival, tévhiteivel stb. Puffoghat minden ilyen szervezet a maga térfelén...és? Ez nem önzőség? Ez segít a gyerekeknek? Miben? Abban, hogy még hosszabb és még kíméletlenebb harcokban kelljen asszisztálniuk?
Ha véletlenül közétek keveredik egy "másik táborlakó", akkor azt azonnal el kell üldözni? Mert ezzal megmentettél egy gyereket?

Képzeld bandibandi, egy másik fórumon én "megmentettem" (ha mindenigaz) egy gyereket! És roppant jó érzés ez! Csak ajánlani tudom! Ráadásul a "mellettetek" való érveléssel sikerült beláttatnom az anyával, hogy megálljon a csatározásban és ne korlátozza az apa láthatását. Sőt, hogy lássa az apa motivációit egy más perspektívából is, mint ahogy eddig látta!

Tudod, ennek van értelme! Nem az önkielégítő dührohamoknak a fórumban!

Üdvözlettel:
Dido

Kedves Didó!

A bíró dönthet mindenben. Persze meg fog hallgatni téged és az apát is. De mehettek oda egyezséggel is amit pl a családsegítőben találtatok ki. A bíró örülni fog neki.

Jogszabály nem zárja ki, hogy az apa már most is elvigye a gyermeket, amennyiben képes ellátni, felügyelni (nincs életkori feltétel).

(ne értsd félre, biztosan nem akarja, de akár cumisüvegből szoptathatná is. Más gyermek is eszik így. Az, hogy ő a cicidből is szophatna, nem csak üvegből, az pedig ti miattatok lenne)
No ilyet biztosan nem fog ítélni a bíró, csak mint lehetőséget írtam. Viszont ha már nem szopik, illetve ezen időszakok közt látogathatja és az apától nem tagadható meg az elvitel joga. Így ha másképp dönt a bíró, lehet fellebbezni az apának.

A családsegítőbe besétálsz és pár nap alatt eltudnak járni. De ha meg sem próbálod, biztosan nem fog sikerülni. Arról nem is beszélve, ha már a bíró ideiglenesen dönteni fog (elhelyezésről, kapcsolattartásról), már nem is nagyon lesz miről beszélni. Ne próbáld elzárni, mert azzal csak bajt okozol. Ne hallgass olyanokra akik csak kéthetente hétvégi láthatást javasolják. Nekik általában nincs is gyermekük. Vagy kérdezd meg, mit szólnának ahhoz ha nekik ennyi jutna. Akkor biztosan el fog idegenedni és oda a gyermek apja (és pénze).

A partnered jogosan fél, mert általában mindent az apa ellen használnak fel. Az én esetemben mikor bebizonyosodott, hogy én láttam el gyermekünket, a bíróság elfogadta az anya álláspontját, hogy csak azért mert félre löktem őt a gyermekneveléstől. Ha nem én láttam volna el, akkor pedig nyilván azért lettem volna bűnös.

Szia

Épp tegnap kaptam meg a bírósági végzést,így egy kicsit nagyon kiborultam.
Azt éreztem, hogy egyoldalú nagyon ez az egész annak függvényében ,hogy 6 éves Lányom súlyos mentális problémákkal küzd,melyet heti 2 telefonbeszélgetéssel tudok enyhíteni benne,ami természetesen nem a leg hatékonyabb innen külföldről(bár a fű itt is ugyanolyan zöld,néha zöldebb)
Erőteljes lázadást éreztem ezzel a helyzettel szemben,mert már nagyon nagyon elviselhetetlen a tétlenség.
Haza mennék,de nem tudok a hazai munka körülmények miatt,akarom a Lányomat,mert tudom, hogy mit kaphat mellettem és az anyja egy nagy akadályozó tényező a Lányom esélyeit illetően.
Próbálok vissza nyugodni,azután kommunikatívabb leszek.

"Épphogy elkezdtem a mondandómat, azonnal a szavamba vágott, mert szerinte minden, de minden hazugság amit mondok, vagy pedig csapda." -Ezen túlságosan ne csodálkozz! Kifejtsem? :)

"Azt valószínűsítem, hogy az enyém lesz, ..." -Hát... így, a végén még, tényleg... Pedig, a közös gyermeketek -nem?

"A láthatások terén pedig nem valószínű, hogy egy még szopó csecsemőt elvihetne, de arra számítok, hogy heti több alkalommal is találkozhatnak a picivel." ... "...ha meg mindennap jöhet az apja a kicsihez, azt is kibírom." -Ha rajtad múlik, akkor inkább nem? Pedig nagyon kedves dolog, ha az apuka szeret kijárni a picijével, és babakocsiban elviszi levegőzni, és közben kialakul közöttük a kommunikáció. Neked ez ellenszenves?

Ha a gyermek gondozásától elidegeníted az apát, kizárod abból, akkor magad ölöd ki belőle a gondoskodás érzését. Ez a célod? Akkor min csodálkozol?

Félsz, hogy esetleg normális, értékes szülő-gyermek kapcsolat alakul ki közöttük? Esetleg meggyőződésed , hogy ütődött az apa, és nem képes a pici épségére vigyázni?
Egyik sem túl hízelgő, és nagy bizalmat én sem éreznék irányodban... Értsd meg, hogy a megnyilvánulásaidtól az apában az a megalapozott és felelősségteljes érzés alakul ki, hogy nem lenne jó, ha a gyermeketek sorsa rád lenne bízva. Ez alapján nem egy felelőtlen embernek tűnik.

Gondolj bele, mekkora megkönnyebbülés lenne neked is, ha a gyermeketek felnevelésében, ami még évtizedekig fog tartani, biztosan számíthatsz az apára. Ezt most tudod megalapozni, vagy helyrehozhatatlanul elrontani.

Ennél még fontosabb, hogy a gyermeked lába alól húzod ki így a szilárd talajt -nem az anyagiakat értve itt.

Azért szólok neked, hogy beleláss a férfiak szempontjaiba is, mert gondolom, ez a cél vezet, amikor ide írsz.

Kikerestem a jogszabályt a Btk-ból, hogy a válaszom pontos legyen.

"Btk. Kiskorú veszélyeztetése
195. §
(4) Aki a bírósági vagy hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is akadályozza, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.587 588 "

A bírság kiszabásának elmaradása esetén nem valósul meg a kiskorú veszélyeztetése. Többször el kell követni a kiskorúval szemben a rá károsan ható cselekményt ahhoz, hogy bírósághoz lehessen fordulni a kiskorút érő súlyos sérelem miatt.
De, a kiskorú ellen elkövetett cselekmény megítélésében a bíróság még ekkor is egy másik hatóság előző intézkedéseihez van kötve. Csak abban az esetben jogosult megítélni az elkövetett cselekményt, ha azt már egy másik hatóság előzőleg bírsággal szankcionálta.

Kedves minibaba!

Köszönöm a hozzászólásodat..., bár bevallom nem sokat tudtam belőle kihámozni :)
Képtelen voltam a szövegösszefüggésed fel-felfeslő hálóját kibogozni :)
(Pediiiiiiig hivatásos szövegértő vagyok. De tényleg!) :)

Üdvözlettel:
Dido

Zotyika szia!

Mint mondtam, mindent megpróbálok, hogy a gyerekemnek jobb legyen - így a tanácsodat is köszönöm, megfogadom. Amint apánk kinyaralta magát már meg is próbálom a beszélgetést. A családsegítős mediátorra már nem lesz idő, mert szeptember közepére tűzték ki a tárgyalásunkat és gondolom, a családsegítős dolognak azért van egy hivatali eljárásideje.

Az a baj, hogy egyszer már sikerült eljutnunk odáig, hogy elmentünk beszélgetni, mi legyen eztán a kicsivel...Képzeld, kikértem a vizem, de bele sem tudtam inni, a beszélgetésnek ugyanis hamarabb vége szakadt. Épphogy elkezdtem a mondandómat, azonnal a szavamba vágott, mert szerinte minden, de minden hazugság amit mondok, vagy pedig csapda. Na, hát így nemigen volt mit tenni...

Figyelj csak, szerinted (a tapasztalataid alapján), milyen ítélet valószínűsíthető nálunk? Tudom, hogy ez rengeteg körülménytől függhet (kezdve a bírótól, a számodra ismeretlen részletekig minden), de mégis...Elmondom, én mire gondolok. Tehát én azt hiszem, nem fog a kisfiam több pénzt kapni, mint a mostani 15 ezer, de apánk juttatásainak morzsáját meg kell majd osztania vele. A kizárólagos szülői felügyelet vagy az ellentéte (a közös) egyaránt kizárva. Azt valószínűsítem, hogy az enyém lesz, de csak ideiglenesen! A láthatások terén pedig nem valószínű, hogy egy még szopó csecsemőt elvihetne, de arra számítok, hogy heti több alkalommal is találkozhatnak a picivel.
Zotyika, hogy szokott az lenni, mikortól viheti el az apuka a kisgyereket? Amikor bölcsis lesz? Vagy óvodás? Vagy iskolás? Vagy mikor? Most, hogy napi 4-5X szopik nem nagyon tudunk külön mozogni.

Mindegy. Tulajdonképpen nem veszíthetek semmit ezen a tárgyaláson. Nem fogok harcolni ennyicske pénzért, ha meg mindennap jöhet az apja a kicsihez, azt is kibírom (legfeljebb megoldom, hogy mi ne találkozzunk) - mindamellett, hogy kivitelezhetetlennek gondolom, hogy egy közös gyerekkel az ajtóban történő "átadás-átvétel" megvalósítható lenne. A közös ránk bízott élettel kapcsolatban bizony lesz olykor beszélnivalónk...

Üdvözlettel:
Dido

Számomra nem világos, hogy milyen állásponton vagy.
Nekem ami nem fér össze az, hogy miért is táplálnád az ex férjed lelki világát.
Ellenben gyermekeddel.Exed át tud menni a boltba 2 kg kenyérért.(NEM CSELEKVŐKÉPTELEN)(és jobb ha a nyelvészek újra értelmeznék a milyenséget a hogyansággal,mert számomra ebben a helyzetben sokkal lényegre törőbb volna a CSELEKVŐ KÉPTELEN)(MERT AMI ZAJLIK A SZOCIALIZMUSBAN AZ KÉPTELENSÉG)
Szerintem nagyon is helytelen, ha a gyermeken keresztül tesznek a felek lépéseket egymás felé.
BÉKÉN KÉNE HAGYNI A GYEREKET.(ők rá érnek a "FELNŐTTES " dolgokkal foglalkozni a 18-ik ÉLETÉVÜK BETÖLTÉSE UTÁN)nem de? Tisztelt Bíróság!
Ez idő alatt figyelembe kéne venni a fejlődési szakaszukat,mert IRNI-OLVASNI NEKÜNK KELL MEGTANÍTANI ŐKET,de elég elszomorító, hogy a NAGY ........ felnőtt elő adja a ki ha nem én idióta megkülönböztető viselkedését.
ALAP TÖRVÉNY ,HOGY HÁBORÚBÓL A GYERMEKET KI KELL HAGYNI ÉS EZ NEMZETKÖZILEG ÉRTENDŐ,NEM MAGYAR ORSZÁG FELÉ KIZÁRÓLAGOSAN.(esetleg vesszőt kellene tegyek az ÉS kötő szó után és Magyarországot külön kéne írnom?)
A lényegen még mindíg nem változtat,mert ez is "háorú"(nemek háborúja)Itennek(istennek) nem fizikális,de sajnos ez mögött ott van a nem fizikális vér.
.):

Kedves Dido!

Nem ismerem egyikőtöket sem, így nem lehet tanácsot adni. Esetleg próbáld meg a családsegítőnél egy családsegítővel vagy mediátor segítségével. Ha rábeszéled őket egy-kettő mediációt lehet ingyen is igénybe venni. A kommunikációs problémákra ez lehet segítség. Ha nem, a családsegítő is elég lehet. Ott tudtok beszélni egymással, mások előtt, sokszor úgy könnyebb. Beszéljetek meg valami rendszerességet a gyermek érdekében. Ez lehet a meghívás apropója is. Mondd meg, hogy akkor láthatja a gyermeket, amit ott megbeszéltek. Persze, hogy jó legyen majd a kapcsolata a gyermekkel nem elég a kéthetente hétvége. A másik héten is kell legalább két délután. A hétvégés héten pedig egy. Persze ettől még megengedheted máskor is, de valahogy oda kell csalni, hogy beszéljetek.
Tudod a férfiak nem szeretnek a problémákról beszélni, inkább kerülik azokat. Mondd meg, hogy nem a pénzről van szó. Azt majd akkor ha már normális a kapcsolat köztetek. Ha szeretni fogja a gyermeket, pénzt is fog adni magától. Esetleg a bölcsire, stb. Próbáld kerülni a pénzátvételt. Fizesse a számládra, stb. Ez is konfliktust jelenthet rendszeresen. Ha nem ad, úgysem fog adni többet mint amit a bíróság ítél. Veszteni nem veszthetsz többet.

Már gyerekként is felállt a szőr a hátamon, mikor a szüleim szóltak, hogy üljünk csak le beszélgetni...:)

Meg aztán majd az idő is segít. De ne próbáld meg mindenáron Te az apjára erőltetni a gyermeket (esetleg magad). Ha erőlteted rosszabb és tehernek (utasításnak) érzi. Esetleg azt gondolja, hogy ezt is csak Te akarod és már csak azért sem fogadja el. A legtöbb konfliktus akkor van amikor a felek még "éreznek" egymás iránt.

Én nemrég fordultam közvetlenül a bírósághoz, ami nem is érti, hogy miért probléma az, hogy négy éve hermetikusan elzárnak bennünket a kisfiammal egymástól.

Kedves Zotyika!

Köszönöm. A saját ügyemben a harc beszüntetésére vártam és reméltem ösztönzést nálatok, a 7/7-es elhelyezés terén pedig mindenképpen érdekel az enyémmel ellentétes álláspont is.

Nálunk az "egy hét itt-egy hét ott" forma fel sem merült (hál'istennek), mondjuk fizikai képtelenség is volna, mert a gyerekünk annyira kicsi. De egyébként sem tart azért ennyire igényt szegény lelki közelségére az apja.

Zotyika, köszönöm a tanácsod! Én a következőt tervezem, tervezném : nem fogadtam ügyvédet. Egyrészt azért mert olyan elképzelhetetlenül kevés pénzből élek, amit soha nem gondoltam, hogy egyszer majd ennyiből is fent fogom magam és a gyerekem tudni tartani. Másrészt azért, mert képes vagyok számba venni a lehetőségeket és a várható következményeket és nem fogom tönkretenni sem a gyerekem, sem a magam életét azzal, hogy mondjuk 5 éves cirkusz után 15 ezerrel többet kapjon a kicsi az apjától.
Úgy érzem, az apja a minimumot adja neki (illetve, mivel lehazudja a jövedelmét, ezért jóval a minimum alatt támogatja őt ), én mégsem fogom magánnyomozókkal meg tanúkkal elkezdeni bizonygatni, hogy neki mennyi a bevétele valójában. Annyit kértem csak, hogy a bejelentett fizetésének juttatásaiból is részesítse a gyerekét. Ez valószínűleg szintén nagyon kevés pénz, de annyi talán lesz, hogy egy úszóbérlet kijöjjön belőle a kicsinek - nekem pedig ez is számít. De az a bajom, hogy ő nemhogy örülne ennek, még tovább kíván lefaragni a mostani csúfos 15 ezerből. Ez szerintem arcátlan!

A láthatásokkal kapcsolatban pedig azt kértem, kéthetente legyenek. Eddig jóval-jóval többet jöhetett az apja! Konkrétan akkor, amikor úri kedve diktálta. Ha fél órával lefekvés előtt, akkor akkor. Valahogy annyira vágytam/vágyom rá, hogy szeresse ezt a kicsit. Valami számomra is furcsa indíttatásom van, hogy minden vele kapcsolatos dolgot (hogy jön a foga, hogy felállt, hogy ma nem aludt vagy nagyon boldog volt/sír) az apjával is megosszak. És annyira fájdalmas nekem, hogy erre ő nem tart igényt. Voltam rá emiatt piszok mérges is, de már csak fáj.
Nagyon-nagyon nehéz volt nekem egy egy hetes babával egyedül maradnom! A bizonytalanságérzésnek olyan mélységeit tapasztaltam meg (anyagi téren elsősorban), ami (szerénytelenség nélkül) jobbá tett. Boldog vagyok a gyerekemmel akkor is, ha fel sem merült bennem, hogy egyedül fogom felnevelni (ráadásul ilyen kicsi korától).

Szeretnék egyességet kötni apánkkal, de nem nagyon megy. Gyakorlatilag elég sok mindenbe belemennék, ha biztosítana arról, hogy tiszteletben tartja azt az életformát, amit mi élünk a kicsivel és nem próbálna szántszándékkal ellene menni, amikor nála a gyerek. Az ettől való félelmem nem alaptalan, ugyanis számtalan megjegyzést tett már erre. Természetesen elfogadom, hogy nem kell ugyanúgy élnie vele, mint nekem (nyilván ő egy más ember, másfajta élettel), de szeretném, ha erről tudnánk legalább beszélni és valamiféle kompromisszumra jutni.

A kérdésem most már csak az, szerinted (szerintetek) mit tehetnék, hogy egyáltalán elindulhasson valami normális kommunikáció közöttünk. Tudom, hogy rengeteget ártunk a gyerekünknek, ha harcolunk és én hagyom a pénzt is és egy kivitelezhető láthatási időtöbbletet is, csak lenne emberi a viszonyunk. Már elfogadtam, hogy így alakítottuk az életünket (szántszándékkal nem írom le, mi történt, nehogy azt érezd belőle, hogy haragot dédelgetek) -, persze nem kis melóm van benne! De ő haragszik rám, de nagyon. Kicsit furcsa ez, mivel ő ment el, de mégis...Szent meggyőződésem, amíg ő is bele nem nyugszik ebbe, addig nem fogunk tudni beszélni egymással. De könyörgöm, meddig tart ez még? Egy éve történt!
Sajnos, én már úgy érzem, mindent megpróbáltam. Kezdetben (természetesen) a harcos stílusban, aztán mindent (de legalábbis) sokat megengedtem (közös programok stb.)...., ám ettől csak minden rosszabb lett. Még dühösebb rám.

Az a baj, hogy ő olyan típus (vagy olyan mérges, nem tudom), aki ha azt írtam volna a kérvényebe: egy hétig nála legyen a gyerek és én fizetek neki havi 100 ezret, abba is belekötne. És az a nagyon furcsa, hogy minél többet rendeskedem vele és minél többet engedek neki, annál rosszabb lesz a viszonyunk. Vajon miért?????
Ezért nem mertem pl. több láthatást leírni a bírósági kérelmembe (de azért tisztában vagyok vele és nem is bánom, ha többet ítélnek neki). Csak miért nem hajlandó egyáltalán leülni velem, hogy ezt elmondhassam neki? Lehet, hogy azért, mert ő mérges és gyűlölni AKAR és egyáltalán nem akarja hallani, hogy engedek neki, mert úgy nem tudna utálni?

Kicsit azért méltánytalannak érzem ám, hogy itt van nekem az én picim, mégis a lelépett apja lelkivilágával kell foglalkoznom - , még akkor is, ha tudom, hogy hosszútávon ez a gyerekem érdekét szolgálja...

Mit tehetek én, hogy feldolgozza végre a történteket? Ha van valami jó ötletetek, szívesen megpróbálom, mert én már tehetetlen vagyok. És nem érte (mert azért az ő kis lelke annyira nem érdekelne), hanem a gyerekemért!
Mit gondolsz/gondoltok?

Dido

Kedves Bandibandi!

Ezt miből gondolod? Ez engem is érdekel. Én még nem hallottam arról, hogy a bíróság ez miatt elutasítana. Volt már ilyen?

Nálam az volt, hogy a gyámhivatal többször bírságolt, feljelentésem alapján az ügyészség nyomozott, de az mégsem emelt vádat, mondván ez annyira nem veszélyezteti a gyermeket. Viszont ez alapján pótmagánvádat lehetett beterjeszteni, ami a bíróság elé került.
Került volna, mert azóta az anya odaadja a gyermeket és nem akartam konfliktust.

Még sehol sem tartok a tervezet elolvasásában, de egy megjegyzést teszek.
A Büntető törvénykönyv a kiskorú veszélyeztetésének lényeges tényállási elemének mondja ki a jogosult és a kiskorú közötti kapcsolattartás akadályozását, ezzel is elismeri a kiskorúra súlyos veszélyességét.
Azonban, önmagában a kiskorúra súlyosan veszélyes cselekmény miatt nem lehet a bírósághoz fordulni, a bíróság a veszélyeztető cselekmény ügyében nem jogosult ítéletet hozni, ameddig a gyámhivatali szankció hiányzik.
Pedig, a gyermekellenes cselekmény de facto megtörténte nem attól függ, hogy azt egy hivatal bírságolta már, avagy nem bírságolta.
Tudom azt is, hogy a Gyámhivatal gyakran nem bírságol, de akár bírságol, akár nem, a független bíróság, e szerint a törvény szerint, mindenképpen egy másik hatóság határozataihoz van kötve, ami legalább különös.
Úgy néz ki, hogy a gyermekellenes cselekmény az egy dolog, de még nem eléggé törvénybe ütköző. Súlyosan törvénybe ütköző csak attól lesz, ha bírságolás után fordul elő.
Egy felnőtt emberrel nehéz lenne lenyeletni, hogy ha rágalmazzák, meglopják vagy esetleg betörik a fejét, csak akkor fordulhatna bírósághoz, amikor ez már többször is megtörtént. Ez csak a kiszolgáltatott gyermekekkel működik így.

Kedves Didó!

Sajnos tényleg rengetegen vannak akik az anyagiakat helyezik előtérbe. Természertesen a férfikanál és a nőknél is, mint miden embernél. Tény, hogy akinél a gyermeket elhelyezik, a gyermek jogán elképzelhetetlen előnyhöz jut. Mind anyagilag, mind érzelmileg. Vannak nők akik ezt megpróbálják kihasználni és vannak férfiak akik minden furfangos módon menekülnek (azért írom most már nemenként nevesítve, mert ez az általános). Ebben a nagy versenyben túllépve a józan ész határait. A nők mindent akarnak, a férfiak semmit. Így van aki csak több százezer forintból képes nevelni a gyermekét és van apa aki tízezret sem hajlandó fizetni. Ha szerintem ez nem verseny lenne, hanem a bíróságok normális összeget határoznának meg, a férfiak többsége nem menekülne, a nők többsége pedig meg sem próbálna szipolyozni.

Sajnos mindegyik fél elég sikeresen űzi ezt, tehát nem sok esélyed van a volt párodtól pénzt kapni, ha nem akar adni. Lehet, ha mindkét fél nyugodtabb a gyermeked többet kap mint amit a bíróság meg tud ítélni. Van itt olyan apa aki azért sem fizet -holott tudna- viszont a gyermekének fizeti az összes iskoláját, képzését, jogosítványát, nyári utazását, stb. ami több százezer forinttal többet jelent, mint amit a bíróság megítélt. Egyszerűen a gyermek jó kapcsolatot ápolhatott az apával és ő kért, nem az anya követelt.

Persze, minden ember más és mindenkinek más a története. Jobb vagy rosszabb.

A 7/7 váltott elhelyezésról a katolikus rádióban volt beszélgetés nem túl rég (itt volt az oldalon a linkje, de már nem tudom hol van), ahol egy 15 éven át így nevelkedett leány beszélte el történetét. Elmondta, hogy az iskolában mindenki irigyelte (az elvált szülők gyermekei (a többség)), stb. Ha teheted hallgasd meg.

Nem értem a nyugati kultúra miért idegen a magyarságtól. Csak remélni tudom, hogy állításoddal ellentétben nem az.

Sok gyermek aki nem aludhat az apjánál, hanem a barátnőnél, nagymamánál, rendszeretlenül az vajon jobb? Vagy az már mindegy mert a gyermek el van helyezve és kész? Az apánál lehet szobája, épp mint az anyánál. Nyilvánvalóan nem jobb mint mindkét szülővel egyszerre felnőni, de nem ez a a kérdés, hanem az, hogy apa vagy anya nélkül jobb-e. Szerintem épp az a szülő az önző aki úgy gondolja apa vagy anya nélkül is jó a gyermeknek (mert én úgy szeretném).
Összegezve én azt gondolom, hogy nem jó váltva találkozni a szülőkkel, de valamelyiket "elveszteni" még rosszabb.

Kedves eurocsalad,

nem bántalak, illetve nem akartalak megbántani, nyugodj meg!
Úgy, olyan vehemenciával támadsz, hogy azt is szem elől téveszted, mit kérdeztem tőled!
A dühöd és az indulatod, amivel (nagy valószínűség szerint) minden anyára támadsz, még a szövegértési képességeidet is a nullához konvergálja.
Kérlek, ne legyél ilyen sündisznócska!
Vannak anyák (mint pl. én is), akik azért jöttek ide, hogy segítséget kérjenek. Gondolj már bele, légy szíves, vajon miért regisztrál ide egy nő? Hát, nyilván nem azért, mert megrögzött apaellenes...eurocsalád, a te segítségedre van szükségünk (nem leplezve, hogy nem pusztán a magam nevében jöttem erre a fórumra, de nem is szervezettől)!

Tévedek, ha azt feltételezem, te elkötelezett védője vagy a válás utáni "normális" életnek? Normális, tehát olyan, amiben a gyerekek a lehető legnyugodtabb, legkiegyensúlyozottabb környezetben szocializálódhatnak? Ha nem, akkor nekem (nekünk), miért nem vagy hajlandó segíteni ebben? Ha már idejöttem (jöttünk), mert megerősítést várok (várunk) "a másik oldalról", akkor miért támadsz ilyen esztelenül-oktalanul, kedves eurocsalad? Képzeld, sajnos nem minden apuka olyan, mint te! Vannak, akikkel nem lehet leülni és megbeszélni a dolgokat - elismerve azt, hogy a kapcsolati kommunikáció ilyetén elromlásához bizony a visszacsatolás is hozzájárult.

Megdöbbentő az érveléstechnikád! Ahogy azonnal az ember személyét támadod, miközben annyi keserű tapasztalaton átszűrt általánosítást fröcsögtetsz felém, hogy már-már megbocsátok érte...

Eurocsalad, NEM VITATOM EL A JOGOD A 7/7-ES OSZTÁSHOZ! Rendben? Megnyugodtál?
Igazából nem ez volt a kérdésem, tudod jól!

Írok neked a címedre, ahol újra és utoljára megkísérlem, hogy segítséget kapjak a véleményalkotásod révén.

Üdvözlettel:
Dido

Szia,

Ha tiszteled a gyermeked apját, akkor joggal várod el tőle, hogy ő se korlátozza a Te láthatásodat. A gyűlöletkető támadásaidat visszautasítom (talán a férjed elleni negatív érzelmeidet vetíted minden férfire?). Ilyen "manipulatív képességgel" feltételezem, hogy dolgozol és szellemi munkát végzel, tehát saját jövedelmed van.

Az otthonnal való érvelés közismerten az apaellenesség burkolt megjelenési formája, hiszen a gyermekek kitűnően érzik magukat mindkét szülőjük otthonában ! Igaz, legszívesebben egyesítenék a két otthont, de könnyen elfogadják, hogy a szülők különbözősége miatt ezt sajnos nem lehet.

Elképesztő, hogy a XXI. sz-ban még képes lennél elvenni a gyermekedtől az édesapját, megfosztani a gyermekkorának, szocializációjának legmeghatározóbb emberi kapcsolatától, és az anyai jövedelemrésztől (ld. magyar jog), csak azért hogy mindent kizárólagosan birtokolj ? Bocs, de ez ma már kicsit önzőnek számít, nem beszélve, hogy hova juttatta család/házasság intézményét, 2009-ben 1000 házasságra 680 válás jutott, ez nem mehet így tovább !

Először is legjobb lenne, ha legyőznéd az apa elleni haragodat. A köztetek levő nézeteltérés TELJESEN FÜGGETLEN a szülő-gyermek kapcsolatoktól, ezek utóbbiak folyamatossága a családélmény, melynek továbbadása maga a családvédelem ! Tehát ez nem egy tartásdíj-vita, ahogy Te látod. Hidd el, a legjobb döntés, amit a gyermekedért meghozhatsz, hogy Te magad ajánlod fel a volt férjednek a 7/7-et, lehetőleg írásban, hogy átgondolhassa. Lehet, hogy nem is vállalja, Neked pedig nyugodt lesz a lelkiismereted.

Mivel az esetedről nagyon keveset írtál, többet nehéz így mondani, ide tudsz írni magánban:

eurocsalad@freemail.hu

P.S. Megfigyelhető egy versengés a nők (ill. az ügyvédeik) között a válással kapcsolatban. VIGYÁZAT! Közben mellékhatásként félmillió magyar gyermek jelenlévő apa nélkül nevelkedik. Ki tudja, ha majd ők felnőnek és odakerülnek akarnak-e, tudnak-e itthon családot alapítani, vagy inkább "kóborolnak" az EU-ban ?

Szia (Bocsánat, hogy csak így és elsőre tegeződve szólok)!

Mi éppen most válunk. Van egy kicsi gyerekünk és persze sok vitánk (pl. tartásdíj).
De! Nem hiszem, hogy a férjem rosszat akarna a gyereknek vagy nem nevelné a legjobb tudása szerint ezután is. Tehát én semmiképpen nem korlátoznám az ő láthatáshoz való jogát!
Ám amit írtál megdöbbentett! Amikor erről hallok, mindig elképedek! Te komolyan gondolod, hogy a 7/7-es "gyermekmegosztás" működőképes? Mármint sérülés - természetesen a gyerek sérülése- nélkül? Mi a jó az otthontalanságban? Nem tudom megérteni a működő külföldi példákat, mert azokat kultúridegennek tartom. Mi más van még, ami alátámasztja ennek a rémséges ötletnek a jogosságát?
Igen, persze, ha belegondolok, hogy mondjuk egy olyan társadalomban élünk, ahol általában az apa kapja meg a gyerekeket válás esetén..., akkor én sem érteném, én miért vagyok "alkalmatlanabb", mint a férjem...
De az egy hét itt egy hét ott megoldást kizárólag az önző szülők számára látom igazságos megoldásnak, a gyereknek iszonyú lehet!
Mondom, megértem, hogy az apák is szeretnének a gyerekeikkel lenni és azt sem kétlem, hogy vannak, akik képesek is gondoskodni róluk (fizikailag, szellemileg, erkölcsileg, intellektuálisan mindenhogy), de azt még mindig nem értem, ez miért lenne jó a gyerekeknek!

Szeretném még elmondani a mi tartásdíj-vitánkat, mert kíváncsi vagyok a véleményedre (és máséra is). A férjem a mai magyar vállalkozó prototípusa. Van egy cége, ami természetesen veszteséges. Mármint papíron veszteséges. És van egy állása, ahová nem kell minden nap bemennie, de van egy minimálra regisztrált fizetése. Na, most ő a tárgyalásain (az előző házasságából is van két gyereke) azt mondja, hogy bizony neki a bejelentett minimálon túl egy lyukas garasa sincs. És hogy közben mit csinál azokon a napokon, amikor nem a bejelentett munkahelyén van? Hát a cimboráinak segít. És a vállalkozása igenis veszteséges. A hitelét és az épülő házát, no meg a szép autóját - nem beszélve a megélhetéséről- a kisnyugdíjas szülei finanszírozzák. Így sajnos, csak a bejelentett minimálból tud három gyerektartást fizetni. Megjegyzem, mindhárom gyereke albérletben vagy a nagyszülőknél él, ő a lakása mellé most épít még egy házat is.
Úgyhogy én nem értek egyet azokkal a mondatokkal, ami egyik előző posztodban arról szól, vagy azt sugallja, minden nő egy megátalkodott kígyó, aki csak a szerencsétlen férfitól akarja kicsikarni az utolsó rongyosát is.
Szerinted, a mi (az én és az előző házasságból származó gyerekek) lehazudott tartásdíja rendben van? Ez a gyerek érdekét szolgálja? Ne is szóljak emitt a bíróságon? Véleményed szerint, mit tehetnék? Vagy mit kéne tennem?

Sziasztok!

Én külföldön élek,ezért javaslataimat a nemzetközi egyezmények segítségével igyekszem megtenni.
Első sorban és mindenek felett a gyermek helyzetét vegye figyelembe a bíróság.
Ezen belül is részleteiben személyre szólóan,egyedi úton mérlegeljen,ne pedig általánosítva a korábbi tapasztalatokból,hiszen azok csak iránymútaóak lehetnek az éppen aktuális perrel szemben és mint tudjuk senki sem 20 deka párizsi(FŐLEG NEM A GYERMEK),így mégha a perek témája azonos,hiszen gyermek elhelyezés és így válás van szóban,ez nem jelenti azt,hogy kategorizálni kellene a pereket,hiszen a válások közt is különbség van.
A bíróknak legyen gyermek pszihológusi rálátasa,ugyanis ellentmond a pszihológiai gyakorlattal,miszerint 1 alkalmú elbeszélgetésből meg lehet állapítani egy ügyetVagy ha szükséges,mert esetleg a szülők viszonya megromlott,már a per elejétől autómatikusan rendeljen ki mediátort,vagy szakértőt,ugyanis ha a válás szóba kerül,nyílván nem rózsás a hangulat és ha a felek már beszélő viszonyban sincsenek,a bíróságnak kellene óv intézkedéseket tenni a GYERMEK ÉRDEKÉBEN.
Gyermektartást illetően,mivel a nevében is benne van,a gyermeket illeti,nem az anyát,így az anya legyen kötelezve arra,hogy tanúbizonyságot tesz a kérdéses összegről az apa felé,ugyanis van rá példa,amikor az anyának sokkal jobb anyagi helyzete van,mint ahogy elő adja és ez nem szól másról,mint az apa anyagi kizsigerelése,így a bíróságnak szintén egyedi elbírálás alapján kellene mérlegelni a gyermektartás díjat,nem pedig kategorizálva,ugyanis ha az apa új családot szeretne létre hozni,figyelembe kellene venni, hogy támogatja a már meg lévő gyermekét,gyermekeit,valamint támogatnia kell a születendő gyermeket,gyermekeket is.
A jelenlegi gyakorlat,nehéz helyzetben tartja az apákat,ami úgy gondolom,hogy nem fair.
A bíróság jog gyakorló,nem jog alkotó,így az alkotmányban foglaltak figyelembe vételével tegye meg a munkásságát.

Köszönjük, hogy elmondtad a véleményed. Neked jogod van így érezni, de van itt egy bökkenő. Bár nem az apák "érdeme", de sajnos nagyon sok a válás. Mindenki tudja, hogy a válások túlnyomó többségét nők kezdeményezik (kb.71%). Nagyon nehéz elhinni, hogy ilyen sok lenne a rossz férj. Az pedig egyenesen rosszindulatú lenne, ha ezt összekapcsolnánk az apasággal, azaz minden megunt férj automatikusan alkalmatlan apa lenne, akit szüneteltetni kell. A magyar válóperes bíróság vétkességet nem állapít meg. Ennél nagyobb baj, hogy egyenlőséget sem biztosít, pedig akkor megérdemelné, hogy bíróságnak nevezzük. Fontos lenne, hogy a családalapítás védelmet élvezzen, azért senkit ne üldözzenek, apákat se, még akkor se, ha azt más úgy kívánja. Mivel vétkesség nincs, ezért kézenfekvő az egyenlőség, különösen, ha mindkét szülő dolgozik, hasonlóan élnek, keresnek. Aki házasságban gyermekeket vállal azt megilleti a családi élethez való jog, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő. Olyan kevés a házasság, a gyermek, hogy kimondhatjuk, a jelenlegi rendszer csődött mondott. A törvény toldozgatása, foldozgatása nem elég, teljesen új alapokra van szükség. Az ajándék lakás egy fenntarthatalan válásgerjesztő illúzió. Az, hogy a váló nők jövedelme csak az övék legyen nem jó a gyermekeknek, de a házasságoknak sem. Ha egyes szociológusok ragaszkodnak ehhez - pl. Kolos Tamás mobilitáselmélete -, akkor ugyanez a cél adó oldalon is elérhető, az apák szülői szerepének tömeges felszámolása nélkül. Jelenleg ugyanis azért zárják ki az apákat a gyermeknevelésből, hogy így hozzáférhető legyen a jövedelmük, magánvagyonuk. Jogi szempontból, vétkesség híján kézenfekvő lenne az automatikus, egyenlő közös felügyelet. Ennek legfőbb gátja sajnos a társadalomtól teljesen elidegenedett családjogi közszféra, aki "elfoglalta" ezt a területet és akadályozza az egyenlőség minden formáját. Egyenlőség esetén mindenki a másik sértegetése és gyűlölete helyett megmutathatja, hogyan neveli a gyermekeket, pl. 7/7 napos váltásban, munkája mellett. Ezt nem fogja minden férfi vállalni, inkább fizet. De jelenleg ez a lehetőség nem adott az apának, bár a gyermeknek is ez lenne a jó, és gazdasági szempontból is megalapozott. Ellentmondásos, hogy a válás érdekében a kiszolgáltatott, áldozati szereppel azonosulő nők közül sokan miért legyintenek a jogegyenlőségre "Csak nem képzeled!" és követelik helyette a teljes "zsákmányt". Kisarkítva, a magyar jog még ma is ahhoz a feltételhez köti a férfiak számára egynél több gyermek vállalását, hogy válás/különválás után vállalják teljes alárendelődésüket, családi élethez való joguk elvesztését, a jövedelmi szolgaságot, a gyermeknél kisebb fogyasztási egységen való tengődést, amely egyenes út a lecsúszáshoz, karriervesztéshez, és sokszor a vagyonvesztéshez. Ne az én nevemben! Ezen lehet és kell változtatni. Könnyű viszont belátni, hogy társadalom életképességének helyreállítását hatékonyan célzó jogszabályváltozásokat arról lehet majd megismerni a családi jogban, hogy azokat a nők egy része "nem szeretné", hiszen rontaná a pozíciójukat. Kiút csak az Alkotmány, a személyiségi és emberi jogok felé fordulás lehet, hiszen a legtöbb esetben mindkét szülő alkalmas a gyermekek nevelésére.

Javaslat a változtatásra.Azok apák jogai ellen írom most javaslatomat,akik élhetnek annak ellenére a jogokkal,amikor nem tesznek a gyermekükért semmit.
1.)Gyerektartás:
-ne legyen fél éves türelmi idő,legyen szigorúbb a határozat,pl:ha nem fizet,ne vihesse a gyereket magával.
-ne legyen százalékos megállapítás,egyforma összeg legyen,amibe vegyék figyelembe,hogy az iskoláztatás havonta 8000-ft,plusz egyéb költségek.,
-szóval,minden költségnek a felét fizesse az apa,ami a gyermekével kapcsolatos,mert így igazságos.
-ha 1 teljes hónapot van nála a gyermek,akkor arra az időre ne fizessen.

Írok egy példát:van egy ismerősöm,ahol az apa elég jó munkaköri beosztásban van,és Ő személy szerint 50000-Ft.-Ot ajánlott gyerektartásra,erre a kedves neje a bíróságon azt merte mondani,hogy vegyék figyelembe az inflációt.Ez nevetséges.

Javaslom,ha az apának vannak jogai,akkor is ha soha életében nem fizet,és nem látogatja a gyerekét évekig,annak ne legyen joga ahhoz,hogy az anyát feljelentse,mert hogy a gyermeke nem akar menni,mert nem ismeri.Volt rá példa,hogy az anyát,megbüntették,nem kevés összegre.

Üdvözlök minden olvasót.
Minden elismerésem azok apák számára,akik gondoskodtak,gondoskodnak gyermekükről.Úgy gondolom,nem kellene egy kalap alá venni minden apát.Ugyanis,az én volt férjem,rendszerint bulizni,haverkodni járt,az ajtóban síró gyermeket otthon hagyva,aki azt kiabálta,apa ne menj el,pedig csak 2 éves volt.Elköltözött,amikor nem voltunk otthon bement a lakásba,elvitte a gyereknek gyüjtött pénzt,szó nélkül.Hetente egyszer megjelent tíz percre,de soha semmit nem hozott a gyerekének.Pénzt sem adott,hogy segítsen.Aztán a válló peres tárgyaláson,kijelentette,ő nem tud fizetni,mert kell neki megélhetés.Nem fizette a hitel rá eső részét,jött a felszólítás,így egyedül nyögtem az 53000-ft-os hitelt hogy a szüleim házát ne vegyék el.Leköltöztünk vidékre,a szüleimhez.Ott látogatta,de csak 3 éves korában vitte el,a,törvény szerint.A gyermekemet nagyon megviselte,hogy számára ismeretlen emberrel kell 3 napot együtt lennie.Szakemberhez jártunk,hogy segítsen a gyermekemnek feldolgozni,a helyzetet.Kérvényeztem,hogy látogassa sűrűbben,de ne vigye el a gyermeket,mert rossz hatással van rá,és hagy nőljön még egy kicsit a feladathoz a kisfiam.3 szakorvosi vélemény született,2 a gyertek javára,1 pedig az apa javára,bár le van írva,hogy nem teljesen beszámítható.Na ,ezt nem vették figyelembe.Ma már 7 éves a kisfiam,az apa hol látogatja,hol nem,november óta nem fizet gyerektartást,volt rá példa hogy kocsmázni vitte,vagy épp a gyerek összeégette az ujját míg nyári szüneteben nála volt,a ruháit elhagyja.Közölték,az apának joga van,akkor is,ha nem fizet a gyereke után semmit.Itt tartunk.Most akkor hol az igazság?Véleményem szerintem,figyelembe kellene venni,hogy az apák között is két csoport van,úgy mint az anyák között,mert van aki nem érdemli meg,hogy a gyereke vele legyen .Az az apa,aki pedig csak veri a mellét,és követelőzik,hogy neki joga van,mert a rendes normális apák harcoltak,és soha nem tett semmit a gyerekéért,nem érdemli meg a jogot,amit kaptak. Szerintem.
Az előttem szólónak üzenném,hogy hogy az én gyermekem is volt ovodás,és ott is van szünet.
nagyon jó lenne,ha most már jobban felülvizsgálnák,hogy ki érdemli meg a jogát,és milyen alapon.
Mert követelőzni tudnak,és élni a jogaikkal.Tisztelet a kivételnek.

Minden elvált, illetve válófélben lévő apa tudja, hogy milyen igazságos jogrendszerűnk van. Fontos, hogy minél több javaslat eljusson a törvényhozókhoz, de mit érünk vele, ha a jelenlegi jogszabály háttérbe szorul az ú.n. bírói gyakorlattal szemben. A jelenlegi törvény szerint korra, nemre való tekintet nélkül a szülői feladatok ellátására ALKALMASABBnál legyen(ek) elhelyezve a gyermek(ek).
Mindenki tisztában van vele, hogy a bírói gyakorlat ettől messze van.
Ettől függetlenül nekem is vannak javaslataim, ezek közül a legaktuálisabbat írnám le. A bírósági határozatban a nyári kapcsolattartást úgy határozták meg, hogy amennyiben május 15-éig nincs megállapodás a szülők között, akkor a nyári szünetben van a kapcsolattartás. Ennyi. A volt feleségem természetesen önkényesen jelölte meg a kapcsolattartás rendjét. A gyámhivatalban tehetetlenek, mert az óvodában nincs nyári szünet. Ennek orvoslására mindenképpen ki kell találni valamit.
Igazságtalannak és felháborítónak találom, hogy míg a nyáron hosszabb ideig (egyes esetekben ez egy hónap is lehet) az apánál vannak a gyerekek, ugyanúgy kell fizetni a tartásdíjat. Kit tartok el?
Javaslom, hogy erre az időszakra ne kelljen fizetni.
Én is túlzottnak találom a jelenlegi és az ezen változtatni nem akaró törvényben megszabott tartásdíj mértékét, úgy gondolom gyermekenként 10-15% igazságosabb volna. A tartásdíjnak rendkívül fontos(de nem egyedüli!) szerepe van a válások számának. Azt hiszem most már nyugodtan kilehet mondani, hogy igen is van amikor "donornak" használják fel a férfiakat. Ez nem összeesküvés-elmélet, az ügyvédem egy éven belül két ilyen esettel is találkozott.
Csak abban az esetben kötelezném az apát tartásdíj fizetésére, akire egyértelműen rábizonyítható, hogy szerepe volt a házasság megromlásában. Lehet, hogy naiv vagyok, de ez is megakadályozná az elkapkodott válásokat. Az ú.n. békítő tárgyalás helyett kötelező családterápiára közvetíteném a válófeleket. Ha csak 100-ból 10 házasság megmenthető ily módon, már megérte, hiszen nem mindegy, hogy apa nélkül nő fel a gyerek.