KERESD A NŐT? KERESD A FÉRFIT? KERESD AZ APÁT!

Keresd a Nőt! Ezúttal Vass
Virággal és

Dr. Hegedűs Istvánnal

SZABÓ KONTRA SZABÓNÉ

Szabó és Szabóné
szakítanak: elszakad a közöttük egy megmagyarázhatatlan finom érzésből,
vonzalomból, ingerből, kíváncsiságból, szomorúságból, vágyból szőtt fonál. Dr.
Hegedűs István, az Elvált apák érdekeit képviseli civil szervezet egyik  alapítója sokat tud arról, mi történik
ilyenkor  a férfi fejében és lelkében.

- Ön
akkor találkozik ügyfeleivel, amikor nem éppen hízelgő a nőkről alkotott
véleményük. Nagyon lassan épül vissza a bizalom, a vonzás férfi és nő között?

- A
pszichológusok az élet három legnagyobb csapása közé sorolják a válást. Sokan
mondják ilyenkor, hogy egy ideig egy nőt sem akarnak látni, ennek ellenére a
férfiak nagy része, ha az érzelmi viharokat legyűrte magában és nem lett
vesztes mindenben, egy kiábrándító válás után is képes újra felfedezni a nőket.
A statisztikák azt mutatják, hogy mindez a nő számára bonyolultabb. A magyar
bírói gyakorlat szerint a gyermekek jellemzően az anyához kerülnek, aki így
nehezebben létesít új kapcsolatot , hajlamosabb belefásulni a napi nyűgökbe,
gondokba.

- A
házasságok felbontását évtizedek óta mégis ők kezdeményezik...

- Mert
egy férfi számára még mindig társadalmi kudarcot jelent, ha otthagyja a
családját, ha nem akarja a házasságot továbbvinni. Lakás nélkül, tartásdíj
fizetés mellett sok férfi életpályája teljesen ellehetetlenül.

- Nem
lehet, hogy egyszerűen arról van szó: a nők hamarabb belefáradnak? A szó szoros
értelmében gondolom, egy mai feleség a konyha, a különóra és a munkahelye  között rohangálva nyúzza le magát, folyamatos
önkizsákmányolásban él.

- Családon
belül a feladatmegosztás, az együttműködés hívei vagyunk, s azzal
nem értünk egyet, hogy a családon belül a férfiak minden női szerepet
vállaljanak át, mert túlterhelődnének. Az sem lenne kívánatos, ha férfi és nő
teljesen egyformán nevelné a gyermeket és nem készítené fel a várható
társadalmi szerepeire, még ha azok átalakulóban vannak is. Magyarországon soha
nem volt divat a nők elnyomása, mint egyes ipari és keleti társadalmakban. Maga
a feleség szó is tiszteletet fejez ki: a házastársamat a másik felemnek
tekintem. Ma a férfiak, az apák  még szívesebben
vesznek részt a gyermekek ellátásában, besegítenek a házimunkába is.

- Ezt
jelzi például, hogy a vasárnapi apukák helyett egyre gyakrabban találkozunk a
közös szülői felügyelet gyakorlatával.

- A
korábbi „vasárnapi apuka” státusz egy törvényileg megfogalmazott jogfosztás
volt, ami az utóbbi években enyhült ugyan, de nem szűnt meg. Amikor az első
civil szervezetek között megalakultunk, nagyon erős volt a társadalmi igény,
hogy a gyermekelhelyezés, vagyonmegosztás kiegyensúlyozottabban működjön.
Évekkel ezelőtt a volt feleségemmel úgy mentünk a bíróságra, hogy már mindenben
megegyeztünk, a bíró mégis azt mondta, ez nem így megy, majd ő elhelyezi a
gyerekeket. Mondtuk jó, döntsön, de mi a közös felügyeletet fogjuk
megvalósítani. Az optimális válásnak ugyanaz a feltétele mint az optimális
házasságnak: elfogadom a másik fél nézeteit, tudomásul veszem, hogy önálló
személyiség, aki másképpen gondolkodik a dolgokról,de mégis kész fontos
dolgokban pl. a gyermeknevelésben együtt gondolkodni. Sokat segíthetne a
párterápia vagy a próbaválás intézménye. Skandináv országokban például csak
akkor adhatja be valaki a bontópert, ha igazolja, hogy több hónapi különélés
után akar elválni. Számtalan esetben a bontóper során derül ki, hogy a válást
kezdeményező fél nem is mérte fel, mit jelent számára, hogy a házassága
felbomlik,  hogy érzi magát, ha már nem
alszik mellette a társa, a gyermeke nincs a közelében és a lakás egyik napról a
másikra elcsendesedik.

- Igaz,
hogy ön valamilyen formában elmarasztalná azt a felet, akinek a hűtlensége a
házasság felbomlásához vezetett?

-
Következményekkel kell hogy járjon, ha az egyik fél meggondolatlanul otthagyja
a házasságot. Az angolszász országokban a megítélésnél bizony latba esik a
hűtlen elhagyás. Tapasztalataink szerint egyébként férj és feleség közel
hasonló arányban lép félre. Érdekes látni, ahogy a társadalmi tendenciák a
családon belül leképeződnek. Amikor a rendszerváltás után megjelentek a multinacionális
cégek a több hetes,~havi tréningekkel, ugrásszerűen megnőtt a hűtlenség miatt
felbomló házasságok száma. A férfiak egy alkalmi kaland után hajlamosabbak
visszatérni a családjukhoz, a nők érzelmi szempontból szélsőségesebbek. Ez a
túlságosan is emocionális megközelítés egyébként a házasságon belül is a fő
probléma, nagyon megterhelő a férfi számára, ha a nő az összes gondját,
elégedetlenségét rázúdítja.

Ezzel
szemben a férfiak jellemző hibája, hogy főként  kifelé akarnak teljesíteni. Nemcsak arra
kellene koncentrálniuk, hogy a munkahelyen flottul megoldják a feladatokat.
Legalább akkora teljesítmény, ha a házasság is rendben van, figyelnek a
feleségükre,gyermekeikre.